|
Az oktatás alapvető princípiuma… az kellene legyen, hogy olyan férfiak és nők nőjenek fel, akik képesek új dolgokat teremteni, nem csupán megismételni azt, amit korábbi generációk tettek; férfiak és nők akik kreatívok és újítók, felfedezők, akik tudnak kritikusok lenni és ellenőrizni, és ha kell visszautasítani abból, amit nyújtanak nekik
(Jean Piaget)
Bevezető
Az iskolának van egy gyökeresen más modellje és működő valósága, mint az, amit mi magunk ismerünk. Ilyen iskola azonban ma még Magyarországon nincs, bár néhány iskola filozófiája és gyakorlata ebbe az irányba mutat. A mai magyar iskolák többsége azonban távol áll ettől. Azt is lehetne mondani, hogy míg a rendszerváltással valóban egy más politikai rendszer jutott uralomra Magyarországon, addig az iskola világa nem igazán sokban változott.
Mindenesetre öröm az, hogy a mai politikai rendszer elismeri az emberi jogokat, elismeri a sajtó és gyülekezési szabadságot, elismeri azt, hogy mindenkinek joga van független bíróság előtt a törvényeknek megfelelően igazságot kapnia, ha sérelem éri bárki részéről. Mindezek a gyerekekre is vonatkoznak.
Ugyanakkor érthető módon a politikai demokráciával nem mindenki elégedett. Sokan szemére vetik a demokráciának, hogy megtűri azt, hogy egyesek nagyon szegények legyenek, és ne tudják alapvető igényeiket kielégíteni. A sajtószabadság gyakran azt jelenti, hogy a médiák gyűlölettel teli üzeneteket sugároznak, vagy az embereket olyan dolgok megvásárlására biztatják, amire valójában nincs szükségük. A demokráciának még egy vonatkozását szoktam még kritizálni: A hatalom a társadalomban túlzottan központosított, és a választásokon való részvétel sok ember számára nem ad elég lehetőséget saját sorsa formálására.
A demokrácia tehát nem egyszer és mindenkorra adott rendszer, hanem tovább építhető. Ennek a továbbépítésnek az egyik eleme lehet a demokratikus iskola.
A demokratikus iskola alapgondolata
Mielőtt a részletekbe belemegyek el szeretném mondani, hogy a mozgalom nem régi, hanem mintegy száz éve keletkezett az USA-ban. Itt jutott egy amerikai pedagógus jutott arra a gondolatra, hogy egy iskolát is lehetne úgy működtetni, mint egy köztársaságot. Ugyanúgy működhet az iskolán belül parlament, bíróság, mint a köztársaságban. Homer Lane(1875-1925) ezt nem csupán kitalálta, hanem többször meg is valósította. Először az USA-ban, majd 1913 és 1917 között Angliában. A köztársaság lakóit ráadásul fiatalkorú bűnözőkből toborozta, és bebizonyította, hogy ezek a gyerekek korábbi bűnöző viselkedésükkel felhagyva aktív tevékeny tagjává váltak először a gyerekköztársaságnak, és a nagyobb társadalomnak is.
Homer Lane módszerét Alexander Sutherland Neill skót pedagógus vitte tovább (1883-1973) aki miután meglátogatta Homer Lane gyerekköztársaságát meggyőződött arról, hogy a gyerekönkormányzat egy nagyszerű eszköze a gyerekek új utakon való szocializációjának 1921-ben megalapította a máig működő Summerhilli iskolát. Az iskolában 6 és 16 év között járnak a gyerekek és az önkormányzat mellett egy más vonatkozásban is szokatlan életet élnek: Nincsenek arra kötelezve, hogy bejárjanak az órákra, annyit játszhatnak az iskolán belül és annak kertjében, amennyit akarnak. Ennek ellenére a gyerekek tanulnak, és legtöbbjük az iskola befejezése után leteszi azokat a vizsgákat (külső független vizsgaintézetekben) amely lehetőséget ad neki, hogy egyetemet járjanak (lásd az angol oktatásügyi felügyelet 2007-es jelentését http://www.summerhillschool.co.uk/pages/ofsted2007.html).
Mielőtt Summerhillröl részletesebben szólnék, hagy mondjam még el, hogy bár az első időben Summerhillt nem sokan követték, mindez az 1960-as években az USA-ban megváltozott, és úgy tűnt Summerhill katalizátora lesz egy oktatási forradalomnak. Nem így történt. Az amerikai vezető körök számára a szabad demokratikus iskolák veszélyt jelentettek, és az iskolák nem kaptak anyagi támogatást. Nem akarom azt mondani, hogy minden iskola tökéletes volt, de azt gondolom, hogy ezek közül az iskolák közül sok jó nevelést, oktatást biztosított az oda járó gyerekeknek.
