Fóti-Péter.hu

Fóti Péter:

Útmutató rebellis tanároknak
(gyerekeknek és szülöknek)

Saxum kiadó 2009

Könyvismertetések

Vekerdy Tamás: Ajánlás Fóti Péter könyvéhez

Simon Mária: Summerhill - recenzió (Uj pedagógiai szemle)

Simon Mária: Summerhilli utmutató (Élet és Irodalom)

Gyerekönkormányzat / A Bagoly könyvesbolt ajánlata / Gögöllöi szolgálat

Miröl is szól a könyv?

2004-ben magyarul is megjelent Alexander Sutherland Neill (1983-1973) 1960-ban kiadott híres könyve, a "Summerhill - a gyereknevelés radikális megközelítése".

 Én a könyv magyar megjelenése előtt ismertem meg az ezt a valóban szokatlan, valóban egyedi, de követésre méltó iskolát, amely 1921 óta mind a mai napig működik Angliában Londontól 150 km-re északkeletre. Az iskolát, amelyben önkormányzat működik, és ahol a gyerekek szabadon döntenek arról, hogy hogyan osztják be idejüket játékra, sportra, beszélgetésre, szórakozásra, olvasásra, óralátogatásra.

 Neill sikerkönyve szerintem számos kérdést hagyott homályban, amelyekre most megjelent könyvemben igyekszem választ adni. A kötet öt tanulmánya közül négy az alapító Neill nézeteivel és az iskolával magával foglalkozik, míg a címadó, első tanulmány azt mutatja be, hogy mit tehet a rebellis tanár, akit Summerhill elvei megragadtak, a mai iskolában. A rebellis tanárnak nem lesz könnyű dolga, mert a mai iskola még mindig a tananyag és a tanár-diák hierarchia bűvöletében él.

 Neill le akarta bontani ezt a hierarchiát, és magát és az iskola tanárait számos kérdésben (nem mindenben) a közös tanár-diák önkormányzat hatálya alá helyezte. Summerhillben nem csupán szólam, hogy a gyerekeknek felelősségük van. Az iskolában – szemben a mai társadalom gyakorlatával – a gyerekek nagy önállóságot kapnak. És kiderül az, hogy ez lehetséges, és hogy ennek az újításnak pozitív hatása van a gyerekek önbecsülésére, aktivitására, tanulási kedvére. Summerhill azt is vallja, hogy a tanterv valóban csak orientál, és minden gyerek belső igényei szerint választ a kínálatból.

 Summerhillben a tanár tanít, nem fegyelmez. A rendért mindenki felelős. Az iskolagyűlés határozatait a gyerekek ismerik a legjobban, és az azt megszegő tanárok ugyanúgy a bírósági gyűlés elé kerülnek, mint a gyerekek.

 A kötetben bemutatom, hogy Summerhill ötlete Amerikában keletkezett egy elfeledett társadalmi reformer, Homer Lane (1975-1925) agyában és gyakorlatában. Neill, akit Lane-en kívül Freud, G.B. Shaw, Bertrand Russel is befolyásolt, egy gyerekszerető ember volt. Minden tudományt csak annyiban ismert el, amennyiben ezt az alapelvét nem sértette.

 Magyarországon sajnos nincsen ilyen elveken működő iskola, még akkor sem, ha számos alternatív iskolában vannak hasonló törekvések. A világ liberálisabb országaiban azonban számos iskola működik, amelyik Summerhill-t legfontosabb inspirálójának tartja. (www.eudec.org)

 Summerhill egy decentralizáltabb demokrácia iskolája lehetne. Szokatlan még a gondolat is, de a demokráciának vannak különféle útjai. Summerhill egy olyan demokráciába passzolna, amelyben a hatalom nem csupán a hatalmi ágak között van megosztva, hanem vertikálisan is. Ahol nem igaz többé, amit Summerhill amerikai felfedezője és támogatója, Paul Goodman szomorú megállapítása:

 "A jeffersoni demokrácia elve, hogy a nevelés eredményeképpen az embereket úgy lehessen vezetni, hogy lehetőséget adunk számukra a dolgok irányítására, megsokszorozzuk a felelősségüket, és ösztönözzük őket saját vélemény megfogalmazására. Mindez azzal a hatalmas erkölcsi előnnyel jár, hogy az ember a maga módján kiváló lehet anélkül, hogy különlegesnek érezné ettől magát, képes úgy irányítani, hogy közben nem tör nagyra, és tud másokat követni anélkül, hogy kisebbrendűnek érezné ettől magát. Az évtizedek során intézményeinknek arra kellett volna törekednie, hogy hozzáigazítsák ezt az elvet az örökké változó technikai és társadalmi feltételekhez. Ehelyett jelenlegi intézményeink mintha összeesküdtek volna, hogy járatlan, megtévesztett és szolgai embereket hozzanak létre."

