Fóti-Péter.hu

Idézetek

 Az évek során számos jó idézet vidított fel, vagy adott inspirációt. Most egy párat közzéteszek, hátha valamelyiket nem ismerné valaki:

A demokrácia szót ... használták és lejáratták államok, pártok, szekták ... Mégis vannak őszinte hívei, akik felfedeznek benne valamit, ami valami rejtélyes módon hibátlan, szeplőtlen és igaz maradt.

Charles Lummis

A táguló gyermeki érdeklődést kell vezérlő motívummá tenni a nevelésben, nem pedig az elvont tantervet, az öncélú fegyelmezést, az iskolai teljesítmény követelését. Ha a gyermeki érdeklődés megtalálja a maga tárgyát, akkor a nevelés természetes és kreatív folyamattá válik.

dr. Buda Béla - Karácsony Sándor és Kontra György pedagógiája nyomán

Kedvellek amilyen vagy.
Bizom a képességeidben.
Rendelkezésedre állok, ha szükséged van rám, de elöször próbálkozzál egyedül.

(Felirat egy osztályterem falán - szerzö ismeretlen)

I like you just the way you are.
I have confidence in you abilities.
I am available if you need me, but first try on your own.
Tehát nagyon is valós értelemben kell megtanulnunk -- a többes szám elsö személy mindenkire vonatkozik, aki már nem fiatal gyerek, ránk is, és az idosebb diákjainkra is --, szóval meg kell tanulnunk azt, amit a fiatal gyerek már olyan jól csinál, amit minden gyerek születésétol fogva jól csinál, vagyis folyton össze kell hasonlítanunk a valósággal a róla alkotott mentális modellünket, építményünket, és hajlandónak kell lennünk összevetni, módosítani, megváltoztatni a körülmények figyelembevételével. Úgy látom, csak az ilyen elmével bíró emberek képesek letenni a bizonyosság, az értelem és a rend utáni rémült kutatásról, és ök lesznek hajlandók úszni, lebegni -- egy levegobe emelkedett madár, egy vízben úszó hal jut eszembe -- a bizonytalanságban, rendetlenségben, tudatlanságban és zavarodottságban, amelyben életünk hátralevö részében élni rendeltettünk. Csak az ilyen emberek lesznek képesek értelmesen gondolkodni mindarról, amiröl gondolkodnunk kell.

John Holt: Underachiving School

So there's a very real sense in which we have got to learn to do -- I say 'we' meaning everybody who is not a young child, both ourselves and our older students -- we have got to learn to do what the young child is already good at doing, what every child is born good at doing, this business of continually comparing our mental model, our structure of reality, against reality and being willing to check it, modify it, change it, in order to take account of circumstances. It seems to me that it is only people with these qualities of mind who can abandon the panicky quest for certainty and understanding and order and who will be willing to swim, to suspend themselves -- I think of a bird in air or a fish in water -- in the uncertainty and confusion and ignorance and bafflement in which it is our fate to live for the rest of our lives. It is only these people who are going to be able to think sensibly about whatever it is we have to think about.

John Holt: Underachiving School

Az iskola eszméje – ha nem is a mai bürokratikus formában - az egyike a leghatalmasabb társadalmi felfedezéseknek, amivel rendelkezünk. Az iskola legmélyebb szükségletünkön alapul, és motivációt ad, amelyet nem tudunk letagadni, még ha akarnánk se. A tanítás a felnöttek kevés természetes funkciójának egyike. Nem adhatjuk fel, ha a gyerekekkel szemben állunk. Ez az igényünket a fiatalok, akik öröklik világunkat – elfogadják. Elképzeléseiket saját egyéniségükrol, büszkeségüket, igényeiket jogaikra abból építik fel, amit mi kínálunk nekik, söt ebböl képezik ideáljaikat is. Egyszerüen nem tudom elhinni, hogy ezek a dolgok olyan erötlenek lennének, hogy mi a képzést eröszakra kellene alapozzuk, ennek minden káros következményével.
George Dennison: The Lives of Children 1969

