|
Mindannyian ismerjük a bibliából a Genesis könyvének 3:1-24-es pontját.
A kígyó ravaszabb volt a fold minden teremtett állatánál….
….Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre oda állította a kerubokat, és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.[1]
A kérdés az, hogy ki mennyit ért meg a történetből, mit is mond neki a történet. Aki mesének véli, de fogalma sincs a történetben szereplő szimbólumok korábbi jelentéséről az csupán a felszínét fogja fel a történetnek. Ugyancsak felszínes felfogáshoz vezethet a részlet olyan magyarázata, amely csupán a biblia más részeivel igyekszik összefüggésbe hozni a történetet.
A bűnbeesés története csupán egy fontos állomása egy nagyobb történetnek, aminek kezdetén az emberi társadalom kialakulása áll. A kezdetek majdnem eltűntek a homályban, nehéz őket kibányászni, de nem lehetetlen. A bányászat természetesen számos bizonytalansággal folyik, és természetes, hogy számos konkuráló nézet van egyidejűleg jelen.
Nekem a bűnbeesés története annak az útnak a fontos állomása, ahogy az emberiség jó része valóban egy bűnbe esett. A bűnt nevén nevezve abba bűnbe, hogy leértékelte a nőt. A bűnbeesés története ennek a bűnnek az igazolási kísérlete.
Annak tudata, hogy emberré válásunk hosszú útján a nők egyenrangúak voltak a férfiakkal feledésbe ment. Nem is jó kifejezés az egyenrangúság. A női szerepnek megvoltak a maga tartozékai, megvoltak az ehhez kapcsolódó mítoszok, amelyek maguk is alakultak az évezredek folyamán. Az ember kiemelkedése az állatvilágból egy hosszú és komplex folyamat, amelynek minden részletét itt lehetetlen is volna tárgyalni.
A természetből kiemelkedő ember, máshogyan tekintett az öt körülvevő világra, mint azt mi tesszük. Gondolkodását saját korábbi története alakította, mindezt saját élettapasztalatai színezték tovább. Szemben állt az élet misztériumaival, az öt körülvevő világ csodáival, és magyarázatot keresett mindarra, ami körülvette.
Látta a természeti jelenségeket, az évek, a napok körforgását, látta a hold ciklusait, látta az öt körülvevő állatok, embertársak életét a születéstől a halálig, látta önmagát, és gondolkodott ezeken. Az öt körülvevő világ változásai, saját új képességei mindig arra késztették, hogy nézeteit alakítsa.
E nézetek között foglalt helyet a világ kezdeteiről való gondolkodás is. Ebben központi szerepet játszott annak vizsgálata, hogy honnan is jön az élet, és hová tűnik el. A közvetlen közelben az élet forrása volt a nő, aki a világra hozta a gyereket. A gyerek felnő, megöregszik, meghal, eltűnik. Mindez hasonló ahhoz, amit a hold művel. Újjászületik, növekszik, újból elfogy és eltűnik. Látni a hasonlóságot. A világot is elképzelhetjük úgy, hogy az egy óriási anya, amelyben az élők előtűnnek, élnek, majd újra eltűnnek.
Az ember a természet része (van, aki azt mondja, a természet maga), akinek ereje azonban eltörpül a természeti erők ereje mellett. A természet változik, a természet ismeretlen erői befolyásolják az ember életét. Az ember kiszolgáltatott ezeknek az erőknek, függ attól, hogy hogyan alakul az időjárás, hogy elég termést talál, hogy elég állatot tud-e elejteni stb. stb.
Hogyan látta az ember ezeket a saját erejénél nagyobb erőket, hogyan próbálta meg ezeket az erőket befolyásolni, megszelídíteni, a maga oldalára állítani. A mai ember úgy érzi, hogy erősebb a természetnél. Erősebb, de tudja azt is, hogy nem mindenható. Az emberré válás korában az erőviszonyok másként néztek ki. Az ember gyengébb is volt, és nézetei is mások voltak a világról. Az embereknek fogalmuk se volt millió dologról, amit mi ma tudunk. Nem ismerték a világegyetem történetét, nem ismerték a Naprendszer történetét, nem ismerték a Föld történetét, nem ismerték az élet történetét. Persze ma sem ismerjük, és nem is fogjuk teljességében megismerni ezeket a történeteket, de legalább alapvonalaiban tudunk ezekről a dolgokról. Mindezeknek az ismereteknek a hiányában alakította az ember nézeteit a régi időkben.