Olvasói vélemények

Péter bácsi .  jó volt így kötetbe összerendezve olvasni a szívügyedhez kötődő gondolataidat. Végül is nagyon hasonlóan gondolok a demokráciára. Öregmedve (Westl László ,Pécs)

*

A könyvről: ma jött egy szülő hozzám beszélgetni a Rogersban és mi van a kezében? A KÖNYV! Mondja, hogy nagyon élvezi, Neill őt is érdekli, meg A legyek ura, és hogy milyen jó a hangvétele: könnyed, a szülőknek is élvezhető, de ugyanakkor komolyan tárgyszerű!! Szóval ő nagyon lelkes volt, és mivel a szülői baráti kör oszlopos tagja, fogja is nekik ajánlani. Úgy, hogy gyorsan el kell nekem is olvasni! (Gádor Anna - Rogesr iskola Budapest)

*

Egy beszélgets-vitatkozós msorra készültem Fóti Péterrel a Civil Rádióban, ezért jó sok rását elküldte nekem, hogy segtse felkészülésemet és ajánlotta, hogy a könyvét is olvassam el. Mire a könyvet megkaptam, addigra túl voltam az elküldött rásain és bontakozóban volt bennem egy kép: egy demokrácia iránt mélyen elkötelezett ember portréja.

Egy frissen megjelent könyvet kézbe venni nekem mindig izgalmas, hátha még az rójára úgy gondolhatok, hogy t ismerem, a gondolatai "megvannak nekem", tle már oly sok mindent olvastam. Így azután komoly kváncsiság volt bennem, hogy mégis akkor mirl szól a könyv? Mit tehet még hozzá ehhez a portréhoz? A könyv egy életstratégiai modell - a summerhili iskola - iránti tudatos,elmélyült apoteózis. Írásai és a könyv együtt, egy egész és kerek gondolati világot alkot. (Hajós Vera - Civil rádió Budapest)

*

megvettem a könyvet. jó volt olvasni. ráismertem helyzetekre, történésekre.
ismeretlen szerzö a http://www.koloknet.hu/771-a-pedaggia-csendes-forradalma oldalon

*

5 éve pedagógusként dolgozom Magyarországon, jelenleg Budapesten német tanítóként. Nagy örömömre szolgált, amikor a kezembe került a Kétezeregy Kiadó által megjelentetett Summerhill. És ugyanakkor szomorú voltam, hogy fiatal pedagógusként még nem hallottam A. S. Neillről. Miért nem tanítják a tanító és tanárképző főiskolákon ezt a nevelési alternatívát? Ilyen és ehhez hasonló kérdések vetődtek fel bennem.

Másik nagy örömöm az Ön Tanulmánygyűjteményének  /Útmutató rebellis tanároknak/ az elolvasása közben volt. Örültem, hogy Magyarországon vannak még olyan pedagógusok, akik a nevelést a pszichológiai alapokra helyezve képzelik el.

Röviden: GRATULÁLOK! (Bódizs Anikó)

*

Kedves Péter!

Olvastam az Útmutató rebellis tanároknak című könyvedet. Szeptemberben egy nagyon kedves ismerősöm beszélt többünknek Summerhillről, ajánlotta a könyvedet is, és nagyon megérintettek a szavai.

Feleségemmel két felnőtt gyerekünk van, így egy generációhoz tartozunk, ez azonban nem bátorítana arra, hogy ismeretlenül tegezzelek. Az már annál inkább, hogy nagyon a szívemből beszélsz írásaidban, és aki ilyen szeretettel és lelkesedéssel ír egy iskoláról, ahol a diákok a keresztnevén szólítják az
igazgatót, az aligha fog megsértődni érte. Ha tévednék, igazíts helyre.

Summerhillt nekem találták ki, nagy kár hogy nem járhattam oda, akkor alapvetően más ember lehetnék, teljesen más sorssal, életúttal.

Ahova én jártam, erőszak volt minden szinten, fizikai, lelki, verbális. A gyerekek egymást verték, meg főleg engem, mert kakukktojás voltam, aki szemet szúrt nekik. A tanárokat nem érdekelte az erőszak, sőt ők sem maradtak ki belőle. Emlékszem egy esetre, az egyik osztálytársam "kedvességből" botot vitt ajándékba a tanító néninek (2. osztályban). Szép szál bot volt, egyenes, suhogós, hosszabb, és vastagabb is a szokásosnál. Ő kapott vele először, emiatt vált emlékezetessé. Én is kaptam néhányszor a tenyeremre, de egyetlen esetre sem emlékszem, hogy miért.