The idea of school not perhaps in its present bureaucratized form--is one of the most powerful social inventions that we possess. It rests squarely on the deepest of necessities and draws on motives we could not disavow even if we wished to. Teaching is one of the few natural functions of adults. Vis-à-vis the young. we simply cannot escape it. Too, our legitimate demand of the young--that in one style or another they be worthy inheritors of our world--is deeply respected by the young themselves. They form their notions of selfhood individual pride, citizenship, etc., in precisely the terms that we put forward, converting our demands into goals and even into ideas of glory. I cannot believe all this is so feeble that we need to rest the function of education upon acts of compulsion, with all the damage this entails. (George Dennison: The Lives of Children 1969)

Bár közösségünk tagjai különböző szerepeket töltenek be, mindenki igazságos megítélője a közösség ügyeinek.[…] Ahelyett, hogy a beszélgetéseket akadálynak tekintenék, hisznek abban, hogy a tanácskozások a bölcs döntések meghozatalának elengedhetetlen megelőzői.

Thüküdidesz: A peloponésszoszi háború (Európa kiadó 1985. 148. oldal 

Éppen a szakértő az, aki hajlamos ragaszkodni egy már nem létező múlthoz, egy már megváltozott körülményhez.

John Holt: The Underachieving School

It’s the expert who is liable to cling to a past, which no longer exists, to a condition, which has changed.
Nem hiszek a tantervben, nem hiszek az osztályzatokban, nem hiszek a tanárok által megítélt tanulásban. Abban hiszek, hogy a gyerekek a segítségünkkel és a bátorításunkkal azt, akkor, úgy és azért tanulják, amit, amikor, ahogy és amiért tanulni szeretnének. Úgy látom, ma erről kell szólnia az oktatásnak.

(John Holt: The Underachieving School)

I don’t believe in the curriculum, I don’t believe in grades, I don’t believe in teacher-judged learning. I believe in children learning with our assistance and encouragement the things they want to learn, when they want to learn them, how they want to learn them, why they want to learn them. This is what it seems to me education must now be about.
Senkinek nincs joga engedelmeskedni
(Hannah Arendt)

Niemand hat das recht zu gehorchen

“Ha csak módszereket tanulsz meg, a módszereknek a foglya leszel, míg ha elveket sajátítasz el, akkor saját magad gondolhatod ki a módszereidet.”

(Ralph Waldo Emerson)

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.

 

If only to learn to do our work as teachers, we need students who are not afraid of us, and so not afraid to tell us what they think, or what they know and don't know. There may be a few such students in our schools right now, but not enough--we need many more. And we will have more as more and more children who are for the most part learning outside of school come to school for special classes and activities that they are interested in.
 (John Holt: Teach your own / Feedback fejezet)

"Visszatérve a gyerekek reakciójára az érzelmi szabadságra, mindegyikük, az okosok, és a kevésbé okosok, mindannyian nyertek valamit, ami nagyon nehezen meghatározható. Ennek külső jele az őszinteség és a jóindulat jelentős növekedése, és ezzel párhuzamosan az agresszió csökkenése. Azt gondolom, hogy a freudisták elkövettek egy nagy hibát az agresszióval kapcsolatban; Minden gyerekben keresik azt és keresik minden felnőttben és meg is találják mert az ott van, a karakterformálás és az elnyomás miatt. Amikor a gyerekeknek nincs mitől félniük, és nem fegyelmezik őket akkor nem agresszívak. Summerhillben a 30 év alatt egyszer láttam egy verekedést véres orral végződni. A kis gyerek, aki terrorizálja a többieket, akiből mindig van egy nálunk, és akinél az iskola bármely szabadsága nem képes kompenzálni az otthon rossz hatását, csak azt bizonyítja, hogy azokat a hatásokat, amelyek egy gyereket az élet első időszakában érik csupán mérsékelni lehet, de teljesen soha nem lehet jóvá tenni."

