Fóti-Péter.hu

Fóti Péter: Homer Lane élete a Ford gyerekköztársaság alapítása előtt (1875-1907)

(bevezetöt lásd itt)

A történelmi háttér

 A múlt hét végén fiam egy számítógépes játékkal kezdett játszani. A játékban egy feltaláló volt, aki 1850 körül annyi pénzt kap, amiből egy kerékpárgyárat vehet, munkásoknak házakat építhet, és megindíthatja a termelést. Ha rendesen fizeti a munkásokat, akkor azok nem sztrájkolnak. A jövedelmet vagy újabb gyárakba fordíthatja, vagy kísérleti műhelyt vehet, ahol problémákat oldhat meg, amikből szintén pénzt kereshet. Ahogy múlik az idő újabb gyárakat lehet venni, újabb dolgokat felfedezni. Így múlik el az az idő, amikor Homer Lane gyerek volt, és így látta fiam a világot is ebben az időben. Persze láthatta volna azok szemével is, akik a bicikligyárban dolgoztak, vagy azok szemével is, akik továbbra is önálló farmerek maradtak, vagy akik útjukat vesztették a XIX. század második felének Amerikájában.

Bár egyetlen történelem van, annak leírása mégis különböző, attól függően, hogy kinek a szempontjából nézzük a történelmet, és hogyan értékeljük azt, ami történt. Így van ez azzal a korszakkal is, amiről most beszélünk. A kapitalista úgy látta, hogy ez az a világ, amikor az USA ipari nagyhatalommá emelkedik. Máshogy látta ezt a gyári munkás, akinek élete, mint Charlie (Chaplin) a Modern Időkben egyre fokozottabb ellenőrzés alá kerül, akinek a munka a megélhetés egyedüli forrása, és amely igénybe veszi teljes erejét. Ez az az idő, amikor az amerikai külön út, újra visszakanyarodik az európai utakra. Az USA történelme valami különleges kitérője volt a történelemnek. Az ország nem csupán névleg volt a szabad lehetőségek hazája, hanem egy ideig valóban többet nyújtott polgárainak, mint Európa ebben az időben. Többet adott a meggazdagodás lehetőségében, de többet a mindennapi életben is. Nem létezett az európai arisztokrácia, és a politikai hatalom jóval megosztottabb volt, mint az óhazában bárhol, ideértve Angliát is.

A hatalom megosztása azt jelentette, hogy a központi hatalom nem volt túlsúlyos, hogy maradt intéznivaló az egyes személyes emberi közösségekben is. Az iskola is ilyen ügy volt, ami fontos volt, de a helyi közösség ügye volt. Ez a világ kezd Lane gyerekkorában összeomlani. Vasutak épülnek, amik egyrészt megkönnyítik a közlekedést, azonban összébb húzzák a távolságokat, nagyvárosok alakulnak ki, ahol a közvetlen emberi közösségek szerepe csökken, erősödik a központi bürokrácia, a hatalom centralizálódik. Ebbe a változó világba nő bele Homer Lane, valahol a régi világ foglya. A közösség szerelmese. Látja, hogy az újonnan alakuló világban hiányoznak ezek. Hiányzik az iskolából, hiányzik a világból. Ez vezet oda, hogy a fiatalok egy része bűnözővé lesz, hogy ezért egy részük javítóintézetbe kerül, ahol azonban a gyerekek nem javulnak, mert életük nem lesz jobb. Lane a történelem szelével ellentétes irányba halad: Amikor a közösségek szerepe csökken, akkor ö a közösségek szerepét akarja kiterjeszteni oda, ahol korábban nem léteztek: köztársaságot akar csinálni gyerekekkel. Amikor az Amerikai Köztársaság lassan elveszti korábbi előnyeit, akkor ö megpróbálja a gyerekek között megvalósítani, ami elveszett. Amikor gyerekek milliói nőnek fel a vidék helyett az anonim zsúfolt nagyvárosokban, akkor ö kivonul vidékre, egy farmra a gyerekekkel, és igazi jogállamot él velük kicsiben, bírósággal, parlamenttel, munkával, szórakozással, tanulással. 