Saját tapasztalatommal meg tudom erősíteni, hogy az a tanulási mód, amit a Neill bevezetett, működhet. Engem érdekelt anyám gimnáziumi kémiakönyve (persze csak az érdekes kísérletek), és lenyűgöztek apám műszaki rajzai (csavarok, fogaskerekek, gépelemek), a legalapvetőbb dolgokat elmagyarázta, (kb. 10 éves lehettem) és később, amikor én tanultam műszaki rajzot, nekem nagyon könnyű volt.12 évesen az elektronika érdekelt, rádiót, meg mindenféle ketyeréket építettem rendkívül szerény esztözökkel. Később kémiai kísérleteket végeztem otthon. Ezekről persze el kell mondani, hogy az igy megszerzett tudás nagyon hézagos volt, nem volt igazi alapja, sok minden a levegőben lógott, de az idő előrehaladtával (évekkel később) befoltozódtak a lyukak. Ezeket a kísérleteket teljesen egyedül csináltam, a könyvtárban felkutatott könyvekből, sajár kútfőből, minden segítség, irányítás nélkül. Az így megszerzett tudás minden hézagossága ellenére nagyon hasznos volt. Alapját képezi a szakmámnak, de a legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy gondolkodni tanultam meg abban az időben. Apám nem nézte jó szemmel a próbálkozásokat, értelmetlennek tartotta, azt mondta gúnyosan, hogy "szakbarbár vagy!" El tudom képzelni, hogy ha hozzáértő, és a saját kíváncsiságomnak teret engedő valaki segített volna, sokkal nagyobb eredményeket érhettem volna el, nem lett volna a tudás olyan hézagos. Summerhillben ez elérhető.

Érdeklődésem máig sem csökkent, nagyon szerteágazó. Ma már elsősorban nem a műszaki dolgok, különböző tudományterületek érdekelnek, mint fiatalként, hanem előtérbe kerültek a humán területek, színház, zene, irodalom, képzőművészet, tánc... Vagy éppen a pszichológia, bár ennek a fő mozgatórugója a saját sorsom megértésének és megváltoztatásának az igénye, hogy kigyógyítsam magamat az egykor elszenvedett rendszeres erőszak hatásai alól. Azt hiszem, leginkább ezek miatt érintett meg Summerhill...

Úgy vélem, hogy a gyerekek Summerhillben nem csak valódi demokráciát tanulnak, hanem nagyfokú empátiát is. Megtanulják a másik ember szemszögéből is szemlélni a dolgokat, felismerik, hogy másoknak is vannak igényei, érdekei, megtanulnak értelmes kompromisszumokat kötni. Megtanulnak ezen túl gondolkodni is, mivel ha valami gondjuk akad, nem szaladhatnak a tanárokhoz, hogy az "szállítsa" amegoldást, hanem saját maguknak kell tenni érte, illetve a közösség intézményeitől
kérhetnek közreműködést, ahol ők egyenrangú tagok. Gondolkodni nem automatikusan
tanul meg valaki, hanem csak akkor indul el ezen az úton, ha valami rákényszeríti. Ez lehet pozitív dolog (mint az előbbi), vagy negatív, mint az én esetem, ahol anyám egy hároméves gyerek által is felismerhető ellentmondásokba keveredett.

A Legyek urát kb. 4 éve olvastam. Akkor még nem hallottam Summerhillről. Nekem nem volt olyan érzésem, hogy az a valósággal ellentétes lenne. mert én átéltem gyerekkoromban a kortársaimtól az erőszakot. Azzal viszont teljesen egyetértek, hogy Neill (vagy éppen Rogers) szemléletével nevelt gyerekek nem így viselkednének.

Ha iskolás gyerekem lenne, valószínűleg leragadtam volna a közvetlenül érintő kereteknél és értelmezésüknél. Így viszont kidomborodott számomra a jelenség társadalmi jelentősége. Elvben hatalmas lehetőségek hevernek a lábunk előtt, de ahelyett hogy felvennénk és élnénk vele, inkább félrerúgjuk. Látszik ez a mi kis "demokráciánkon" is. Ezen az úton elindulva el lehetne jutni egy boldogabb társadalomba, ha nem lennének akik egész egyszerűen ostobaságból, vagy kicsinyes személyes- vagy csoportérdekből megakadályozzák.

Nagy tiszteletet ébreszt bennem az az elszántságod, amivel egy ilyen nemes ügyért kiállsz és harcolsz. Kívánom, hogy ezek a gondolatok megfoganjanak, minél szélesebb körben terjedjenek, és leginkább megvalósuljanak.

Mindannyiunk hasznára válna!

Köszönöm Neked ezt a nagyszerű könyvet!

Üdvözlettel:

Zsolt

kapcsolatfelvétel: peter.foti@runbox.com

Péter Fóti ©2009.
Látogatók száma 2008 május 15. óta:
Egy kis látogató statisztika