A.S. Neill: A szabad gyerek 1952 36.old

"To return to the children’s reaction to emotional freedom, all, clever and not so clever, gained something that they had not had before, a something that is almost indefinable. Its chief outer sign was a great increase in sincerity and charity, added to a lessening of aggression. I think the Freudians have made a great mistake about aggression; they look for it in every child, every adult, and of course they find it, for it is there all right, put there by charactermoulding and suppression. The Freudians studied the wrong children. When children are not under fear and discipline they are not patently aggressive; only once in thirty years of Summerhill have I seen a fight with bloody noses. The aggressive child, the small bully we always have, and no amount of freedom at school can completely counteract the influence of a bad home. Character acquired in the first months or years of life can be modified by freedom, but it can never be completely changed."

http://www.thebluecrane.com/agorabookclub/TheFreeChild/02-30-40-the-semi-free-child.html


"A tanulóinkat a tanulással vadítjuk el. Eltereljük őket a tanulástól, és érdektelenné tesszük őket. A tanulók utálják az iskolát. Úgy tekintik a tanulást, mint amit muszáj csinálniuk, de amit nem akarnak csinálni. Ez egy gonosz tragédia, mert azok, akik ma az iskolába járnak 2030-ig dolgozni fognak. Nem lesznek képesek azokra a változásokra reagálni, amikkel találkozni fognak, mert nekünk nem sikerül őket megtanítani arra, hogy tanulásukat önmagukért felelősen maguk irányítsák. A mi iskoláink legnagyobb kudarca az, amit nem tesznek meg: a gyerekeknek megmutatni, hogy a tanulás egy örömöt okozó tevékenység, amire az ember vágyik. A gyerek joga boldognak lenni, még az iskolában is."

Charles Silberman - Crisis in the classroom 1970)

"Abszurd és életellenes egy olyan rendszer része lenni, amelyik arra kényszerít, hogy egy idegent hallgass meg, aki egy költeményt olvas neked, amikor arról szeretnél tanulni, hogy lehet házakat építeni, vagy egy idegennel meg kelljen vitatnod, hogy hogyan kell épületeket konstruálni, amikor te éppen egy verset szeretnél olvasni"

John Taylor Gatto

“It is absurd and anti-life to be a part of a system that compels you to listen to a stranger reading poetry when you want to learn to construct buildings, or to sit with a stranger discussing the construction of buildings when you want to read poetry.”
-John Taylor Gatto
"Az iskolának szolgálni kell az életet. A fiatal emberekben ki kell fejleszteni azokat a képességeket, amelyek értékesek a közösség jóléte szempontjából. De ez nem jelentheti azt, hogy az egyéniséget le kell rombolni, hogy az egyén csupán eszköze legyen a közösségnek, mint ez a hangyáknál és méheknél szokásos. Egy standard egyedekböl álló közösség, az egyes tagok eredetisége és egyéni céljai nélkül, egy szegény közösség, fejlödési lehetöségek nélkül. Éppen ellenkezöleg ezért a célnak annak kellene lenni, hogy az egyének önállán gondolkozzanak és cselekedjenek."

Albert Einstein

„17 éves koromban a zürichi politechnikumra kerültem, mint matematika-fizika szakos hallgató. ... A természettudományos érdeklődés erősebb volt bennem, mint a matematikai...Itt azonban hamarosan érzékelni tudtam, mi vezet a mélybe, s el tudtam tekinteni mindattól a sok dologtól, ami az értelmet kitölti, s a lényegestől eltéríti. Persze az volt a bökkenő, hogy a vizsgákra mindazt a szemetet magamba kellett tömnöm, akár akartam, akár nem. Ez a kényszer annyira taszítólag hatott rám, hogy végszigorlatom letétele után egy egész álló éven át képtelen voltam tudományos kérdéseken gondolkodni. […] Tulajdonképpen csoda, hogy a modern oktatóüzemek meg nem fojtották még egészen a szent kutató kíváncsiságot, hiszen ennek a kényes növénykének a támogatáson kívül főként szabadságra van szüksége; e nélkül feltétlenül tönkremegy”

