|
Valamikor az egyiptomi birodalom születése előtt, valamikor a babilóniai birodalom születése előtt, az emberiség másképpen élt mint ma. Bár fajunkat tekintve ugyanazok maradtunk, érzelmeink, egymáshoz való viszonyaink megváltoztak. A nagy változás előtt, a legfőbb emberi érzés az élet szeretete volt, az élet csodájának dicsérete. Nem volt hadviselés, nem volt hódítás, nem létezett hierarchia a nemek között. Az egymásról való gondoskodás kiterjedt mindenkire. Nehéz ezt ma még elképzelni is. Ebben az időben mindezekből logikusan következően elterjedt volt a közvetlen demokrácia, amelynek előnyei nyilvánvalóak: minden ember tudása beleadódik a közösbe.
Miként bomlott fel ez az állapot? Mi jött helyette, mi maradt meg ebből a korai időszakból?
Nem könnyű a válasz, mert az Nagy Fordulat előtti időről szinte nincsenek direkt írásos emlékeink. Közvetve vannak, mert a leirt mitológia ősi rétegeiben ott bujkálnak ennek az időszaknak a nyomai, és ott vannak az időszak műalkotásai, amikből sok mindent le lehet olvasni. Ezt a feladatot végzi el az archeo-mitológia, amely igyekszik összekapcsolni a múlt ezen nagyon különböző emlékeit, és kideríteni az emberi viszonyok milyenségét a Fordulat előtt.
A kérdésre, hogy mi indította el az átalakulást a Szaharázia tézis igyekszik választ adni:
A klíma megváltozott, a Szahara korábban termékeny vidékei lassan kiszáradtak.Az ezeken a területeken honos emberek élelemhiányban szenvedtek, vagy éheztek, gyakran katasztrofális mértékben. Mint ez a mai afrikai éhezések történetéből ismert, először az öregek és a betegek halnak meg, azután a gyerekek, azután a nők. Férfiak, elsősorban erős fiatal férfiak bandákba tömörülnek, aminek célja a táplálékszerzés, és rabló hadjáratokat folytatnak.
Vándorolni kezdenek (népvándorlás) Ennek során egy karakter átalakulás történik: az ősbizalom eltűnik, félelem és bizonytalanság keletkezik. A férfi nő, az anya-gyerek kapcsolatok megzavarodnak. A korábbi kultúra szétesik, eltűnik, mert nem adódik továbbA következmény: Hódítani, rabolni, ölni azért, hogy élhessünk.
Ezek a törzsek (arják és semiták) nyomulnak be a korábban békésen élő birodalmakba, és vetik alá ezeket fokozatosan, hierarchikus társadalmat, elnyomást teremtve. Természetes, hogy ezek a társadalmak nem tűrik a részvételi demokráciát, mert alapvető jellegzetességük a hatalmi koncentráció, a hatalom megosztása helyett, a közös bölcsesség helyett, a majdnem vagy teljesen isteni bölcsességű vezető
Egyre jobban pusztulnak a korábbi emberi értékek, egymás segítése és megértése, az egymásról való gondoskodás, a partneri viszonyok az emberek között. A korábbi mítoszok helyett, amelyek a korábbi értékeket dicsőítették új mítoszok kerekednek, olyanok, amelyek igazolni igyekeznek az elnyomó társadalmi struktúrákat. általában a transzcendencia segítségével, amikor is a az istenihez vagy legmélyebb értékeinkhez csak közvetítőkön, a papokon keresztül juthatunk. Amikor visszatérünk azokhoz a képekhez, amik a mítoszokat hordozzák, a szobrokhoz, a barlangrajzokhoz, vagy a költészethez, ahol ez létezik, akkor megvan az esélyünk arra, hogy visszatérjünk az eredeti érzékenységhez, amely ezeket létrehozta. Annak ellenére, hogy felismerjük az egyiptomi, sumériai és más kultúrák hiányait, mégis képesek leszünk képeik és történeteik segítségével felfedezni a Nagy Fordulat előtti kultúrákat. (Régi Európa kultúrája (i.e 7000-4500), Harappa civilizáció (i.e.2600-2000) Minoszi Kréta (i.e.2500-1500)) Ugyanez igaz a First Nations kultúrákra Észak Amerikában, ahol nagyon kevés írott emlék maradt, és az is a háborúval és a rabszolgasággal foglalkozik, de a folklór mint például a Raven ciklus egy más értékrendet tükröz.
