|
Az USA kialakulásakor egyik oldalon John Locke és a federalisták másik oldalon Rousseau és Jefferson a másikon a demokráciát nagyon különbözően képzelték el. A vita mind a mai napig tart, és állást foglalni benne nem könnyű, de nagyon lényeges kérdés.
Elképzeléseiknek voltak közös pontjaik: A liberalizmus kiindulópontja az egyéni szabadságjogok szentsége, és azok védelme. A szabadságjogok védelme a társadalom vezetőinek feladata.
Az amerikai alkotmány megfogalmazói John Locke követői voltak. A társadalmi együttélésben tanította Locke, jelentősége van annak, hogy amit munkánkkal megszereztünk, azt meg is tarthassuk. Ez alatt nem csupán a tulajdont értette, hanem az életet magát, a szabadságjogokat is. A gyakorlatban mindezek között központi fontossága van a tulajdonhoz való jognak.
Locke követői úgy alakították ki az amerikai kormányzatot és később a Bill of Rights-t, hogy az biztosítsa a két legfontosabb elvet: a tulajdonhoz való jogot, és az egyéni szabadságot.
Ezeknek a jogoknak az USA alapítói úgy gondolták, akkor tehetnek a legjobban eleget, ha egy federalista, köztársasági berendezkedést valósítanak meg. A megvalósított rendszer biztosított számos alapvető egyéni szabadságjogot: a vallásszabadságot, a véleménynyilvánítási szabadságot, a sajtószabadságot, és védelmet az államtól abban, hogy az beleavatkozzon az emberek magánéletébe.
Mindezeken túl azonban számos alapítónak voltak ellenérzései a demokráciával kapcsolatban, két ok miatt: Egyrészt nem tudták elképzelni, hogy egy ilyen nagy ország hogyan tudná azt gyakorlatban megvalósítani, másrészt féltek attól, hogyha mindez megvalósul, akkor az önkormányzó nép mennyiben fogja tiszteletben tartani a tulajdonhoz való jogot.
A federalisták egyértelműen a képviseleti, és nem a közvetlen demokrácia hívei voltak. Létezett azonban egy alternatív felfogás, amely ugyanúgy hangsúlyozza a magántulajdon és az egyéni szabadságjogok fontosságát, azonban igenli a demokráciát, ezen belül a közvetlen demokráciát is. Ezt a felfogást Thomas Jefferson képviselte, aki felhívta egy fontos dologra a figyelmet: A kormányzat feladata nem csupán az egyéni szabadságjogok védelme, hanem az is, hogy a saját kezébe ne központosítson túlzott hatalmat. A kormányzatnak békén kell hagynia az állampolgárokat, hogy azok egyrészt tulajdonukról gondoskodjanak, de másrészt azért is, hogy egymással kapcsolatban kisebb nagyobb közösségeiket a maximális módon maguk irányítsák. Jefferson bár egyetértett azzal, hogy a hatalmi ágak között egyensúlynak kell lennie, hogy azok egymást ellenőrizzék, és így ne legyen lehetőség a hatalomnak valamely kormányzati ágban való koncentrálására, de ennél tovább is ment. Jefferson azt mondta, hogy a népnek viszont lehetőséget kell adni arra, hogy megakadályozza a hatalom túlzott koncentrációját a kormányzat egészének kezében.
Ezzel szemben Jefferson hangsúlyozza, hogy az embereknek lehetőséget kell adni a hatalom ellenőrzésére, a választások aktusán túl. A federalisták és Jefferson felfogása mögött a bizalom kérdése húzódik meg. A federalisták bizalmatlanok az emberekkel szemben, Jefferson pedig bízott az emberek józanságában. A magam részéről vallom, Jeffersonnal együtt, hogy minden hatalom degenerálódik, ha azt nem ellenőrzik. A hatalom korrumpálódásának egyedüli biztosítéka a hatalom nem pusztán horizontális megosztása a hatalmi ágak között, hanem annak vertikális (függőleges) megosztása is, amely a hatalom decentralizációját jelenti, és minden közösségnek megadja a jogot saját ügyeinek demokratikus intézésére. Ide tartoznak az önkormányzatok, de ide tartoznak pl. az iskolák is.
Mindez persze a gyakorlatban bonyolult, és feltételez ez lényeges elemet, mégpedig azt, hogy a kormányzat egyik legfőbb kötelessége, hogy mindenkinek, aki ezt igényli, biztosítsa azt, hogy megérthesse a kormányzat működését, hogy megtanulja kifejezni magát, és megtanulja tisztelni a közösen hozott törvényeket és szabályokat. Csak ennek teljesülése esetén valósulhat meg a nagy cél a hatalommal való visszaélés a hatalom korrumpálódásának lehetetlenné tétele
Jefferson korának embereként hitt az abszolút tudásban, és abban, hogy azt egyszerű módon tovább lehet adni. Jefferson nem számolt azzal, hogy a gyerekek önkormányzatokról való tudásának lényeges eleme, hogy kormányozzák önmagukat, vagy ahogy azt John Stuart Mill írta:
„Nem úgy tanulunk olvasni és írni, lovagolni vagy úszni, hogy elmondják nekünk, hogyan tegyük ezeket, hanem úgy, hogy gyakoroljuk ezeket a készségeket. Ezért csak akkor tanuljuk meg a közös kormányzást a nagyobb emberi közösségekkel kapcsolatosan, ha azt kis egységekben már korábban gyakoroljuk” (John Stuart Mill, (1963), Essays on Politics and Culture. (New York), 186. old.