Albert Einstein: Válogatott tanulmányok Gondolat kiadó 1971 /Önéletrajz

"... at the age of 17, I entered the Polytechnic Institute of Zurich as a student of mathematics and physics ... my interest in the knowledge of nature was also unqualifiedly stronger ... I soon learned to scent out that which was able to lead to fundamentals and to turn aside from everything else, from the multitude of things which clutter up the mind and divert it from the essential. The hitch in this was, of course, the fact that one had to cram all this stuff into one's mind for the examinations, whether one liked it or not. This coercion had such a deterring effect on me that, after I had passed the final examination, I found the consideration of any scientific problems distasteful to me for an entire year ... It is, in fact, nothing short of a miracle that the modern methods of instruction have not yet entirely strangled the holy curiosity of inquiry; for this delicate little plant, aside from stimulation, stands mainly in need of freedom; without this it goes to wreck and ruin without fail."


Albert Einstein

“Húsz év óta két egymással konfliktusban álló realitást tanulmányozok. Az egyik az emberi agy valósága és ezen belül is az, ahogyan gyerekek és a felnőttek tanulnak. A gyerekek, hasonlóan a felnőttekhez állandóan tanulnak, attól a fontos kivételtől eltekintve, amikor meggyőzik őket , hogy nem tudnak tanulni. A ketyegő bomba minden iskolai osztályban az, hogy a gyerekek pontosan azt tanulják, amit tanítanak nekik. Nem azt tanulják amiről a tanárok azt gondolják, hogy tanítanak nekik, vagy másként fogalmazva a tanárok nem azt tanítják, amit szándékuk van tanítani. Ha azt akarjuk megtudni, hogy mit tanulnak a gyerekek, akkor meg kell néznünk azt, hogy hogyan hagyják el az iskolát. Ha azt gondolják, hogy az írás és az olvasás nehéz és értelmetlen, a matematika zavaros dolog, a történelemnek nincs jelentősége, hogy a művészet unalmas, akkor ez az, amire tanították őket. Az emberek azt tanulják meg, amit bemutatnak nekik, és ez nem fog megváltozni a politikusok és a oktatási bürokrácia kedvéért.”

Frank Smith (http://www.foti-peter.hu/frank_insult.html)

Amire végül is minden visszavezethető, az az a kérdés, hogy mi szabad, vagy engedelmes, könnyen vezethető embereket, próbálunk meg nevelni. Ha a cél engedelmes juhok nevelése, akkor iskoláink tökéletesek. Ha szabad embereket szeretnénk nevelni, akkor jobban tesszük, ha nagy változásokat csinálunk.
John Holt (1969)

What this all boils down to is, are we trying to raise sheep timid, docile, easily driven or led -or free men? If what we want is sheep, our schools are perfect as they are. If what we want is free men, we'd better start making some big changes.


John Holt (1969)
Az (elő) ítélet, amellyel a liberálisok a kormányzó bürokrácia megszaporodása ellen éreznek a gyakorlatból, és nem valamiféle elvekből következik. Ez mutatja, hogy milyen nehéz a hatalmaskodó bürokráciát a jog ellenőrzése alatt tartani, és milyen nagy a bürokrácia hajlama arra, hogy felvegye a bizánci hatalmi sajátosságokat. Ez egy jogos (elő)ítélet egy világban, ahol rengeteg embernek van kimeríthetetlen vágya a hatalomra, és sokkal inkább hajlanak ezen impulzusaik kiélésére, mint a törvények tiszteletére.