Amikor azt mondom, hogy a demokratikus iskolák ehhez a Nagy Fordulat előtti időszakhoz kapcsolódnak, akkor mindezzel nem mondom azt, hogy abban az időben tejjel mézzel folyó Kánaán volt. Fontos felismerni, hogy nem volt egy „tökéletes világ”, egy világ, amelyben senkivel nem történik semmi rossz. Rossz dolgok történtek ugyanúgy mint Summerhillben vagy más demokratikus iskolában, ahol előfordul hogy gyerekek hatalmaskodnak más gyerekek felett Azonban a Summerhilli tanácskozások – ugyanúgy mint a korai közvetlen demokrácia - egy lehetőséget biztosít arra, hogy a hatalmaskodókat felelősségre lehessen vonni, a demokratikus önigazgatás a konfliktusokkal szembe tud nézni, és nem igyekszik azokat kiiktatni, vagy egyoldalúan a hatalmasok kénye kedve szerint megoldani.
A demokrácia tehát nem Görögországban született, hanem jóval korábban, és a görög demokrácia nem egy elsőszülött, hanem csupán csonka újjászületés. A görög filozófia és vallás egy része képviseli a korábbi időszak emberibb kultúráját, míg egy másik rész ugyanúgy, mint Egyiptomban, vagy Mezopotámiában az új hatalmi rendszer támogatója. A görög civilizáció érdekessége, hogy az első befolyás igen erős, a másik két civilizációhoz képest. Ennek oka az, hogy itt maradt fenn a minoszi civilizáció képében a békés emberi kultúra a legtovább.
A görög civilizációt mindezért nem tudom egyértelműen csak hozsannázni. Nem felejthető el, hogy ez a kultúra – még az athéni demokrácia virágkorában is - rabszolgatartó volt, és alávetette a nőket. Amit a görög kultúrában becsülni kell azt becsülöm, ami elvetendő azt elvetem. Csodálom a kultúrát, hogy megengedte, hogy Szókratész szabadon beszéljen, de elítélem, mert halálra elítélte öt. Csodálom a görög mítoszokat, az Odisszeát, de elítélem a rabszolgaságot, a nők jogfosztását. Ezért szemben Summerhillel nem is tartom az athéni demokráciát teljesnek, csak részlegesnek, mert azoknak a köre, akik teljes értékű állampolgárok voltak behatárolt volt, és ezek az állampolgárok uralkodtak, és ítéltek a többi elhallgatatott ember. fölött.
Látszólag a Nagy Fordulat utáni emberi történelem nem más, mint annak történet, hogy melyik király képes több katonával és jobb fegyverrel minél nagyobb területet meghódítani. Ezek a királyok, császárok, diktátorok, láthatólag nem riadnak vissza semmilyen erőszaktól, és mindig vannak közelükben mások, akik mindezt igazolni igyekeznek, fenntartva ezzel uraik és saját privilegizált helyzetüket.
Mindez nem azt jelenti, hogy nem lehet azok kezéből kiragadni a hatalmat, akik ezt önként nem osztanák meg a többiekkel. A Hermészről szóló homéroszi himnuszban Hermes, aki éppen csak megszületett, kicsi és esetlen és mégis képes a napistentől Apollótól elvenni annak hatalmát. Valamit cserébe kell adnia, de bebizonyosodik, hogy a hatalmasok és törvényeik nem megváltoztathatatlanok.[1]
Nemcsak egyéni utakon, hanem kollektív módon is meg lehet dönteni a diktatúrákat. Erre számos példa van az athéni görög demokráciától kezdve az angol parlamentarizmus kialakulásáig, a francia és az amerikai forradalomig. Ugyanezt tette meg kicsiben Neill is, amikor – Homer Lane nyomán - eltörölte a szokásos iskolai hierarchiát. A változást felülről vezette be, de önmaga is profitált belőle: Nem vették körül többet kedveltek, akik privilégiumokért cserében ajnározták öt, hanem mindenki kedvelte, mint egy velük sok vonatkozásban egyenlő partnert. Ugyanez a csoda megismétlődhet egy munkahelyen is, mindenütt, ahol a vezetők megértik, hogy a demokrácia egy jobb és őszintébb rendszer a tekintély és vezérelvnél.