Jefferson számára nem volt elég annak hangsúlyozása hogy a mindenkor megválasztott többség a nép legjobb képviselője. Jefferson azt szerette volna, ha mindenki képes önmagát is kormányozni. Az oktatásnak (és amit Jefferson nem hangsúlyozott eléggé) a mindennapi gyakorlatnak kell azt biztosítani, hogy a legalkalmasabbak egyik fontos jellemzője legyen, hogy fenntartsák a decentralizált rendszert, azaz nem akarják a hatalmat túlzottan saját kezükben koncentrálni.
Jefferson törekvése volt az iskolarendszer bevezetése, amelynek egyik legfőbb célja az volt, hogy biztosítsa azt, hogy az onnan kikerülő polgárok részt tudjanak venni a képviseleti demokrácia szerveiben, mint az önkormányzatok, parlament. Ma azt is hangsúlyoznám, hogy ehhez az az út vezet, ha a gyerekek maguk az iskolákban közösen a felnőttekkel kormányozzák önmagukat. Ezen az úton nevelődnek olyan fiatalok, akik megőrzik a szabadságot, nemcsak az egyéni szabadságjogok, hanem a közösségi szabadságjogok területén is, amelynek biztosítéka a hatalom megosztása.
Mindez, ha nem is ellentétes a magántulajdon tiszteletével, biztosan korlátozza a túlzott mértékű vagyonkoncentrációt. Jefferson szeme előtt Massachusetts városi tanácskozásainak rendszere lebegett, amikor saját államában javasolta, hogy az államot kis kerületekre kell osztani. Ezek a kerületek maguk kis köztársaságok lennének, önkormányzati hatáskörrel a helyi ügyekkel kapcsolatban, mint az úthálózat, a jog érvényesítése, a szegények segítése, és így tovább. Ezekben a kerületekben a polgárok részt vehetnének közvetlenül önmaguk és közösségeik irányításában. Jefferson ezt úgy képzelte, hogy egy adott napon az egész államban a kerületek tanácskozást tartanának, közös dolgaik eldöntésére. Ebben a rendszerben az alkotmány megváltoztatása is az összes kisebb közösség delegáltjainak kezében lenne.
Jefferson ideáljait részben Jean Jacques Rousseau-tól vette, aki hangsúlyozta az ész fontosságát. Ezen belül is az észnek a szerepét a társadalom irányításában. Mindehhez újra fontosnak tartotta az oktatást és nevelést. Ez a nevelés nem csupán arra tanítaná az új generációkat, hogy egyéni jogaik vannak, hanem azt is, hogy hogyan működjenek közösségeikben. A közösségi életben a közösség önirányítása közben a felnövő generáció megtanulja, hogy döntéseiért felelősséget kell vállalnia. Mindezt azonban nem elvileg tanulja, hanem a közösség önkormányzása nyomán, ezért ezt tartósan megtanulja. Amíg mindezeket csak hirdetik, addig a hirdetett igéknek az marad a sorsa, mint minden igehirdetésnek: gyorsan elfelejtődik. Az iskolai önkormányzatok arra tanítanák a felnövő generációt, hogy mérlegelje a közös problémákat, és átgondolja a közös cselekvést. Az önkormányzat így hozzájárulna ahhoz, hogy a felnövő generáció fel tudja mérni azon emberek tulajdonságait, akiket magának vezetőként választ. Ugyanakkor a vezetők ebből a rendszerből kikerülve nem felejtenék el, hogy mi is a funkciójuk.
A mai magyar szavazók nem ilyen iskolába jártak. A mai magyar iskola döntő többségében nem működtet önkormányzatokat. A diákönkormányzatok képviseletei és nem közvetlen demokratikus szervek, amelyek soha nem tanácskoznak közösen a tanárokkal. A demokrácia létezése nem azt jelenti, hogy a diákönkormányzatnak egyetértési joga van a házirend elfogadásában, hanem azt, hogy az iskola időt biztosít tagjainak, hogy közös tanácskozásokon beszéljék meg és mérlegeljék az iskolai élet legfontosabb szabályait.
Meg kellene változtassuk az iskolának ezt a poroszos jellegét. Csak ha ez változik, akkor kerülhet a demokrácia biztos alapokra. Ellenkező esetben a felnövő fiatal generáció a szélsőséges antidemokratikus erők befolyási körébe kerül majd, mint ahogy ez ma is történik, akik a problémák megoldását a demokrácia felszámolásában vélik látni, annak erősítése helyett.
2010 augusztus 2, Guntramsdorf, Ausztria
|