Amennyire ma tudjuk, a legrégebbi elgondolások középpontjában fontos helyet foglalt el a női termékenységről szóló gondolat. Ahogyan a nők a gyereket a világra hozzák, úgy hozta a világra a világot egy nagy átfogó anya, amely minden élet forrása, és minden halál hozzá tér vissza. Ez a nagy átfogó anya amely egyben a világ emberen túli erőinek is a kormányosa, akitől megkaphatjuk mindazt amire szükségünk van. Megkaphatjuk, hogy a föld termékeny, hogy elég állat zsákmányolható, hogy a természet erői nem pusztítanak el, hogy elég ember születik stb. stb.
Nyilván ennek a mítosznak annak idején számos változata volt, a konkrét embercsoportok körülményeitől függően, de a mítosz a maga alapelemében azonos volt. A mítosz a körülményekkel változott is. Változott a mezőgazdaság kialakulásával, és változott a civilizáció kialakulásával is. Mindezek azonban nem érintették a lényeget: Az emberi gondolkodás alapeleme volt a teremtő isten, vagy pontosabban mondva a teremtő istennő léte.
Mindezekhez képest a biblia, a zsidók által leirt teremtés, a Genezis könyvének 3 fejezete egy egészen más képet mutat. Hogyan helyettesítődött az anyaistennő központú világkép az isten központúval? A választ nem könnyű megadni. A választ sokan megpróbálták, és a válaszoknak maguknak hosszú történetük van. Számos válaszkísérletnek vannak ma is hívei.
Egyesek azt mondják, hogy Isten (férfi) először a zsidó népnek nyilvánította ki magát. A megnyilatkozás után arra bujtotta fel népét, hogy irtsa azokat, akik másképp gondolkodtak a dologról. A valóságban gondolom én ez az ideologikus, utólagos megokolás. Mielőtt ez az indoklás kialakult ott volt maga a folyamat: Férfi istenek hívői irtották a női istenek híveit.
Mindez egy hosszú történeti folyamat része, amit nem szabad primitíven elképzelni. Nem egyfajta jók, és gonoszok viadaláról van szó, hanem évezredes folyamatokról. A mellett a kép mellett, amit eddig korábban a női istenanyáról szóló történetben elmondtam létezik egy másik történet is, amely egy férfi istenhez vezetett.
Mindez valószínűleg máshol zajlott le, mint ahol a női isteneket imádták a földművelők, a városlakók. A történet a pusztákban zajlott le. Az elsivatagosodó korábban termékeny vidékeken tragikus változások történtek.
Egy korábbi írásomban így írtam erről a fordulatról: (http://www.foti-peter.hu/foti_fordulat.html)
A klíma megváltozott, a Szahara korábban termékeny vidékei lassan kiszáradtak. Az ezeken a területeken honos emberek élelemhiányban szenvedtek, vagy éheztek, gyakran katasztrofális mértékben. Mint ez a mai afrikai éhezések történetéből ismert, először az öregek és a betegek halnak meg, azután a gyerekek, azután a nők. Férfiak, elsősorban erős fiatal férfiak bandákba tömörülnek, aminek célja a táplálékszerzés, és rabló hadjáratokat folytatnak.
Vándorolni kezdenek (népvándorlás) Ennek során egy karakter átalakulás történik: az ősbizalom eltűnik, félelem és bizonytalanság keletkezik. A férfi nő, az anya-gyerek kapcsolatok megzavarodnak. A korábbi kultúra szétesik, eltűnik, mert nem adódik tovább A következmény: Hódítani, rabolni, ölni azért, hogy élhessünk.
