Fóti-Péter.hu

Csoportos szabad játék és a demokratikus iskolai önkormányzat

2009 február

Bevezetö

Korábbi írásaimban bemutattam azokat az iskolákat, amelyekben egy széles hatáskörű közös gyerek-felnőtt önkormányzat működik. Ilyen iskola az 1921-töl máig müködö angliai Summerhill iskola, ilyenek az 1968 óta működő Sudbury Valley iskolák, és még vagy 150 másik demokratikus iskola szerte a világban Izraeltől Németországig. Cikkeimben bemutattam ezeket az iskolákat, az iskolákat vezérlő elveket. Hangsúlyoztam, hogy ezek az iskolák véleményem szerint alapját képezhetik egy jobb iskolarendszernek, amelyben az egyes iskoláknak jóval nagyobb önállósága van, ahol a iskolai felnőtt-gyerek önkormányzat az iskolai élet nagy részében döntő hatáskörrel rendelkezik.

Azt is elmondtam, hogy ezekben az iskolákban nem korlátozzák a gyerekeket a játékban, másként szólva ezekben az iskolákban a játék és a tanulás egyenrangú tevékenységek.

így írtam az ezekben az iskolákban támogatott szabad játékról:

A gyerekek szeretnek egymással játszani. Nem véletlenül. Csak aki alaposan megfigyeli őket, az veszi észre, hogy milyen sok minden történik a szabad játék alatt. A gyerekek a játék szabályait állandóan alakítják. Természetesen megpróbálják azt a maguk előnyére alakítani. De ez csak a pillanatnyi látszat. Ha egy gyerek vagy egy gyerekcsoport a játékot annyira dominálja, hogy a többieknek nincs benne öröme, akkor ezek a gyerekek kiszállnak, és új játékot kezdenek, maguk. Sokszor azonban elérik, hogy a játék szabályait úgy alakítsák, hogy mindenkinek legyen a játékban esélye, hogy mindenki élvezhesse a játékot. A kidobósban a kisebbek több lépést tehetnek, a rabló-pandúrban egy erősnek át kell állnia a gyengébb csapathoz stb. Ennek a fajta szabad játéknak teret kellene hagyni az iskolás korban is. Mert a szabad játék a legjobb „iskola” ahhoz, hogy egy gyerek egy közösségben megtalálja magát, egy közösségben kiharcolhassa a maga jogait, a jogot arra, hogy élvezze az életet, a játékot, a szórakozást, és később felnőttként a munkáját.[1]

Most szeretnék erről részletesebben szólni. A gyerekek gyakran játszanak csoportosan. Vannak esetek, amikor a csoportos játékok szabályait lerögzítik és ezektől egy tapodtat sem lehet eltérni. Ez gyakran akkor fordul,elö, ha a gyerekek felnőttek által szervezett sportban, vagy egyéb játékokban vesznek részt. Más esetekben, ha a gyerekek maguk kezdeményezik a játékot, vagy ha a felnőttek értik, hogy miért fontos a szabad játék, akkor a szabályokat vagy a gyerekek maguk állítják fel, vagy legalábbis alakíthatják igényeik szerint. Egy példa ilyen spontán játékra egy egyszerű játék, amit fiammal szoktunk játszani: Egy labdával adogatunk egymásnak és a labdának nem szabad a kettőnk közötti útra esnie. Akinél ez előfordul az veszített, és játék kezdődik előröl.

Azt szeretném elmondani, hogy miért van az, hogy az ilyen szabad játék egy előkészítő terepe lehet annak, ami egy demokratikus közösségben az önkormányzatban történik. A játék szempontjából közömbös, hogy a játékban felnőttek részt vesznek-e vagy sem. A demokratikus iskolákban ez egyébként gyakran előfordul szemben a tradicionális iskolával, ahol a játék valami lenézett foglalatosság, amiben részt venni a tanárnak nem ildomos.

