|
Az LMP Választási Programjában A demokráciára nevelés fejezetben szerepel a következő mondat: “A reformpedagógia különböző modelljei, jó gyakorlatai, például a Summerhill Szabad Iskola, vagy a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány programjai is, például a „KÖZÖD!”-program, a demokratikus részvétel szempontjából modellértékűek lehetnek."
A mondat nem véletlenül került ide. A programalkotás során számos LMP-s taggal levelezve került elö az a vélemény, hogy jó példának tartják Summerhill-t. Most szeretnék kihasználva két választási harc szünetét erről röviden valamit mondani.
Summerhill alapgondolatát John Stuart Mill egy híres mondata foglalja össze a legjobban: “Nem úgy tanulunk olvasni és írni, lovagolni vagy úszni, hogy elmondják nekünk, hogyan tegyük ezeket, hanem úgy, hogy gyakoroljuk ezeket a készségeket. Ezért csak akkor tanuljuk meg a közös kormányzást a nagyobb emberi közösségekkel kapcsolatosan, ha azt kis egységekben már korábban gyakoroljuk.” (John Stuart Mill, (1963), Essays on Politics and Culture. (New York), 186. old.)
Mindezeket azért tartottam fontosnak elöljáróban elmondani, hogy azután kiemeljem, hogy mi a DÖNTÖ különbség Summerhill modellje és a mai Magyar iskola modellje között: Amig mai magyar állami iskolákban DIÁK önkormányzat működik, addig Summerhillben KÖZÖS FELNÖTT-GYEREK önkormányzat. A kettő között pedig őrületes nagy különbség van.
Aki szívesen megismerkedne Summerhillel, annak ajánlanék egy 2008-ban készült BBC játékfilmet – magyar felirattal http://www.foti-peter.hu/Summerhill-Drama.html
A különbség hátterét egy LMP-s Blog írásban (82 hozzászólás) fejtettem ki részletesen:
Más jövőt! Részvételi demokrácia és az iskolarendszer : http://lehetmas.blog.hu/2009/12/23/mas_jovot_reszveteli_demokracia_es_az_iskolarendszer
Ebböl idézek most:
"Egyáltalán mondva a demokráciának két pillére van: a tanácskozás és a képviselet. A képviselet azt jelenti, hogy mindenki képviselheti magát a közös ügyek intézésében, személyesen vagy képviselői által, a tanácskozás pedig azt jelenti, hogy a tanácskozó testületek a nyilvánosság előtt kell végezzék munkájukat, és a tanácskozásokon betartsák a demokrácia szabályait.
Sajnos a magyar demokráciában, hasonlóan sok más országhoz a képviselet áll csupán a gondolkodás középpontjában és nem a tanácskozás. Pedig ha meggondoljuk a demokratikus tanácskozásnak helye lehetne számos kis közösségbe, ezen közösségek helyi ügyeinek megbeszélésekor, vagy azon ügyek előkészítésekor, amelyek több közösségre tartoznak közösen.
A mély demokrácia ezen hátországa hiányzik. Nem mentség erre, hogy nem csupán nálunk. Hiányzik az USA-ban is, ahol pedig a mainál sokkal jobban megvolt a XIX. Század elején, mint ezt Toqueville: Demokrácia Amerikában c. művében megírta.