Lippmann

The prejudice which liberals entertain against the multiplication of government enterprises has come not from their basic principles but from practical experience of how difficult it is to keep a powerful bureaucracy under the law, how great is its tendency to take to itself the attributes of a Byzantine emperor. On the whole it is a sound prejudice in a world where so many men have an insatiable lust for power and are as yet so little habituated to respect the law rather than their own capricious impulses.
"Nemcsak a szülokkel szembeni attitudök határozódnak meg ebben a korban, hanem az egész felnott világgal kapcsolatos viszony is. A gyerekek, akiket olyan felnottek vesznek körül, akik figyelnek rájuk, akik megpróbálják megérteni oket, azok a világról egy pozitív képet alakítanak ki (és azt is, hogy maguk ebben a világban valami pozitív szerepet tudnak betölteni) Ezzel szemben a gyerekek, akik egy indifferens környezetbe kerülnek, azok szkeptikusak lesznek a világgal szemben, és a világot nem is akarják jobbá tenni, mert azt gondolják, úgysincs esélyük rá. Mire négy évesek lesznek teljesen cinikussá válnak. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a cinikus attitud a mi nyugati kultúránkban a norma. Nem kell sok megfigyelés ahhoz, hogy mindezt megfigyeljük. A legtöbb fiatal gyerek nem hisz abban, hogy értelmesen lehetne a korcsoportjukon kívül a többi emberrel értelmesen kommunikálni. Ez a gyökere az úgynevezett szakadéknak a generációk között. Az elso és a negyedik év között kezdodik és ekkor kellene a leginkább azon lenni, hogy ezt megelozzük" - Daniel Greenberg

"Egy családot nevelni egy fantasztikus utazás, és nem kell, hogy egy megpróbáltatássá legyen, mint az gyakran történik. Hétköznapi bölcsességgel, jó humorral, és a gyerekek és felnöttek egyenlö jogainak ismeretében, amely elismeri különbségeiket is, a szülöknek nem kell megismerni, amit dackorszaknak, vagy teeneager lázadásnak nevezünk, és élhetnek egy barátságos környezetben barátok között, azok helyett a konfliktusok helyett, amit magunk körül láthatunk minden nap.

Jó érzéssel tölt el, hogy mennyien olvassák Neill müveit és irnak nekem. Sok könyve - nem csupán a hires Summerhill a 60-as évekböl - lett leforditva egy tucat nyelvre, és a könyvek ma is hatnak. Sok ember irta, hogy a nem csupán élvezték olvasni a könyveit, hanem azok olvasása megváltoztatta az életüket."

