Fóti-Péter.hu

Fóti Péter

Miért fontos a krétai minoszi kultúra

2009 május 19.

Amikor 12 éve először jártam Krétán, (amelyik egy sziget, nagyjából egyenlő távolságra Görög- és Törökországtól és Afrikától, és amelynek területe kb. Ausztria 1/10-e, 150 km hosszú és körülbelül 60 km széles) mint olyan sokan mások, én is elmentem a heraklioni Régészeti Múzeumba. Ebben a múzeumban vannak összegyűjtve mindazok az emlékek, amelyeket a szigeten találtak a régészeti ásatások során. Kréta szerencséje az, hogy ezeket az emlékeket akkor találták meg, amikor az az idő már elmúlt, hogy az ásatók mindent magukkal vihettek, és a leletek Párizs, London és Berlin múzeumaiba kerültek. A krétai minoszi kultúra emlékeinek döntő hányada itt van, és ez lehetőséget ad egy hosszú történelmi periódus áttekintésére.

Amikor annak idején végigjártam a múzeum termeit, ahol időrendben vannak kiállítva a tárgyak, egy furcsa ellentmondásra lettem figyelmes: Az ember azt várná, hogy az első teremben egyszerű eszközök lesznek, a másodikban valamivel szebbek, míg végül az utolsó teremben találja meg az ember a legszebb dolgokat. Ez azonban nincs így. Gyönyörű műalkotások után egészen primitív dolgok jönnek. Így a termekben érezni a történelem viharait, amelyeknek Kréta ki volt téve, ezért azt az elméletet, hogy az emberi kultúra egyenes vonalúan fejlődik, el kell felejteni.

* * *

A minoszi kultúra, amely Krétán kb. i.e. 1400-ig létezett, nevét egy feltételezett uralkodó nevéről kapta. Minosz körülbelül annyit tehetett, mint a fáraó Egyiptomban. Azonban az egyiptomihoz képest a minoszi kultúra egészen más. Sehol nem találunk festményeket, amelyeken a Minosz trónján uralkodva ülne. Nincsenek is képeink Minoszról. Mindez azért van, mert az egész kultúra más volt, mint az egyiptomi. Máshonnan származott, máshogy működött. Az sem biztos, hogy Minosz férfi volt vagy nő. Ami bizonyos, hogy valami uralkodóféle lehetett, mert Knosszoszban van egy uralkodói szék. Ellentétben a későbbi középkorral, a szék egyedül áll, nem ül egymás mellett király és királynő.

Az egész minoszi kultúra a trójai háború előtti időben létezett. Amikor a trójai háborút vívták, Kréta elvesztette jelentőségét, már nem egy különleges emberi közösség lakóhelye volt, hanem hasonló  harcias görög törzsek uralkodtak itt is, mint máshol a környéken.

Ismereteink erről a világról mind a mai napig hézagosak. Nem ismerjük a nyelvet, amin a minoszi emberek beszéltek, egy késői írásukat megfejtettük ugyan, de az nem árul el sokat a kultúráról. Évente sok ezer turista keresi fel a knosszoszi és fesztoszi romokat, csodálja meg az épületeket, de csak keveseknek van fogalmuk arról, hogy mit is látnak, abban a vonatkozásban, hogy milyen is volt ez a kultúra, miben különbözött például az egyiptomi, a mezopotámiai vagy a későbbi görög kultúrától. A minoszi kultúra a legtovább elő békés emberi civilizáció volt -  valószínűleg. Mind az egyiptomi, mind a mezopotámiai harcias, patriarchális kultúrákat megelőzik ilyen periódusok, de azok emlékét sokkal tovább takarta az idő. Ez alatt azt értem, hogy a tárgyi emlékek régebbiek, és a nyelv,i mitológia emlékek is régebbi időkre nyúlnak vissza. A minoszi kultúrát számunkra az antik görög kultúra közvetíti, és innen érezhetjük erősebben ezt a hatást.

A minosziak azonban nem voltak görögök. Azt, hogy honnan jöhettek, nem tudjuk teljes bizonyossággal, de feltételezéseink vannak.

Szokás azt mondani, hogy a minoszi kultúra volt az első európai magas-kultúra. Ezt a megfogalmazást azonban én félrevivőnek látom. A minoszi kultúra egy még ismeretlenebb kultúra utolsó bástyája volt. Ez a kultúra Európa déli és keleti felén létezett zavartalanul az i.e. 7000 és kb. 4500 között. Amikor ezt a kultúrát harcias törzsek megtámadták és leigázták, akkor a lakosok egy része Krétára menekült, akik után nem jöttek az üldözök, és így ez a kultúra további hosszú időszakon keresztül virágzott, és vihette tovább azt, ami az ősi Európában megsemmisült.