Magyarországon az iskolarendszer például alapvetően antidemokratikus maradt a rendszerváltás után is. Csupán a képviseleti formákat vezették be, de nem gondoltak a tanácskozások fontosságára. Olyan tanácskozások fontosságára, ahol valódi kérdések dőlnek el. Ahogyan ez kedvenc iskolámban az angliai Summerhillben, és a világ többi kisszámú demokratikus iskolájában történik. (egy lista az európai iskolákról: ( http://www.eudec.org/democratic-education/schools/ )
Ezekben az iskolákban, amelyek általában kis iskolák, a közösség tagjai legalább heti gyakorisággal összejönnek, hogy rendezzék a közösség ügyeit. Minden lehetőséget megragadnak arra, hogy mindaz, ami csak őket érinti helyben is dőljön el. …
Nem ez fontos azonban, hanem az elv: a közösség saját ügyei a közösségben dőlnek el, a közösség maga működtet igazságügyi szerveket, maga kezeli konfliktusait. Ezért nevezik ezeket az iskolákat gyerek-felnőtt köztársaságoknak. Sokan ordítanak erre, hogy ez anarchia, fejetlenség. Holott ennek éppen az ellenkezője igaz. Ezek az iskolák alkotnák egy jó demokrácia alappilléreit. Ilyen iskolákból kerülnének ki emberek, akiknek a demokrácia vérében van.
Ezzel szemben a mai iskolában sokféle képviselet van, de nincsenek olyan tanácskozások, ahol az iskolaközösség minden tagja egyenlő jogokkal részt vesz, és a nyilvánosság előtt tanácskozik. Summerhillben az iskolaigazgatónak az iskolagyűléseken ugyanúgy egy szavazata van, mint a 6 éves gyereknek. Ezeken a tanácskozásokon nem minden kérdés dől el. Nem lehet olyan szabályokat megszavazni, amelyek ellentmondanak az angol és az EU törvényeinek. De minden csupán a közösség saját életét érintő fontos dologról lehet törvényeket hozni.
A dolog működik, működik immár 89 éve, mert Summerhill-t A.S. Neill 1921-ben alapította. ...Summerhill az első világháború világégésének egyik következménye: az alapító egy nemzetközi iskolát alapított, részben azért, mert azt gondolta, hogy a nemzetek közötti gyűlölet úgy is enyhíthető, hogy a különböző országok gyerekekei a közös élet során megismerik egymást, és soha többé nem lesznek sztereotípiák áldozatai. Mert az első világháború megmutatta, hogy a gyűlölet milyen erős, és mennyire kihasználható.
Szinte senki nem követte G.B. Shaw intelmét, hogy nem szabad magunkat mások céljai miatt lemészároltatni. Neill követte Shaw-t, és egy olyan iskolát alapított, amelyben nincs helye a faji gyűlölködésnek, mert a tanácskozásokon ott ül veled szemben és az évek során rájössz, hogy a másik is ember, akinek joga van a boldogsághoz. Egy közösségben nem lehet minden igényt kielégíteni, de számos igény kielégíthető, és a demokrácia ereje érvényesül. Olyan megoldások kerülhetnek kipróbálására, amelyek sok igényt kielégítenek. Érvényesül a demokrácia ereje, amely azt mondja, hogy bár egyenlők vagyunk, de nem egyformák.
A közvetlen demokrácia nem csupán a népszavazást jelenti, hanem azt a rendszert, amit Bibó István a szabadság kis köreinek nevezett. Azt jelenti, hogy számtalan kis demokratikus közösség él egy országban együtt. Legtöbbjükben nincs szükség képviseltre, mert a tagok össze tudnak jönni, és saját ügyeiket demokratikusan intézni.
Képviseletre a közös ügyekben van szükség, és ezeknek a tanácskozásoknak a nyilvánosság előtt kell történniük. De a demokrácia lelke a kis csoportok demokratikus tanácskozásaiban van. Ahogy ez az antik Athénben vagy még inkább a XIX. Század elejei USA-ban történt. Ezek azok az időszakok, amikből tanulnunk kellene. Mert az egymás elleni agresszió, a hit, hogy a másik kicsinálása árán jobban élhetek hamis."
További részletek: Fóti Péter: Az iskolai demokrácia alternatívái ( A magyar iskola és az un. demokratikus iskolák tapasztalatainak összehasonlítása) (megjelenés alatt Gyerek, Család, Ifjúság c. lap ban) http://www.foti-peter.hu/foti-isk-dem-alt.html
Guntramsdorf 2010 május 11.
|