Mindez nem jelenti azt, hogy a demokratikus és munkahelyek iskolák kialakítása egyszerű feladat. Nem egyszerű, mert a kultúra amiben élünk nem nagyon ismeri azokat az emberi attitűdöket, amik szükségesek a kiscsoportos demokráciához. Nem tudjuk jól megfogalmazni problémáinkat, nem tudunk jól megoldási javaslatokat ajánlani, nem tudjuk, hogy hogyan lehet produktívvá tenni ezeket a találkozásokat, nem tudjuk jól megfogalmazni az egész folyamat mögött álló erkölcsi elveket. Mindezeket a hiányokat kellene pótolni Homer Lane, Neill, Daniel Greenberg, Zoe Jane Playdon, Ronald Swartz, Jerry Mintz írásait olvasva. Hiba lenne, ha azt gondolnánk, hogy Neill egyetlen magyarul megjelent könyve egyedül elegendő ahhoz, hogy valaki egy Summerhillhez hasonló iskolát sikeresen létrehozzon.
Irodalom:
- Szerb Antal: A görögök előtt (http://www.foti-peter.hu/Szerb_Antal_minosz.doc)
- Fóti Péter: Miért fontos a krétai minoszi kultúra (http://www.foti-peter.hu/foti_minosz.html)
- Doron Shutltzinger: From the Beginning of History: Paleolitic Democracy, the Emeregence of Hierarchy, and the Reeemergence of Political Egalitarianism (http://www.foti-peter.hu/ Schulzinger_From_the_Beginning_of_History.pdf)
- Steve Taylor: The Fall: The Insanity of the Ego in Human History and the Dawning of A New Era (http://www.amazon.com/Fall-Insanity-Human-History-Dawning/dp/1905047207/ref=sr_1_1?ie=UTF8&s=books&qid=1244952851&sr=1-1)
- Anne Baring – Jules Cashford: The Myth of the Godess (www.annebaring.com)
- Joseph Campbell: The Power of Myth (http://www.amazon.com/Power-Myth-Joseph-Campbell/dp/0385418868/ref=sr_1_2?ie=UTF8&s=books&qid=1244952769&sr=1-2)
- Eisler : The Chalice and the Blade: Our History, Our Future (1988) (http://www.amazon.com/Chalice-Blade-Our-History-Future/dp/B0016JC2GY/ref=sr_1_23?ie=UTF8&s=books&qid=1244952597&sr=8-23)
- De Medeo: Szaharázia
[1] Maia Atlasz leánya volt, a Pleiádok egyike. Az éjszaka közepén, amikor már minden isten elszenderült az Olümposzon Zeusz lelopakodott Maia mellé, és együtt töltötték az éjszakát. Mire Éósz felkeltette a napot, a főisten már az Olümposzon volt. Az éjszaka megfogant Hermész, és még napkelte előtt világra jött. Maia megmosdatta, bepólyázta, és azután kimerülten ágyába dőlt és elaludt. A gyermek Hermész addig fészkelődött, hogy kihámozta magát a pólya szoros kötéséből, és a bokáján nőtt szárnyak segítségével Thesszáliába ment, ahol Apollón csordái legeltek. A gyermeknek megtetszett a csorda, és egy Püloszhoz közeli barlangba hajtotta őket, a nyomokat pedig eltűntette. Útközben talált egy teknőst, amelyet megölt, és belsőségeit is kiszedte. A teknőspáncélra pedig ráerősítette az egyik tehén beleit. Így született meg a líra. A reggeli nap már fenn ragyogott az égen, amikor Hermész visszatért anyja mellé, és ugyanúgy bepólyálta magát. Apollón azonban észrevette a lopást, és hamarosan Maiánál volt, és követelte vissza a csordáját, amit a csecsemő Hermész ellopott. A nimfa nem akarta elhinni, hogy a gyermek ilyet tudott tenni, így vita tört ki. Zeusz látott fentről mindent, és elmondta, hogy Hermész mit is csinált az éj leple alatt. A vita azonban csak nem ült el, amikor egyszer csak a három isten hangját megtörte egy lágy dallam. Hermész játszott a líráján. Apollón azonnal rabja lett a hangszer édes hangjának, és szíve teljesen meglágyult. Hermésznek adta egész csordáját cserébe a líráért. Az istenek hírnöke beleegyezett a cserébe, így lehetett Hermészből pásztor, Apollónból pedig a líra mestere. Miközben csordájára vigyázott, Hermész nádból készített magának sípot, így alakulhatott ki a pánsíp. Később a furulyát is ő találta fel, és csodálatos hangja elgyönyörködtette Apollónt. A líra után így újra üzletet ajánlott a gyermek Hermésznek a múzsák vezetője. Hermész megkaphatta Apollón aranypálcáját, amelynek rendkívüli varázsereje volt. (részlet: http://hu.wikipedia.org/wiki/Herm%C3%A9sz)
|