www.fóti-péter.hu


Életrajz

kati misi peter

Emlékszem ifjú koromban író szerettem volna lenni, szociográfus. Szerettem volna megírni Moldova György "Az Örség panasza" c. szociográfiájának folytatását. A fikcióhoz nem vonzódtam.

Ezt az ifjúkori vágyat igyekeztem lassan deresedő fejjel megvalósítani, amikor majd ötven évesen valóban írni kezdtem. Amit írtam, amit írok, az hasonlít a szociográfiára, de nem egészen az.

Amikor 18 évesen döntés elé kerültem, hogy mit is tanuljak tovább, két utat láttam magam előtt: Az egyik a filozófia felé vezetett volna, a másik pedig a műegyetemre. Ez utóbbi mellett döntöttem, de ma már látom, hogy a filozófia iránti érdeklődést soha nem vesztettem el. Bizonyos szempontból ez vitt ezután oda, hogy a villamosmérnöki diploma mellé egy történészi diplomát is szereztem.

Tanár nem akartam lenni, egészen addig, míg gimnáziumi barátnőm nem beszélt lelkendezve egy tanáráról, aki engem soha nem tanított. Az ô lelkesedése ragadt aztán rám, és így aztán mindenkori fő foglalkozásom mellett gyakran tanítottam, hol szakközépiskolában, hol egyetemen, hol általános iskolában.

A kettős érdeklődés a humán és a reál dolgok iránt sodort az Országos Pedagógia Intézetbe, annak Mihály Ottó vezette Iskolakutatási Osztályára 1987-ben. Az iskolarendszerről szerzett alapismereteim abból a három évből származnak, amit ott töltöttem kutatóként. Ebből az időből származik ismeretségem Vekerdy Tamással, akinek "előadásait" a Waldorf pedagógiáról annak idején nyitott szájjal hallgattam.

1990-ben megházasodtam, és feleségemhez költöztem Bécsbe. Azóta is itt élek. Az első években gyakran jártam haza tanároknak, szülőknek kommunikációs tréningeket tartani.

A tréningek vezetésére úgy került sor, hogy még az Országos Pedagógia Intézetben töltött időben megismerkedtem az amerikai pszichológus Thomas Gordon munkásságával. Eszméi, amelyeket Carl Rogers munkájára alapozva fejtett ki nagy hatással voltak rám, és egy új világot bontakoztattak ki. Egy olyan világot, ahol az ember figyel a másikra. Az általam tartott tréningeken tűnt fel először az, hogy mindaz, ami nekem a kommunikáció kapcsán véremmé vált, az másoknak soha nem lesz elfogadható, vagy igazán alkalmazható. Egy tréning nem változtathat meg egy embert, csak akkor, ha a változás már valahol a mélyben megindult. Néhány év után abbahagytam a kommunikációs tréningeket, és programozóként dolgoztam Bécsben. A pedagógia utáni érdeklődésem akkor éledt újra, amikor 1999-ben megszületett Misi fiunk.

Világnézetem megváltozását egy az Angliában 1921 óta működő Summerhilli iskoláról szóló könyvre vezetem vissza, amint azt a kötetben közölt tanulmányokban részletesen megírtam. Bár Thomas Gordon nézetei arról, hogy a tanár diák viszonyban az egyenlőségre kell törekedni ismertem, de ezek a nézetek semmik voltak ahhoz képest, amit Summerhillel kapcsolatban olvastam, és a valóságban - amennyire tudtam – leellenőriztem. Thomas Gordon soha sem mondta, hogy egy egész iskolát lehet egy gyerek-tanár önkormányzattal irányítani, hanem csak egyes osztályokról beszélt. Gordon soha nem írta azt, hogy a gyerekeknek meg kell engedni, hogy csak azokra az órákra menjenek be, amelyekről azt gondolják, hogy az hasznos számukra.

Amikor Summerhill igazsága nyilvánvalóvá vált számomra, akkor igyekeztem másokat is erről meggyőzni, és meglepetve találtam, hogy ez egyáltalán nem könnyű dolog. Úgy látszik Summerhill igazsága nem olyan ragadós, mint egy vírus. Persze azért vannak emberek, akiket hozzám hasonlóan elkap a láz.

Summerhill igazsága egy kis embercsoport igazsága, ha akarom egy marginális csoporté. Nem vigasztal az a tény sem, hogy ez az 1960-as években nem így volt. Nem élünk a 60-as években. Mindazonáltal minden változás kis csoportokból indul ki. Ezért írtam hát Summerhillről. Írásaim legnagyobb részt a Tani-tani c. alternatív pedagógia lapban jelentek meg. Sajnos a lap nem közismert és nem is terjesztik jól. Ennek ellenére örülök, hogy alap helyet adott írásaimnak.

Fóti Péter

kapcsolatfelvétel: peter.foti@runbox.com

Péter Fóti ©2007.
Látogatók száma 2008 május 15. óta:
Egy kis látogató statisztika