 Gyerekkor, Ifjúság

 Lane 1875-ben született az Egyesült Államok New Hampshire államában, egy puritán családban másodiknak öt gyerek közül. Homer apja vasútépítő volt, és így a vasútépítkezésekkel együtt a család egyik helyről a másikra költözött. Ez alól kivételt jelentett 5 év (1877-1882) amikor Framinghamben, (Mass.) éltek. A családról, amennyire forrásainkból következtetni tudunk, nem különbözött az átlag családoktól. A pénzkereső apa ritkán volt otthon, a gyerekeket az anya nevelte.

A gyerek Lane életét egyetlen tragédia árnyékolta be. Ez a tragédia 2,5 éves húgának a halála volt, amelyben Lane-nek is szerepe volt. Lane és bátyja egy kenut épített, amit rögtön ki szerettek volna próbálni, és így a vasúti síneken keresztül elindultak a közeli tóhoz, hátrahagyva kistestvérüket, aki gondjukra volt bízva. A gyerek lelkére kötötték, hogy menjen vissza anyjukhoz. A gyerek be is ment, de az anyával nem közölte, hogy testvérei elmentek. Így aztán, amikor a kislány kiment, az anya nem tudta, hogy bátyjai után indul, és így került a síneken átkelve igyekezvén egy vonat kerekei alá.

Lane, az akkori idők gyakori példáját követve már iskolai évei alatt is dolgozott. Hajnali 4-kor kelve tejet gyűjtött be a farmokról. 15 éves korában lépett be a Congregationista egyházba. Az iskola befejezése után 15 és 17 éves kora között apjával együtt a vasútépítkezésen dolgozott. 

Scarboroughi évek (1892-1903)

 Lane17 évesen otthonától néhány mérföldre egy másik városban vállalt kiszállítói munkát egy kereskedésben. Lane a hosszú munkaidő mellett is talált időt képességeit más területeken fejleszteni. Így több hangszeren is tudott zenélni. Ebben a városban ismerkedett meg későbbi feleségével Corával, aki egy négygyerekes család második gyereke volt. 1896-ban Lane 21 éves korában volt az esküvőjük, első gyerekekük Raymond nem egészen egy év múlva látta meg a napvilágot.Lane Scarborougban ismerkedik meg Dr. Jonesal, aki az első lesz azoknak az embereknek a hosszú sorában, akik Lane követőivé és támogatóivá válnak. Ezek a követők gyakran befolyásos emberek, akik annyira megszeretik Lane-t, hogy anyagilag is támogatják tervei megvalósulását.

Amikor Dr. Jones megkérdezte Lane-t, hogy mi szeretne lenni, akkor Lane azt válaszolta, hogy valami olyan dolgot szeretne csinálni, amihez szerszámok kellenek.

Lane a Sloyd famegmunkálási módszer választotta, amely Finnországból indult el és ebben az időben Amerikában is követőket szerzett. Dr. Jones vállalta Lane anyagi támogatását, ha Lane ezt a módszert Bostonban kitanulja. Az egy éves tanárképzés jogosította Lane-t ezt a módszert továbbadni. A Sloyd súlyt helyezett arra, hogy az iskola ne csak az intellektuális készségeket próbálja fejleszteni, hanem a manuális készségek, és a művészet is helyet kapjon a képzésben. Ez abban az időben újdonságnak számított. Ugyancsak a Sloyd alapelve volt, hogy a gyereket nem kell erőszakkal arra kényszeríteni, hogy tanuljon.

