Fóti-Péter.hu

Fóti Péter: A részvétel formái a demokrácia történetében

Kapcsolódó cikk: Milyen társadalmat szeretnék?

A hétköznapi beszélgetésben szokásos a demokráciát a diktatúrával szembeállítani. Ritkábban beszélünk azonban arról is, hogy magának a demokráciának is sajátos minősége lehet. Egy demokrácia állhat közel egy diktatúrához, vagy különbözhet tőle lényegesen. Az itt következő oldalakon most nem a diktatúrát fogom a demokráciával szembeállítani, hanem ez utóbbi különbségtételre szeretném felhívni a figyelmet, és megpróbálom jellemezni a demokratikus fejlődés alternatíváit.

Az emberi fejlődés korai időszakában az emberi viszonyok természete más volt mint ma. Az egyes emberi csoportok alig érintkeztek egymással. Az emberek közötti viszonyokról sokan sokféleképp nyilatkoznak. Vannak, akik az embert inkább a csimpánzokhoz és gorillákhoz látják közelállónak, akik szociális viszonyait a dominancia határozza meg, mások úgy gondolják, hogy az inkább a bonobókhoz (törpe csimpánzok) volt hasonló, akiknél a partneri viszonyok jellemzőbbek. Akárhogy is történt a régészek egy része ma úgy látja, hogy a civilizációba való hosszú átmenet során kétféle típusú civilizáció jött létre: Az egyikre példa a mai Pakisztán területén létrejött és 500 évig fennállt Indus-Szaraszvati civilizáció (ca.i.e.2500-i.e.2000), ahol a munkamegosztás fejlődése nem vezetett egy állam kialakulásához, nem vezettet társadalmi dominancia viszonyok kialakulásához. Ez a civilizáció egyben békés is volt, nem volt hadsereg, nem volt adórendszer, a termelők termékeiket kicserélték, és a társadalmat egy nagymértékű tervszerűség jellemezte, ami a városok építésében is megnyilvánult.

A civilizáció másik formája, amely a későbbiekben uralkodóvá vált ez nem így alakult. Mind Mezopotámiában, mind Egyiptomban, Kínában, és az amerikai Peruban kialakult az állam, a maga intézményrendszerével, a maga kényszereivel, adórendszerével, hadseregével, vallásával. Ennek a rendszernek a történetét csak rövid ideig szakította meg az antik athéni fejlődés, amely önmagára vonatkoztatva megalkotta a demokrácia fogalmát.

Az athéni demokrácia idején természetes volt, hogy a városállam összes szabad polgára eljöhetett a népgyűlésbe, és ott saját véleményét képviselhette. Sem az athéni demokrácia, sem később a római köztársaság sem ismerte a képviselet intézményét, azt, hogy megválasztott képviselők képviselik választóik érdeket, nézeteit.

A képviselet intézménye a középkori angol fejlődésben alakult ki, és válasz igyekezett lenni arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne valamiféle ahhoz hasonló rendszert kialakítani, mint amilyen az athéni antik demokrácia volt, azzal a lényeges különbséggel, hogy a modern államban a polgárok száma lényegesen meghaladja az athéni polgárok számát, és az ország területe is jóval nagyobb annál, mint az athéni városállam területe volt.

Az angol fejlődés minden újdonsága ellenére nem nyerte el mindenki tetszését. Ennek egyik oka az volt, hogy kezdetben igen sokan nem is rendelkeztek választójoggal, másrészt sokakban felmerült az a kérdés is, hogy mennyiben képviseli a megválasztott képviselő minden választóját, akik között nyilvánvalóan nem létezett egyetértés minden kérdésben. Számosan gondolhattak arra is, hogy a közvetlen részvétel bizonyos előnyei ebben a rendszerben nem érvényesülnek. Nem érvényesül az a nagyszerű dolog, hogy a döntésekből, és az annak megfelelő cselekvésekből később minden polgár tanulhat, egyrészt a népgyűlések közötti időben, másrészt magában a népgyűlésben is, ahol az elmúlt időszakra reflektálhattak a polgárok.