Zoe Readhead

" a jó és biztonságos kormányhoz nem az vezet, ha mindent egy valakire bízunk, hanem ha felosztjuk a kormányzást sokak között — mindenkihez azt a hivatalt utalván, amihez tehetsége van.  Bízzuk az országos kormányra a nemzet védelmét és külföldi és szövetségi kapcsolatait; az Állami kormányokra a polgári jogot, a törvényeket, a rendőrséget és az Államot általánosan érintő dolgok igazgatását; a megyékre a megyéket érintő dolgokat, és minden egyes járásra a járást közvetlenül érintő ügyek intézését.  Akkor lesz minden a legjobban igazgatva, ha a nagy országostól, összes alárendeltségein keresztül, elválasztjuk, és tovább felosztjuk e köztársaságokat, mígnem minden ember farmjának igazgatása a saját kezébe kerül — kinek-kinek kezébe adva, amire saját szemével felügyelhet.  Mi tette tönkre az ember jogait és szabadságát minden valaha is létező kormányban?  Minden gondoskodás és hatalom egy testületbe való általánosítása és központosítása; legyenek azok oroszországi vagy franciaországi kényurak, vagy velencei arisztokraták. És mindenképpen azt tartom, hogy ha a Mindenható nem azt rendelte, hogy az ember soha ne legyen szabad (és istenkáromlás ilyesmit hinni), akkor ennek titka abban találtatik, hogy az embert tesszük a rávonatkozó fennhatóságok letéteményesévé ‑ már amennyire el tudja látni őket ‑, és mesterséges eljárással csakis azt utaljuk magasabb és magasabb hivatalnokok rendjéhez, amit nem tud ellátni, fordított arányban egyre kisebb és kisebb hatalmat ruházván a mindinkább kiskirályivá váló megbízottakra. A járások elemi köztársaságai, a megye köztársaságok, az Állam köztársaságok, és a Szövetségi köztársaság, a fennhatóság lépcsőzetét alkotnák, mindegyikük a törvényre alapozódván, az oda utalt hatalom részét tartván kezében, és a kormányzat tényleges alapvető kiegyensúlyozásának és ellenőrzésének rendszerét képezvén.  Ahol minden ember részesül járás-köztársaságának irányításából, vagy a felsőbbek valamelyikéből, és érzi, hogy a kormány dolgainak részese — nem csak évente egyszer a választáskor, hanem minden nap —, amikor az Államban egy olyan ember sem lesz, aki ne lenne kisebb vagy nagyobb tanácsai valamelyikének tagja, szívét is hamarabb kitépeti mintsem, hogy hagyja, hogy hatalmát elragadja tőle valami Cézár vagy Bonaparte.   "

Thomas Jefferson

A mi nyugati demokráciáink még a háború alatt is nagymértékben nyitottak voltak Sajnos a háború óta egyre inkább oda jutunk, hogy a politika nagyon bonyolulttá vált, és a pártfegyelem olyan szorossá vált, hogy a pártvezetők majdhogynem diktatórikus hatalommal rendelkeznek. Ez nagyon rossz. Az alkotmányaink hibája, hogy parlamentjeink mindenhatóak. A parlamentnek ez a mindenhatósága úgy hat, hogy a kormányzó párt mindenható. Ennek hatása továbbra az, hogy a kormányzó párt vezére mindenható. Holott a demokrácia alapelve a hatalom korlátozásában és ellenőrzésében van. Ne legyen túlzott hatalom. A hatalmat meg kell osztani, hogy a hatalom ne egy kézben ne koncentrálódjon. Ezt egyszerű alkotmánymódosításokkal el lehetne érni. A demokrácia egy nagy kísérlet. A demokrácia különböző formáit ki kell kipróbálni, hogy összehasonlíthassuk őket. Egyiket is és másikat is ki kell próbálni. Senki nem képes arra, hogy a nehézségeket, amelyek ezekkel a különböző formákkal fellépnek előre látni.

(Karl Popper CD1 6.pont)

Dávid és Mary szülei azért küldték hozzám gyerekeiket, mert én az oktatás érdeklődés vezérelte teóriájában hiszek (interest theory of education), hogy szabadon tanulják azt, amit tanulni akarnak, függetlenül azoktól az elfogult elvektől, amelyek előírják az aritmetika és történelem súlyát.

(A.S. Neill: A dominie abroad 177.old)

A Jefferson-i demokrácia elve az, hogy a népet (a gyerekeket) úgy kell nevelni, hogy biztosítjuk számukra, hogy legyen alkalmuk közremuködni kezdeményezésekben és ügyekben, hogy megsokszorozzuk azt, amiben felelosök lehetnek, hogy biztatjuk oket arra, hogy legyen különvéleményük. Ennek az a nagyszeru erkölcsi következménye van, hogy nagyszeruek lehetnek a maguk módján, anélkül, hogy különlegesnek, különbnek éreznék magukat, hogy vezetni fognak tudni anélkül, hogy karrierre vágynának, hogy követni fognak tudni másokat, kisebbrenduségi érzések nélkül. Intézményeinknek ez kellett volna, hogy legyen a feladata évtizedeken keresztül, változó technikai és társadalmi körülmények között. E helyett, mintha valami összeesküvés történne, intézményeink úgy muködnek, hogy képtelenné teszik a népet, hogy misztifikációt és szolgai szellemet terjesztenek.