Nemcsak a Sloyd szabad szelleme hathatott ekkor Lane-re, hanem valószínűleg a Bostoni Egyetem híres tanára is John Dewey, akiről tudjuk, hogy a Sloyd képzésben is tartott előadásokat. (Lane ugyan soha nem hivatkozott rá!) Előadásának címe azonban érdekes: „Az iskolai munka és a mindennapok tapasztalatai”. Könnyű elképzelni, hogy Dewey eszméi visszhangot találtak Lane agyában. Dewey egyik sokak által félreértett szállóigévé vált elve volt a „Learning by doiing”, ami nem azt jelenti mint azt sokan gondolják, hogy praktikus dolgokat kell tanulni, hanem azt, hogy minden gyerek élete első pillanatától aktívan alakítja környezetét, egyáltalán aktív lény, és csak annyiban tanul igazán, amennyiben életét aktívan alakíthatja.

Lane vonattal járt be naponta a ¾ órányira fekvő Bostonba. Tanulmányai mellett esténként már maga tanította is a módszert, ahogy ma mondanánk az iskolai szabad sávban.

Lane felesége második gyerekük (Cora 1901) születését követően nem sokkal közös lovaglásuk alkalmával megfázott és az erős meghűlésbe 10 nappal később belehalt.

Lane 1901-ben a Sloyd iskola elvégzése a helyi iskolában nem kapott állást. Ezért megpályázott és elnyert egy állást a messzi Pennsylvánia államban Huntingtonban. Az iskola ahol Lane négy hónapot nyári helyettes tanárként dolgozott egy fiatalkorú javító intézet iskolája volt. Itt érezte meg Lane elöször azt, hogy a javító intézet a gyerekeket nemhogy javítja hanem  még inkább rossz irányba tereli.

Huntingtonból visszatérve Dr. Jones elérte, hogy Lane egy évig a Sloyd-ot rendes tanidőben tanítsa a helyi iskolában. Egy év elteltével azonban a Sloyd tanítás lekerült a napirendről, annak ellenére, hogy a tárgy népszerű volt. 1902 őszén Lane megpályázott egy Sloyd tanári állást, a több mint 1000 mérföldre fekvő Detroitban.

Ebben az időben Lane elhunyt felesége helyett új partnert talált: elhunyt felesége idősebb nővérét vette feleségül.

 Detroit / Az első kísérletek

 Detroit ekkor Amerika egyik gyorsan iparosodó városa volt, lélekszáma éppen az 1900-as évek elején 5 év alatt egy negyed millióról egy fél millióra növekedett. Az új városba Lane csak nagyobbik gyerekét vitte magával, a kis Cora a nagyszülőkkel maradt. Az új házasságból 1904-ben született meg Priscilla. 1907-ben Allan.

Két év tanítás után 1905-ben, Lane kinevezték a városi játszóterek felügyelőjévé. Ezt az állást egy évig töltötte be. Itt először volt Lane-nek lehetősége a gyerekek szabad játékát megfigyelni. Itteni tapasztalatait összefüggésbe hozta mindazzal, amit korábban a bűnöző gyerekekről tudott meg Huntingtonban, a javítóintézetben. Lane azt mondta, hogy a fiatalkori bűnözőben van valami fajta játékos késztetés. Erre onnan következtetett, hogy a szabadon játszó gyerekek a játszótereken csupa olyan játékot játszottak, ahol ők voltak a rablók, gonosztevők, és ebben a szerepben legyőzték a rendőröket. Játékaikban tehát tekintélyek ellen lázadtak. A fiatalkori bűnözés is valami ilyesmi is lehet, csak nem a játszótéren, hanem a valóságban történik.