Az a játék, amiben a résztvevők nem változtathatják meg a szabályokat nagyban hasonlít ahhoz a közösségi élethez, amelynek szabályait egyszer és mindenkorra lerögzítették. Ezzel szemben a játék, ahol a szabályok alakíthatók hasonlít ahhoz amilyen egy demokratikus önigazgató közösség, ahol a szabályokat a közösség tagjai igényeik szerint alakíthatják ki. (Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek minden igénye kielégítést nyer, de mindenesetre az igények szélesebb körét lehet figyelembe venni.)

A merev rendszerű játékok azok, amelyekben általában a verseny a legfontosabb, ahol a résztvevők között lehetőleg közel egyforma erősek, ezért gyakran életkor szerint szortírozottak. Ezekben a játékokban minden a győzelemre megy. A győztes nevet, a vesztes sír.

A szabad játékban valami egészen más történik: itt mivel gyakran különböző korú és képességű gyerek találkozik, ezért a gyerekközösség elemi bölcsessége diktálja azt, hogy ne legyenek mindenkire ugyanazok a szabályok érvényesek. Ez azért van így, hogy mindenkinek esélye legyen akár a győzelemre is, még akkor is, ha nem ö a legjobb. Így volt ez, amikor fiam ping-pong edzésekre kezdett járni: míg a nagyobb gyerekeknek a fordulóban három élete volt, addig Misinek kezdetben 5 életet adtak. Miután kiderült, hogy ilyen feltételek mellett Misi képes volt a forgót megnyerni, a következő alkalommal már csak 4 azután csak három életet kapott, mint a többiek. Ezért mondhatjuk, hogy a szabad játékban nem csupán arra megy ki a játék, hogy ki nyer, hanem arra is, hogy lehetőleg mindenki élvezhesse a közös játékot.

Egy további kérdés az, hogy hogyan is változtatják meg a gyerekek a szabályokat. Előfordul, hogy egy vagy egy néhány gyerek dominálja a játékot, és csupán ök azok, akik megváltoztathatják a szabályokat. Ez a fajta szabad játék kevésbé hasznos. Hasznosabb, ha a gyerekek mindegyike beleszólhat a szabályok meghozatalába. Spontán ki szokott alakulni ilyenkor, hogy ha valaki egy új szabályt javasol, vagy valamelyik szabályt módosítani akarja, akkor a gyerekek szavaznak arról, hogy hozzájárulnak-e a változáshoz. A szavazás ténye azt mutatja, hogy magukat a játék birtokosainak tekintik.

Ez a fajta szabad játék előszobája lehet az iskolai önkormányzati életnek, ahol hasonlóképp, mint a szabad játékban az a cél, hogy a résztvevök minél nagyobb jól érezzék magukat. Akár a szabad játékban, hasonlóképp az igazi önkormányzatban mindenkinek aktívnak kell lenni a szabályok meghozatalában és azok ellenőrzésében is. Ezért szomorú az, hogy a szabad játékra ma mind kevesebb lehetőség van. Az a kisgyerek, aki először hozzászokik a szabad játék könnyed légkörében, hogy neki is szava van a játék szabályainak meghozatalában természetesnek veszi majd hogy az önkormányzatban is számít amit mond. 

A szabad játék és az önkormányzat összehasonlítása

 Egy gyerek elhatározza, hogy egy csoportos játékot szeretne játszani. Megkérdezi a többieket, hogy ki szeretne csatlakozni. Ha elég gyereket talál, akkor elkezdődhet a játék. A játék időtartalma korlátozott. Azok, akik elégedetlenek a játékkal vagy elfáradtak kiszállnak a játékból, és helyettük uj tagok állhatnak be. Egy idő után azután a játék véget ér.

Sajnos az iskolai önkormányzat beindulás, beindítása nem ilyen egyszerű. Ennek számos oka van: társadalmunkban általános a vélemény, hogy a gyerekek nem érettek az önkormányzatra, hogy fejük felett a felnőtteknek kell szinte minden dolgot eldöntenie. Ritka az a tanár, aki belevág egy ilyen kísérletbe. Aki meg meri ezt tenni, és tudja, hogy mi vár rá, és mire kell vigyáznia, azt a kísérlet eredménye búsasan kárpótolhatja.

