|
 Még mindig nagyon kevesen ismerik, még mindig nagyon kevesen szeretik ezt az első pillanatra nagyon különös iskolát, amelyet a skót A.S. Neill alapított 90 évvel ezelőtt. Az ismeretséghez a csak magyarul olvasó közönségnek két fő útja van: Az egyik A.S. Neill 2004-ben magyarul is megjelent „Summerhill – A pedagógia csendes forradalma” című besztszellere, ami a 60-as 70-es években több milliós példányban eladott sikerkönyv volt, a másik a BBC által 2008-ban készített játékfilm, amely az iskola érzékletes bemutatása mellett elmeséli annak a pernek a történetét is, amelynek során az angol oktatási kormányzat megpróbálta megadásra kényszeríteni a világ legidősebb, gyerek-felnőtt önkormányzatú közvetlen demokratikus iskoláját 2000-ben. A film magyar felirattal megtalálható a youtube-on.
Az első világháború pokla, a gyerekeket töltögetni való palacknak tekintő pedagógia helyett legalább egy A.S. Neill egy másik pedagógiát állított szembe: azt a gondolatot, hogy a gyereknek joga van sokat játszani, joga van megválasztania azt, hogy az iskola kínálatából mit szeretne tanulni, hogy joga van az iskolai élet számos kérdésében egyenjogúnak lenni az iskolai tanárokkal. Mindehhez akkor is joga van, ha nem teljesíti kötelességeit! Jól esik ezt kimondani, amikor ezzel a maszlaggal fosztják meg a világ és a magyar iskolák tanulóinak tömegét alapvető elidegeníthetetlen emberi jogaiktól. Ez az angliai magániskola, amely nem kap egyetlen fitying állami támogatást, hirdeti és gyakorolja, hogy alapvetően máshogy is lehet a gyerekekkel bánni! Az iskolának – így az angol gondolkodás, amit az iskola által 2000-ben megnyert per ítélete is alátámaszt - joga van arra, hogy sajátos oktatási filozófiája legyen, hogy az iskola tanfelügyeletébe az iskola által is elfogadott független szakértők is részt vehessenek!
Persze ne gondoljuk, hogy Angliában az iskola széles körben népszerű lenne! Utálják azok, akik mérni akarják az iskolák teljesítményét, mert Summerhill nem méri ezt, mert meg van győződve arról, hogy a legfontosabb emberi kvalitások mérhetetlenek. Mások utálják azért, mert egy bentlakásos iskola, ami pedig egyrészt angol hagyomány, másrészt kényszerűség, mert az egyenlőtlen versenyhelyzet miatt nem könnyű összeszedni azt a 60-80 családot, akik meg tudják fizetni az iskolát, és úgy érzik, hogy az iskola az ö elveik szerint neveli gyereküket. Van, aki azért utálja az iskolát, mert az iskolai úszómedencében meztelenül lehet fürdeni, és a szexualitásról nem terjesztenek az iskolában babonákat. De nemcsak az állami iskolák utálják Summerhill-t, hanem azok a magániskolák is, akik egyenruhákba bujtatják tanulóikat, és tanítási módszereik ugyanúgy a kényszerre építenek, mint az állami iskolarendszer. Utálják Summerhill-t azok, akik csak egy vagy-vagyot látnak a nevelésben: vagy tekintélyelv, vagy elhanyagolás, holott Summerhill bizonyítja, hogy van harmadik út: a gyerekek és a felnőttek sok vonatkozásban való egyenlősége, amit az bizonyít, hogy az iskola életét a hetente többször ülésező iskolagyűlés közösen elfogadott majd 200 szabálya tartja keretben, biztosítva ugyanakkor azt is, hogy az iskolai élet újra és újra a változó szükségletekhez igazodjon.
Neill iskolája az állami iskolarendszer ellenmodellje, amit még az angol gondolkodás is csupán megtűr. Persze vannak szerelmesei is, köztük magyarok is, akik elborzadva látják, ahogy a magyar rendszer az ellenkező irányba fut, és a gyerekekre kényszeríti az egységes tananyagot, hogy árasztja az unalmat, terjeszti a lázadást, gerjeszti az iskolai erőszakot. Ezzel szemben Summerhill izgalmas, megelőzi az erőszakot, és az iskola tanulói a neill-i filozófia kézzelfogható eredményeként kiegyensúlyozott emberek lesznek, akik, amikor arra kerül a sor, tudnak és akarnak tanulni, és mint az angol iskola-felügyelet 2007-ben megállapította mindegyikük abban az évben tovább is tanult. Az iskola arra az egyszerű igazságra épül, hogy az önállóság, a felelősség kéz a kézben járva az emberi élet fontos vonatkozása, és hogy az emberi karaktert erősíti, ha a gyereknek beleszólása van saját életének irányításába egy közvetlen demokratikus közösségben.
Éljen és virágozzék a 90 éves Summerhill! Várom a gyűlölködő leveleket!
Kapcsolódó oldalak:
Fóti Péter, Bécs
|