Magam évekkel ezelőtt, fiam születése után, találkoztam először könyveken keresztül Summerhillel és a demokratikus iskolákkal. Summerhill hatására kezdtem írni (www.foti-peter.hu), attól a vágytól vezetve, hogy mások is megismerjék azt, ami engem elgondolkodtatott és magával ragadott. Írásaimmal igyekszem megismertetni Summerhill és a demokratikus iskolák alapelveit és igyekszem azon, hogy a magyar törvények úgy kerüljenek átalakításra, hogy lehetővé legyen az, hogy demokratikus iskolák alakuljanak, ha ezt a szülök és a gyerekek igénylik. (iskolacsekk és külső vizsgarendszer) Tudom azt, hogy ez egy hosszú út lesz, de azt gondolom, hogy egy plurális demokrácia egyik lehetséges iskolamodellje éppen a demokratikus iskola lehet.
A demokratikus iskolák ma
Nekem úgy tűnik, hogy a demokratikus iskoláknak nagy jövője lehet, és a mozgalom erősödőben van. A világ 30 országában kb. 200 ilyen iskola működik. Legtöbben belőlük az USA-ban és Izraelben, de van belőlük Németországban, Hollandiában, Dániában is (nálunk toleránsabb légkörű országokban). Amikor úgy érzem a mozgalom erősödik, akkor nemcsak az iskolák számának gyarapodására gondolok, hanem arra, hogy az iskolák igyekeznek kapcsolatokat kialakítani egymással, tapasztalatokat cserélni stb. (www.eudec.org – European Democratic Education Community – magyar csoportja jelenleg alakulóban dem-isk@googlegroups.com)
A demokratikus iskola gondolata Magyarországon
Magyarországon egy fontos lépés történt akkor, amikor a rendszerváltás után a Gondolat kiadó (1991) megjelentette John Holt könyvét a "How Children Failt" (Iskolai kudarcok) amiben Holt megmutatta, hogy a szabadság hiánya az iskolákban oda vezet, hogy ott gyakran nem igazi tanulás folyik, hanem a tanároknak való megfelelés. Egy második esemény volt A.S. Neill Summerhill c. könyvének megjelenése, amely több mint 40 évvel eredeti megjelenése után lett kapható. A könyv nem a legjobb Neill könyv, de mindezzel együtt jól megismerhető belőle az iskola filozófiája és gyakorlata. Talán nem szerénytelenség arról is szólnom, hogy az idén tőlem is megjelent egy kis könyv, amelyben részletesen szólok Summerhillröl is (Útmutató rebellis tanároknak SAXUM 2009).
A demokratikus iskola és a tanulás
Ha már itt tartunk és azt mondtam, hogy Summerhillnek és a többi demokratikus iskolának saját filozófiája van, akkor néhány szóban el kell mondjam, hogy mi az. Ezt talán legjobban az amerikai alternatív iskolák mozgalmának nagy öregje (Jerry Mintz) fogalmazta meg egy youtube-on is látható interjúban: "a tradicionális iskola azon a paradigmán alapszik, hogy a gyerekeket kényszeríteni kell tanulni. Szükség van kötelező házi feladatra, generált versenyre. Ezzel szemben az alternatív oktatás, benne a demokratikus iskolák is, abból indulnak ki, hogy a gyerekek szeretnek tanulni, nincs szükség kötelező házi feladatra, hogy a tanár a gyerekek segítője lehet, akivel közösen felkutathatják a tanuláshoz szükséges forrásokat". (www.youtube.com)
Ez az első pillanatban nagyon mellbevágó dolog, biztosan sokakban értetlenséget vált ki. Ennek egyik oka az, hogy nagyon kevesen találkoztunk olyan gyerekekkel, akik ilyen kényszerektől mentes környezetben nőttek fel. A mai felnőtt társadalom nagy része meg van győződve arról, hogy a gyerekeket kényszeríteni kell tanulni, különben egész nap csak játszanának.
Valójában bár a játék, és ez ma már többé kevésbé köztudott nem elítélendő gyermeki tevékenység, és benne a tanulás számos eleme megtalálható, a dolog mégis hosszas gondolkodást, mi több ha erre lehetőség van személyes tapasztalatot igényel.
Ezt a tapasztalatot ezt a kutatást nem spórolhatom meg senkinek. Magam jártam Summerhillben, két német demokratikus iskolában és az interneten számos interjút láttam ezeknek az iskoláknak a gyerekeivel. Mindezek nekem bizonyítják azt, hogy ezek a gyerekek számos dolgot tanulnak, az iskolában dolgozó felnőttektől, egymástól, és a ma egyre nagyobb mértékben rendelkezésre álló forrásokból. A kíváncsiság és annak kielégítése a tanulás az ember vele született sajátossága, és csak rossz tapasztalatink téríthetnek el ettől.
Demokrácia az iskolában
Amikor most sokat foglalkoztam a tanulással, akkor ezt azért tettem, mert az iskolától a legtöbb felnőtt azt várja el, hogy az oktasson. Azok, akik egy demokratikus iskolába küldik gyereküket egy másik elvárással is fordulnak az iskolához: azzal, hogy az iskola készítse fel gyereküket egy decentralizált demokráciában való életre. Ezért ezekben az iskolákban a felnőttek és a gyerekek az iskolai élet nagy részére maguk hoznak törvényeket, és maguk tartatják be ezeket. Azt írtam, hogy az iskolai élet nagy részére hoznak törvényeket: ez azt jelenti, hogy nem mindenre. Ahogyan egy megyei, városi, falusi önkormányzat hatóköre korlátozott, ugyanúgy korlátozott egy iskolai önkormányzat hatóköre is.