Ezek a törzsek (arják és semiták) nyomulnak be a korábban békésen élő birodalmakba, és vetik alá ezeket fokozatosan, hierarchikus társadalmat, elnyomást teremtve. Természetes, hogy ezek a társadalmak nem tűrik a részvételi demokráciát, mert alapvető jellegzetességük a hatalmi koncentráció, a hatalom megosztása helyett, a közös bölcsesség helyett, a majdnem vagy teljesen isteni bölcsességű vezető
Egyre jobban pusztulnak a korábbi emberi értékek, egymás segítése és megértése, az egymásról való gondoskodás, a partneri viszonyok az emberek között. A korábbi mítoszok helyett, amelyek a korábbi értékeket dicsőítették új mítoszok kerekednek, olyanok, amelyek igazolni igyekeznek az elnyomó társadalmi struktúrákat. általában a transzcendencia segítségével, amikor is a az istenihez vagy legmélyebb értékeinkhez csak közvetítőkön, a papokon keresztül juthatunk. Amikor visszatérünk azokhoz a képekhez, amik a mítoszokat hordozzák, a szobrokhoz, a barlangrajzokhoz, vagy a költészethez, ahol ez létezik, akkor megvan az esélyünk arra, hogy visszatérjünk az eredeti érzékenységhez, amely ezeket létrehozta. Annak ellenére, hogy felismerjük az egyiptomi, sumériai és más kultúrák hiányait, mégis képesek leszünk képeik és történeteik segítségével felfedezni a Nagy Fordulat előtti kultúrákat. (Régi Európa kultúrája (i.e 7000-4500), Harappa civilizáció (i.e.2600-2000) Minoszi Kréta (i.e.2500-1500)) Ugyanez igaz a First Nations kultúrákra Észak Amerikában, ahol nagyon kevés írott emlék maradt, és az is a háborúval és a rabszolgasággal foglalkozik, de a folklór mint például a Raven ciklus egy más értékrendet tükröz.”
Az itt felvázolt folyamat egyik központi eleme a férfi istenek megjelenése: Nem csupán arról van szó, hogy az isten nemet vált, hanem arról is, hogy átalakul az egész társadalom. A férfi isten más, mint a korábbi anya isten. Ez a férfi isten a harcosok vezetője, és nem a természet maga. A hozzá való imádkozás nem azt célozza, hogy a föld a következő évben termékeny legyen, hanem azt, hogy a férfiak erősek legyenek, és legyőzzék az ellenségeket. A férfi isten nem maga a természet, hanem uralkodik azon.
Az egész világkép más. Ennek az új világképnek a megnyilvánulása a Genezis könyvének harmadik fejezete is. A bűnbeesés története mögött a férfi istenek kialakulása húzódik meg. A férfi isteneké, akik mint a férfiak a való világban kiiktatták a nőket központi szerepükből, akiket nem érdekel a hasonlóság a hold ciklusai és az élet ciklusai között, akik szerint a legfontosabb a kérdés az, hogy kinek van erősebb fegyvere.
A Genezisben, és az egész ótestamentumban eltűnik a női isten, helyette csak egy halandó nő marad, akinek szerepe a gonosz szerepe lesz, aki a rosszra csábítja a férfit, akit ezért a férfi isten megbüntet. Megbünteti nem csupán azzal, hogy alárendeli a férfinak, hanem azzal is, hogy még az istennő történetét is kiirtja az emlékezetből, akikre a nők hivatkozni tudnának.
Csak, ahogy tudásunk a múltról növekszik, kezdjük el látni ennek a tragikus történetnek a számos részletét, és lassan-lassan elkezdhetünk visszatérni a nemek közötti egyenlőség új korszakába. Nem könnyű út.
[1] A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?" 2Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok." 4Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni. 5Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat." 6Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. 7Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. 8Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. 9De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?" 10Ő így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem." 11De ő így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?" 12Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." 13Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem." 14Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. 15Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba." 16Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad." 17Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. 18Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. 19Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza." 20Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. 21Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket. 22Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!" 23Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. 24Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat. (http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Ter&numch=3)
További irodalom:
|