Kétségtelen, hogy az önkormányzat élettartalma sokkal hosszabb, mint a leghosszabb játék. A gyerekeknek kevesebb lehetőség van kiszállni. Egy bizonyos fajta kiszállásra azonban minden gyereknek joga van: Ha az önkormányzatot helyesen úgy állítják fel, hogy a közösségi gyűléseken a részvétel nem kötelező, akkor egy gyerek bizonyos értelemben kiszállhat az önkormányzatból, ha nem megy el a gyűlésre. Ez azonban nem hasonlítható a közös játékból való kiszálláshoz: itt ha valaki nem megy el a gyűlésre, a gyűlés többsége által meghozott szabályok rá is érvényesek. Ezért, ha azokon változtatni akar, akkor el kell mennie. Ha nem, nem éri semmi retorzió.

Egy másik vonatkozásban a szabad játék és az önkormányzat egymáshoz nagyon hasonlóan működik: mindkét esetben azért javasol valaki egy szabálymódosítást, mert valamivel elégedetlen. Hasonlít a szabad játék és az önkormányzat abban is, hogy a panasz, vagy javaslat tisztázása után gyorsan át szoktak térni a gyerekek arra, hogy mit is lehetne tenni, végül arra, hogy a felmerülő alternatívák közül melyiket is válasszák ki.

Abban is hasonlít a szabad játék az önkormányzathoz, hogy a játékban nem csupán egy szabály módosítására van lehetőség, hanem arra is, hogy szóvá tegyék ha valaki túlzottan erőszakos a többiekkel szemben, vagy nem tartja magát a megadott szabályokhoz. Ez utóbbi esetek az önkormányzatokban döntő fontosságú esetek, amelyek biztosítják a szabályok betartását, és azt, hogy a közösségen belül ne legyenek olyanok, akik erőszakosak a többiekkel szemben. (Ezt a jelenséget angolul "bully-ing"-nak hívják)

Azokban az esetekben, ha valaki megszeg egy szabályt a szabad játékban pillanatszerűen lezajlik mindaz, ami az önkormányzatban egy hosszasabb folyamat lehet: megtörténik az eset kivizsgálása, végül a gyerekközösség meghozza az ítéletet. Az önkormányzatban ez hosszasabb folyamat lehet, de a folyamat hasonló: ahogyan a játék folyamán, úgy az önkormányzatban kaphat a vélelmezett vétkes védőügyvédet, és természetesen joga van egy tisztességes eljárásra.

Természetesen előfordul, hogy az indulatok a játékban olyan hevességig fokozódnak, hogy verekedés tör ki. Ilyenkor is érvényesülhet a közösség bölcsessége és a többi gyerek megpróbálja a heveskedőket lecsillapítani. El kell mondani, hogy egy ilyen esetek az olyan gyerek vagy gyerek-felnőtt csoportokban, ahol jó önkormányzat működik, sokkal ritkább, mint ott, ahol ilyen nincs. Az ököljog akkor szokott csak előkerülni, ha nincs más út, amelyen valaki elégtételt nyerhet. Az önkormányzat egész léte azt célozza, hogy egy dialógusban a közösségen belüli feszültségek kimondódhassanak, és a gyerekek és felnőttek egymást megértsék.

A szabad játékban ugyanúgy, mint az önkormányzatban érvényesül a kisebbségek és a többség váltakozásának elve: előfordul, hogy egy-egy szabály megváltoztatására tett javaslatot először a résztvevők leszavazzák. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egy idő után újra lehetőség arra, hogy ezt a döntést újra felülvizsgálják. Így alakulnak a szabad játékban kisebbségek többséggé, és fordítva.

A bíró szerepe a szabad játékban és a gyűlésvezető az önkormányzati életben

Bizonyos játékokban, amelyben sok gyerek vesz részt elképzelhető, hogy a gyerekek maguk közül egy bírót választanak. A bírónak jól kell ismernie a játék szabályait, és pártatlannak kell lennie. A bírónak szerepe lehet abban, hogy a játék nem szakadozik szét, hogy nem megy el túl sok idő veszekedéssel. Ha azonban egy bíróról kiderül, hogy nem ismeri eléggé a szabályokat, vagy nem pártatlan, akkor a gyerekek lemondatják, és helyette egy új bírót hívnak, vagy választanak. Az egészen természetes, hogy a bíró a játékban nem vehet részt, mert ez megakadályozza abban, hogy bíróként eléggé figyeljen, és pártatlansága se lenne biztosított.