A mai szokásos iskolában ez a hatókör azonban minimális. Ezzel szemben a demokratikus iskolákban ez a hatókör kiterjedt. A demokratikus iskolák tanárai azért választják ezt az iskolát, mert a normális iskolával szemben nem uralkodni akarnak a gyerekeken, hanem azok partnerei szeretnének lenni, nem kedvelik a normális iskolában gyakori helyzetet, ahol a gyerekek igyekeznek a tanárokat megtéveszteni, hanem igénylik és eltűrik a különbözőséget.
A demokratikus iskolákba bekerülő gyerekek egy hosszú fejlődési folyamaton mennek végig. Az iskolagyűléseken, amelyek szintén nem kötelezőek, sokáig csak hallgatnak, és ha valamit szeretnének mondani, akkor gyakran egy nagyobb gyereket kérnek meg, hogy ügyüket előterjessze. Amikor az iskolagyűléseken csak hallgatnak, akkor is sokat tanulnak. Egyszer azután eljutnak egy következő fokozatra, beleszólnak, hallatják a hangjukat, érvelnek. Ezen az úton jutnak el azután sokan közülük a "nagy gyerek" fokozatba, ami azt jelenti, hogy az iskola életének felelős irányítóivá lesznek. Sok év tapasztalata tanítja meg őket erre.
Az iskolai törvények tükrözik az iskolában élők igényeit, és az igények változásával változnak a törvények. Szokásos az, hogy a többség által elfogadott szabályok pusztán egyetlen hétig érvényesek és a következő heti gyűlésen felülvizsgálhatók. Ez azért jó, mert biztosítja azt, hogy a heti tanácskozás ne húzódjon sokáig. A cél egy megoldás kipróbálására egy probléma kapcsán.
A demokratikus iskolák abból indulnak, hogy az ember nem szent, és még akkor is, ha a gyerekek (és a felnőttek is) részt vesznek a törvények meghozatalában, nem mindig tartják be azokat. Ebben az esetben a közösség feladata az egyént arra figyelmeztetni, hogy térjen vissza a közös útra. A mai iskolában nemcsak hogy a törvényeket nem közösen hozzák a felnőttek és a gyerekek, hanem a tanárok elsődleges feladata a törvények betartása. Ez időt rabló feladat, és rombolja a gyerekek és a felnőttek közötti viszonyt. Egy demokratikus iskolában nincs rendőr, mert egy kicsit mindenki rendőr. A demokratikus iskolában a tanárok nem tévedhetetlen tekintélyek, hanem ugyanúgy emberek, mint mindenki más.
Azt lehet mondani, hogy a demokratikus iskolában mindenki nyer: nyernek a tanárok, mert valóban taníthatnak, azaz segíthetik azt, akinek szüksége van rájuk. Nyer a tanuló, mert sokat játszhat, és olyan dolgokat tanulhat, amik érdeklik. Nyer a közösség, mert őszinteség uralkodik, senki nem téveszti meg a másikat, és nyer a társadalom is, mert az iskolából olyan emberek kerülnek ki, akik igenlik a demokráciát a társadalom minden szintjén.
Nem gondolom, hogy szemben a tradicionális iskolával a demokratikus iskolák lennének a Kánaán. Ezeknek az iskoláknak is megvannak maguk problémái, de szerintem az odajáró gyerekek többet megvalósíthatnak mindazokból a képességéből, amivel születtek.
Befejezés
Mindezeket azoknak szerettem volna elmondani, akik komolyan veszik, hogy egy jó társadalomban a felnőttek felelőssége az, hogy a következő generáció tagjai tudatos (aktív, felelős) állampolgárok legyenek.
Erre csak akkor van esély, ha a gyerekek már fiatal korukban felelősek és aktívak lehetnek, szemben a mai túlcentralizált rendszerrel, amely őket felelőtlenségre és passzivitásra neveli. Szeretném ha minél többen tudnának a demokratikus iskolákról, ha valamikor a nem távoli jövőben nálunk is alakulnának ilyen iskolák, ha mindezt a hatályos törvények lehetővé tennék.
(további részletek: http://www.foti-peter.hu/foti-isk-dem-alt.html alatt, írt cikkem a mai magyar iskolai demokrácia és a demokratikus iskolák összehasonlítása kapcsán. Akit Summerhill érdekel, az megnézheti a http://www.jessiecave.com/summerhill/episode_1.php Internet címen azt a játékfilmet, amit a BBC készített az iskoláról és a híres valóban megtörtént perről, amelyben Summerhill megvédte saját oktatási filozófiához való jogát az angol oktatási bürokráciával szemben.)
|