Mindez a kritika azután lecsapódott az USA létrejöttének idején. A korábbi angol gyarmatok függetlenségük elnyerése idején éles szemmel látták az angliai hatalom (nem is nevezte magát demokráciának) negatív vonásait, és ezért számosan közülük egy újfajta rendet gondoltak el.

Ebben az új rendszerben a kialakuló USA számos polgára és gondolkodója megpróbálta mind a közvetlen részvétel (antik Athén – népgyűlés) mind a képviselet (közvetett részvétel – választások – parlament) előnyeit összekapcsolni.

A közvetlen részvétel (népgyűlés) és a közvetett részvétel (parlament) akkor kapcsolható össze, ha a hatalom decentralizált, ha a személyes közösségek saját ügyeiket összes polgárukat magába foglaló népgyűlésekben intézik, míg a közös ügyek intézésére képviselőket választanak.

Mindebben megfogalmazódott az angol parlamentarizmus kritikája abban az értelemben, hogy ott a hatalom túlzottan centralizált volt, és a képviseleti rendszer számos olyan ügyet döntött el, amely csupán egyes közösségek ügykörébe tartozott.

Az amerikai demokrácia ezen koncepciója mindezzel megfogalmazta, hogy a hatalmat vertikálisan meg kell osztani, hogy a részvételnek a társadalom életében két fontos terepe van, egyrészt a helyi népgyűlések, a személyes közösségekben (ez természetesen lehet több száz, vagy több ezer ember is) és a képviselők választásában a nagyobb közösségek parlamentjeibe. Ennek a rendszernek lényeges eleme, hogy egyszer alapvetően, azután pedig újra és újra tisztázni kell, hogy mit is jelentenek a helyi ügyek, és milyen ügyek kerülnek delegálásra a különböző szintű parlamenti típusú szervekbe.

Sajnálatos, hogy az amerikai demokrácia ezen modellje biztató kezdetek után tulajdonképpen nem valósult meg a maga teljességében soha. Az amerikai rendszer a XIX. század folyamán jóval inkább hasonlatossá lett a túlcentralizált eredeti angol rendszerhez. Mindazonáltal a későbbi időkben, időről időre feltámadt az igény, hogy ezt a fajta jobb demokrácia modell megvalósításra kerüljön. Ezek az időszakok az első és a második világháborút követték, majd a 68-as időszak igyekezett ebben az irányban lépni, míg a legutolsó és máig is erős politikai mozgalom a zöld pártok feltűnésével kapcsolódik össze.

Ugyanennek a történetnek egyetlen igen fontos társadalmi intézménnyel, a neveléssel kapcsolatban saját története van.

A továbbiakban a Jefferson nevével jellemzett demokrácia-felfogást alulról építkező, míg a klasszikusabb angol felfogást a demokrácia felülről építkező felfogásának nevezem majd.

 

A demokrácia modellje

alulról építkező

Felülről építkező

 

decentralizált

centralizált

Első politikusa, filozófusa

Periklész, Szókratész

Platon

Legfőbb elve:

Szubszidiaritás / hatalom vertikális megosztása

Hatalom egy része a választott elit kezében

Emberi viszonyok

Partnerség elsődleges, funkcionális hierarchia

Dominancia elsődleges, erős hierarchia

Demokratikus viszonyok kiterjedése

Parlament, önkormányzat, család, iskola, munkahely

Parlament, önkormányzat

Részvétel foka

maximális

minimális

Nevelés formája

Demokratikus tanuló közösség

Bürokratikus iskola

Politikusi beállítottság

Nem tudok mindent a lehetö legjobb módon eldönteni

Én vagyok a legokosabb, mindent eldönthetek, amit csak akarok

 2010 julius 22, Guntramsdorf

kapcsolatfelvétel: peter.foti@runbox.com

Péter Fóti ©2009.
Látogatók száma 2008 május 15. óta:
Egy kis látogató statisztika