Fóti-Péter.hu

Sajátos szemszögekből nézem a magyar oktatásügyet: egyrészt "áldozata" voltam 16 éven át, másrészt tettes is, mert tanítottam különféle fokozatain. Másrészt nézem kívülről, mert 1990 óta Ausztriában élek, itt nevelem a fiamat, aki most 9 éves. Tanítottam itt is – igaz csak néhány hónapig - egy kis marginális magán, szabad iskolában, amely az osztrák iskolarendszer peremén létezik. Így nem az iskolarendszerből élek, nem vagyok akadémia ember sem. Szomorúan nézem a magyar világot, de szomorúan az osztrákot is, és szomorúan az USA iskolarendszerét is. Szomorúságomat legfeljebb a holland, a dán, a svéd iskolarendszer mérsékli. Ott sem a rendszer, hanem az, hogy megtűrik a másféleséget. Mert alapvetően egy másféle iskolában hiszek.

Egy ittragadt 68-as vagyok. Nem a tanításban hiszek, hanem a gyerekben. Abban, hogy nem többet és többet kellene tanítani, hanem, hogy jobban. Abban, hogy a tananyagot nem a szakértőknek kellene kitalálni, hanem a tanárnak és a gyereknek közösen. Hogy az iskolának nem gyárnak kellene lennie, hanem műhelynek.

Úgy látom, hogy az iskolarendszer része egy hibás társadalmi fejlődésnek. Mert hiába nevezhetjük magunkat 1990 óta parlamenti demokráciának, ha ez a demokrácia rossz vért szül. Mert azt teszi. Miért? Mert demokrácia ide, demokrácia oda a rendszer, amiben a magyar, az osztrák, az amerikai iskolarendszer él, még mindig egy poroszos iskolarendszer. Végtelenül központosított. Az iskoláknak, minden szólam ellenére nincs igazi önállósága.

Átkunk az állam, amely mindent meg akar határozni. Ma ugyan mindez le van öntve a parlamenti választás habjával, de valójában a gyerek és a szülő egyetlen ajánlatot kap, amelyet az esetek 99%-ában el kell fogadnia. Az állam tartja fenn az iskolát, ahova a gyereket be kell irtani, az állam fizeti a tanárokat.

Igen mondja valaki, de ott vannak a magán iskolák. Valóban igaza van, de a magán iskolák is félig államiak, mert a nemzeti tanterv őket is kötelezi. Nemzeti tantervnek hívjuk, de valójában állami tanterv.

Sokat gondolkodom azon, miért van ez így. Miért nincs egy működő magán iskolarendszer? Magán abban az értelemben, hogy az igazából és mélyen független attól, amit az állami bürokrácia kíván.

Azért nincs, mert zsigereinkben kapitalizmus ide, kapitalizmus oda még mindig államhivők maradtunk. Nemcsak mi, hanem az osztrákok is, az amerikaiak is. Még Barak Obama is. Azért, mert hiszünk a felnőtt felsőbbrendűségben, abban, hogy mi meg tudjuk mondani a gyereknek, hogy mit és hogyan tanuljon.

Bocsánat, itt ki kellett volna vennem maga ebből a körből: Nem hiszek a hajszában: Nem hiszem azt, hogy a versenyiskolák nagyszerű embereket képeznek. Inkább azt látom, hogy olyan emberek kerülnek ki onnan, akik ezt a rossz rendszert, amiben élünk tovább erőltetik.

Ezt a rendszert, amit én az oktatási rendszer piramis játékának nevezek. Itt a tét, amelyet elveszthet az ember az nem az a pénz, amelyet az embernek a játék elején el kell küldenie, annak reményében, hogy később csőstül visszakapja. A piramis játékba legkorábban  beszálltak esetében ez igaz is, míg a később beszálltak csak várják a pénzt. Ugyanez a helyzet az iskolával is, csakhogy ide az ember a gyerekét kell "betegye". Azt gondolja, hogy az iskola majd visszaad egy kiképzett, értelmes, demokratát. Erről azonban szó sincs: Egy kisebbség valóban visszakap valamit, ami pénzt tud termelni: egy kíméletlen vállalkozót, egy törtető bürokratát, egy ügyes orvost, egy jó ügyvédet. A többség azonban visszakap egy kockafejű lényt, aki majd a többiekre irigykedik. A többség visszakap egy kockafejű fogyasztót, aki életét jó esetben egy számítógép előtt tölti majd, valamelyik vállalat több ezer másik kockafejével. Ez még a jobbik eset. A rosszabbik eset, hogy munkanélküli lesz, és/vagy bűnöző. Egy biztos, ami kijön az nem a munkáját szakértelemmel végző, a demokráciában hivő polgár lesz, akiknek a közössége alkotná az igazi demokráciát.

A hit az állami iskolarendszerben, a központosított oktatásban mégis töretlen. A többség elhiszi, hogy a beharangozott reformok, valóban változtatnak valamit. Nem változtatnak. Egyik reform sem a decentralizálást célozza. Mert az egész társadalom sem decentralizál. Minden ellenkező szöveg ellenére egyre centralizáltabb minden, akár van ennek értelme akár nincs. Az iskolarendszerben szerintem nincs. Jó emberek csak kis személyes iskolákból kerülhetnének ki, amelyek önmagukban demokratikus közösségeket alkotnának. Olyanokat, amilyeneket kivételes emberek tudtak az eddigiekben megvalósítani. Akik átlátták a kapitalizmus központosító piramisjátékát, benne az iskolarendszer kis piramisjátékával.

A jövőbe vetett hitemet ezekben a kis iskolákban látom, amelyekben nem versengés, hanem kooperáció van, ahol nem tanterv van, hanem valódi önkormányzat. Azt kérdi valaki: vannak-e egyáltalán ilyen iskolák? Igen vannak. Tessék benézni az angliai Summerhill iskola honlapjára (http://www.summerhillschool.co.uk/), vagy az amerikai Sudbury-Valley iskolahálózat oldalaira(http://www.sudval.org/). Az ilyen iskoláknak van nemzetközi hálózata is, az IDEC(http://www.idenetwork.org/index.htm). Tavaly nyár óta van egy európai szervezet is (http://www.eudec2008.org), aminek nincs még magyar szekciója. De tervezem, hogy legyen(www.foti-peter.hu).

 Fóti Péter (peter.foti@runbox.com)