Erről az időről állítja Lane később, hogy egy másik városban, ahol nem csupán játszótereket építettek, hanem ott felügyelték is a gyerekeket, a fiatalkorú bűnözés jóval kevésbé csökkent, mint Detroitban, ahol csupán játszótereket hoztak létre. A szabad játéknak önmagában gyógyító hatása van, állítja ezzel Lane.[1]

Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a bűnöző gyerekek éppen azok, akikre a tekintélyelvű viszonyok nagyon rombolóan hatnak. A tekintélyelvű viszonyok elleni lázadás egyik módja éppen a bűnözés. A játszótereken való szabad játék egy feldolgozási mód, amely így csökkenti a veszélyt és gyógyítja ezeket a gyerekeket. Ugyanez a gyógyító erő nincs jelen a szabályozott játékban. Ezért csökkenhetett Detroitban a fiatalkorú bűnözés, míg a másik gazdagabb városban nem.

A játék folyamán a gyerek magát bátornak és hősnek képzelheti, ami gyógyít. Ez emlékeztet engem saját 8 és 1/2 éves gyerekemre, amelyben ö akar a rabló lenni, és győzelmet aratni a rendőrökön, akik mögött a való élet gyerekekkel szembeni tekintélyelvű emberek rejtőznek.[2]

1907 januárban megszületett Lane 4. gyereke. Ebben az időben egy félreértelmezhető kijelentést tett az abortusszal kapcsolatban és ezért Lane kilépett munkahelyéről.

 Gyerekklubok / Hannah Schloß

 Lane Ekkor ismerkedik meg Fred M. Butzellal egy zsidó származású ügyvéddel, aki ebben az időben Detroit egyik vezető polgára volt. Butzell talál munkát Lane-nek, akinek a zsidó fiatalok klubéletét kell fellendítenie.

Ekkorra már Lane-t foglalkoztatja az iskolai önkormányzat gondolata, de azt is látja, hogy az iskola merev rendszerében ezt nem lehet megvalósítania. Lane összehívta a klub leendő tagjait, és közösen velük elkezdte lefektetni a klubélet szabályait és programját. A klub azután sok különböző programot szervezett: irodalmi estet, pikniket, kirándulásokat, amik ebben az időben újdonságok voltak. A klubbot Lane egy évig kísérte, és az új évben új klubbot alapított. A második klub Lane nevét vette fel.

Ebben az időben már megmutatkozik, hogy Lane-nek volt valami különös érzékenysége a gyerekekhez, és ez vezetett oda, hogy az egyszerű árú kiszállító munkásból tanárrá lett, és gyerekekkel foglalkozott. Tehetségét többen felfedezték és támogatták és támogatták tervei megvalósulásában. Politikai nézeteiről így ír életrajzírója Wills:

„Lane egy barátja ezt mondta: „legjobban egy anarchistának lehetne öt leírni” és ha a szót lazán vesszük akkor valószínűleg van is benne valami. Nem volt politikai értelemben anarchista – szilárdan hitt a Függetlenségi nyilatkozatban , és az Amerikai Demokrácia intézményeiben, de tudta mindezeket élesen kritizálni működésükben. Képrombolónak lehetne öt inkább nevezni, mint anarchistának, és nagy élvezetet talált olyan dolgok megfogalmazásában amelyek sok embert megrökönyítettek, mint például isten természete, vagy monogám házasság intézménye.”

 Másik példaként a demokráciával kapcsolatban álljon itt egy idézet magától Lane-töl:

 A tanár, aki osztályát a büntetésektől való félelemmel kormányozza az egyik leghatásosabb befolyást teszi a gyerekre, hogy az ellentmondásos viszonyban legyen a társadalommal. Taníthatja a gyerekeket pontosságra az aritmetikán keresztül, a gondolatok kifejezését az olvasáson keresztül, de nem taníthat társadalmi felelősségtudatot a történelem és a földrajz tanításával, azt akarván bizonyítani, hogy a köztársaság jobb, mint az önkényuralom, anélkül, hogy az osztályteremben ne köztársaság lenne, hanem önkényuralom.