Az önkormányzat üléseinek gyűlésvezetője – ha ilyenre szükség mutatkozik – ugyanolyan nagy hatalommal kell rendelkezzen, mint egy bíró a játék során: A gyűlésvezető adja meg a szót, figyelmezteti a résztvevőket, ha valaki megszegi a gyűlések szabályait. A gyűlésvezető ugyanúgy pártatlan kell legyen mint a bíró a játékban. Ezért, nem szólhat bele a tanácskozásba, csak vezetheti azt. Ha egy konkrét kérdésben nyilatkozni kíván, akkor valakinek erre az időre át kell vennie hivatalát. Ahogyan a bíró, a gyűlésvezető egész figyelme arra irányul, hogy a tanácskozás minél sikeresebb legyen, hogy mindenki aki lényegeset mond megszólalhasson, de a gyűlés ne nyúljon a szükségesnél hosszabbra. Ahogyan a bírónak ugyanúgy a gyűlésvezetőnek az a szerepe is megvan, hogyha a játék vagy a gyűlés káoszba fulladna, akkor fújja le, illetve rekessze be a gyűlést.

A gyűlésvezető szerepe ne legyen állandó szerep, mert így soha nem tudna a tanácskozásokon egyszerű tagként részt venni. A gyakori változás egy másik szempontból is fontos. Fontos, hogy körülötte ne alakuljon ki egy klikk, akiknek igényei így fontosabbak a többiekénél. Ha minden gyűlést egy új vezető vezet, akkor annak veszélye kisebb, hogy a közösséget egy kisebbség dominálja. Ugyanakkor helytelen az, ha a gyűlés vezető szerepet valakinek kényszer hatására kell betöltenie. Ez egy fontos szerep, de az önállóság elve fontosabb. Nem jutna senkinek eszébe egy gyereket bírónak választani, aki nem akar bíró lenni. Ugyanakkor bírónak és gyűlés vezetőnek lenni egy megbecsült szerep, ami abban is megnyilatkozik, hogy a bíró vagy a gyűlés vezető, ha jól végzi hivatalát újra és újra időről időre megbízást kap.

A sportban természetes, hogy az egyes meccsekről jegyzőkönyv készül. Ez nincs máshogy az önkormányzatok életében sem. Fontos, hogy az emlékeztetők pontosak legyenek, és időben elkészüljenek. Ez a feladat szintén lehet önkéntes, és lehetséges, hogy valaki hosszabb időn át betölti ezt a szerepet. A jegyzőkönyvvezető szerepe lehet még a közösség szabályainak rögzítése, és időről időre, annak nyilvánosságra hozatala 

Befejezés

 Mindezzel igyekeztem bemutatni, hogy a szabad játék és az önkormányzat egymást erősítő tényezők. A szabad játék nemcsak sok örömet okoz, hanem felkészít az önkormányzati létre. A szabad játék ugyanúgy önkormányzat, ahogyan az önkormányzat játék. Az önkormányzat akkor fog tud jól működni, ha a tagok szabadon egymással játszani is tudnak, és fordítva, ha tudnak egymással szabadon játszani, akkor tudni fogják önmagukat kormányozni is.

Végezetül még egy dolog: mind a csoportos szabad játékban, mind az önkormányzatban tanulnak a gyerekek. A sportos játékokban egyre ügyesebbek lesznek, a társas játékokban logikát tanulnak, vagy a szerencsére alapozott játékban a valószinüségszámitás alapjait élik meg, és mind a csoportos játékban, mind az önkormányzatban rengeteget tanulnak egymásról és önmagukról. Ezért kellene, hogy mind a szabad játék, mind a valódi önkormányzat az iskolai élet szerves része legyen.


[1] Miért van szükség radikális iskolareformra - http://www.foti-peter.hu/radikalis-reform.pdf

kapcsolatfelvétel: peter.foti@runbox.com

Péter Fóti ©2009.

View My Stats