A végső pusztulásra (ami csak arra vonatkozik, hogy a kultúra mint egész nem élt tovább) valamikor i.e. 1450 körül került sor, amikor mükénei görögök szállták meg a szigetet. A mükéneiek azonban maguk is minoszi hatás alatt álltak. Nem abban az értelemben, hogy ne lettek volna harciasak, hanem abban az értelemben, hogy a korábbi kapcsolatok idején sokat átvettek a minoszi kultúrából. A minoszi kultúra tehát nem tűnt el teljesen, és azt lehet mondani, hogy a régészeti ásatások csupán az 1900-as évek elejétől kezdték lassan tudatossá tenni, hogy mi magunk is örökösei vagyunk ennek a kultúrának.

Amikor tehát a minoszi kultúráról beszélek, egyben beszélek az ősi európai kultúráról, amelynek léte Szerb Antal idején még ismeretlen volt. Ismeretlen volt sok okból: egyrészt ismeretlen volt, mert a radiokarbon datálás nem volt olyan pontos, mint ma, amikor még a módszert nem egészítették ki a régi fatörzsek ismeretéből származó korrekciókkal. Ez az új radiokarbon datálás forradalmasította az egész régészetet, mint arról Colin Renfrew magyarra is lefordított könyve A civilizáció előtt c. beszámol. A korábbi elmélet, hogy minden keletről terjed el, ma már nem tartható. Az európai őskor leleteinek vizsgálata egy új civilizáció létét tette világossá a régészek egy része szerint. Az első ezek közül a régészek között Maria Gimbutas volt. Ő állította fel ezt az elméletet, és ő próbálta először leírni ezt a civilizációt, amely - mint írtam - a minoszi világ előzményeihez tartozik. Ez a kultúra - csak ismételni tudom magam - más volt, mint azok a kultúrák, amelyeket a történelemkönyvekből ismerünk. Más volt, mint Egyiptom, más, mint a Babilóniában később kialakult ún. magas kultúrák.

Az ősi európai kultúra egy békés civilizáció lehetett. Erre utal az, hogy a települések nem jól védhető helyekre települtek, hogy a művészet nem ábrázol harci cselekményeket. Ez a kultúra, amely évezredeken át virágzott Európában, indoeurópai harcias nomádok befolyása alá került az i.e. 4500-tól kezdve. Ez a változás - írta Gimbutas - hasonló lehetett ahhoz, mint amikor az európaiak 6000 évvel később lerohanták az újvilágot (i.sz. 1500, miután Kolumbusz felfedezte Amerikát)

A Krétára menekült minosziak magukkal vitték a korábbi békés kultúrát, és bár kereskedtek az egész körülöttük levő világgal, azok kultúráját nem vették át, és megmaradtak békésnek, kooperatívnak és életszeretőnek, mint azt Szerb Antal is észrevette.

Amikor ma a görög kultúrát csodáljuk, részben csodáljuk a minoszi kultúrát is, amely sok szállal kötődik a görög kultúrához. A görög kultúra gyakran életvidámabb, mint a zsidó-keresztény kultúra, ahol az ősi, életszeretőbb rétegeket sokkal inkább eltemette a viharos, harcias patriarchális világ.

A görög vallás, benne sok istennel, amelyeknek minoszi eredte van, sokkal izgalmasabb és emberibb, mint az egyetlen, mindenható, minden elhajlást büntető zsidó-keresztény atya-isten.

A minoszi kultúrában, mint ezt Szerb Antal is észrevette már, a férfi-nő viszony nem hasonlítható a később szokásos egyoldalúan férfi dominálta viszonyhoz. A nemek szerepe sokkal inkább a partnerséghez közelit. Valószínűleg a nők szerepe még nagyobb lehetett, de jobb, ha nem beszélünk matriarchátusról, mert az azt sugallja, hogy minden ugyanúgy volt, mint korábban, csak éppen női hatalom volt érvényben a férfiak felett. A helyzet valójában inkább kiegyenlített volt. A nők szerepe azért volt kitüntetett, mert ők adtak új életet, és ennek jelentősége abban a korban az egész világképben sokkal nagyobb szerepet játszott, mint mai, férficentrikus világunkban, ahol a férfiak igyekeznek a teremtőt játszani.

A világra, amelyben a nők és férfiak viszonya kiegyensúlyozottabb volt ,Riane Eisler a „gylania” fogalmat találta ki. Ez a világ az emberi társadalom egész kezdeti időszakát jellemezte a kőkor és az új kőkor idején, és ennek a világnak az eltűnése több lépésben történt. Ezt az átmenetet nevezte Joseph Campbell, a nagy amerikai mitológia-történetész a Nagy Fordulatnak (Great Reversal). Ez a fordulat sok évszázadon át tartott, és különböző időkben kerültek a kultúrák az új, harcias népek ellenőrzése alá. A történet részletei még ma is csak kevésbé ismertek. A legutolsó "ütközetek" egyike a minoszi kultúra eltűnése. Ahogyan a minoszi kultúra megértése előrehalad, úgy halad előre lassan a korábbi békés emberi világ megismerése is, és úgy ad ennek a világnak az ismerete impulzusokat ahhoz, hogy ezt a világot újrateremtsük.

kapcsolatfelvétel: peter.foti@runbox.com

Péter Fóti ©2009.
Látogatók száma 2008 május 15. óta:
Egy kis látogató statisztika