 Mindezzel azonban mind a mai napig várnunk kell. Lane is így látta de legalább a klubokban arra biztatta a gyerekeket, hogy maguk alakítsák ki az együttélés szabályait, és alkossák meg a klub programját. Biztosan közrejátszott Lane sikerében, hogy nagyon őszintén tudott a gyerekekkel beszélgetni, soha nem érzetetett valami felsőbbséget. Sok emberre akivel találkozott nagyon mély benyomást tudott tenni. Lane meg tudta ugyanakkor hallgatni a másikat, aki ezért azt érezhette, hogy ö is számit[3] . Sokan számoltak be arról, hogy a Lane-nel való találkozás, beszélgetés után sokkal felnőttebbnek érezték magukat. Lane önmaga egy instabil személyiség volt. Ezért tudott talán segíteni a gyerekeken, mert bele tudta magát élni az ö életükbe.

 Arcampbell Association

 Miközben a klubokat szervezte egy más intézményekben is elkezdett dolgozni. Az Arcampbell Association egy detroiti bentlakásos otthon volt, ahol iskolás korú bűnöző gyereket igyekeztek a "helyes" útra visszatéríteni. Az otthonban 35 gyerek lakott. A gyerekekkel való aktuális probléma az volt, hogy minden figyelmeztetés, kérés ellenére nem voltak hajlandók mosakodni. Lane amikor erről a szituációról kérdezték azt mondat: adjál neki valami motívumot. Mikor azt vetették a szemére, hogy csak prédikál, akkor hajlandó volt fogadni, hogy el tudja érni, hogy a gyerekek önként mosakodni kezdjenek.

A megbeszélt időpontban megérkezett Lane, nagyon szépen felöltözve és bevonult az otthon konyhájába, ahonnan hamarosan édes illatok áradtak. Amikor készen volt az előkészületekkel, a gyerekek szeme előtt elkezdett, kandis cukrot húzni. A gyerekek kinyújtották koszos kezüket és azt mondták, hogy ők maguk is szeretnék megpróbálni a cukor húzást. menj innen ezekkel a koszos kezekkel, mondta Lane. Csak akinek tiszta a keze az csinálhat ilyet. A gyerekek erre sorban álltak a mosdóban. Mikor visszatértek Lane azt mondta: több hónapos koszt nem lehet eltávolítani, de aki az egész héten rendesen mossa a kezét, az egy hét múlva, amikor újra eljön, próbálkozhat. A következő szombaton valóban tiszták voltak. Lane ekkor azt mondta: ha nemcsak a kezek lennének tiszták, akkor szervezhetnénk egy színházi előadást. Lane nem kényszeríttette a gyerekeket arra, hogy megmossák a kezüket. Ez a gyerekek döntése volt, akik hajlandók voltak kezet mosni, annak érdekében, hogy cukrot húzhassanak.

Lane amint egyre jobban bevonódott az intézmény életébe, mindig azt mondta, hogy az intézetet el kellene vinni vidékre. Messze kellene kerülniük ezeknek a gyerekeknek onnan, ahol bűnözővé váltak. Friss levegőre van szükségük és testi munkára. Tervezzünk nekik - velük együtt - egy ilyen helyet. Lane támogatója az otthon egyik kurátora Butzell helyeselte a tervet és meggyőzte a ház fenntartóit is erről. Lane maga kereste meg a gyerekköztársaság leendő helyét, 20 mérföldre a várostól.



[1] Ezt a megfigyelését ismételte meg George Dennison is, A gyerekek élete c. könyvében.(lábjegyzet) + Holt Freedom and Beyond

[2] részletesebben lásd: Fóti Péter: Erőszakos könyvek, erőszakos gyerekek? http://www.foti-peter.hu/iskolakultura-2009-5-6-foti.pdf

 [3] lásd Neill idézet a bolondról a Talks bevezetőjében

kapcsolatfelvétel: peter.foti@runbox.com

Péter Fóti ©2009.
Látogatók száma 2008 május 15. óta:
Egy kis látogató statisztika