Paul Goodman: Utopian Essays and Practical Proposals, 1962, Preface

The idea of Jeffersonian democracy is to educate its people to govern by giving them initiative to run things, by multiplying sources of responsibility, by encouraging dissent. This has the beautiful moral advantage that a man can be excellent in his own way without feeling special, can rule without ambition and follow without inferiority. Through the decades, it should have been the effort of our institutions to adapt this idea to ever-changing technical and social conditions. Instead, as if by dark design, our present institutions conspire to make people inexpert, mystified, and slavish.

Nem fedezed azt fel, hogy ki vagy...Nem tudom honnan jön ez a frázis. Mindenfelé a szabad iskolákban találkozol ezzel: "megteremtjük a szabadság klimáját, hogy te felfedezd, hogy ki vagy."... Amikor valaki azt mondja: "szeretném tudni, hogy ki vagyok én" akkor amit valójában mondani akar az az, hogy még nem találta meg az aktivitásokat, a barátokat, és a hüséget, amikhez odaadhatja magát. Ezek nem az egyénben vannak. Ezek kivül vannak. Mindezeket akkor fedezed fel, ha kifelé nézel. És ha megtalálod ezeket, akkor nem azt érzed, hogy felfedezted önmagadat, hanem azt, hogy felfedezted a barátaidat, a tevékenységeket és a hüséget.

George Dennison

You don t discover who you are I don t know where this vocabulary came from. You see it all the time in proposals for free schools, creating a climate of freedom so you can discover who you are. When someone says, I want to know who I am, what he really means is that he hasn t found the activities, the friends, and the loyalties that he can give himself to. These are not inside the self. They re all outside. And you discover them by looking outside. And when you find them, you don t feel that you ve dis-covered yourself, you feel that you ve discovered friends, activities, and loyalties.

A summerhilli gyerekek annyit játszhatnak amennyit akarnak - ez az alapja annak, hogy önmagukat irányítsák. A szabad játék során mentesen a külső értelmezésektől és kötelezettségektől módjuk van a játékban saját környezetüket megszabni. Ez az önszabályozás, önirányítás később áttevődik az iskolaélet más területeire is: a közösségi életre és a tanulásra is.

Dené Goodsman : Summerhill Theory and Practice doktori dolgozat, 1992 – 176.old

Napóleon, mint annyi mást a francia életben átszervezte az oktatás világát. Az iskolákat katonai akadémiákká változtatta. Mi mindannyian, az egész civilizált világ szenved a napoleoni reformoktól.
Reformjai nem lettek volna olyan hatékonyak, ha nem azt célozták volna, hogy az iparosodás előtti civilizáció ipari civilizációvá váljék, azaz az írásbeliség normává vált. De itt van az is, ahol ma a zsákutcában vergődünk. Az átlagos nyugati oktatás elérte azt, hogy az emberek el tudnak olvasni egy utasításokat tartalmazó füzetet, és így használni tudják a gépet, amit az leir. Ma ez nem elég. A társadalmi reform új elméletére van szükségünk és jobb társadalmi reformokra, kezdve oktatási rendszerünk reformjával folytatva a többi rosszul működő intézmény és szervezet átalakításával.

Joseph Agassi

Education, like so many other aspects of French life, was remodeled by Napoleon. He turned schools into military academies. We still suffer all over the civilized world from the Napoleonic reform of education. Of course his reform could not be that powerful were it not the major means of transforming the West from a pre-industrial to an industrial world: it made literacy the norm. Yet that is where we are stuck at present: the average Westerner is educated well enough to be able to read the instruction booklet and use the machine it describes. Today this is not good enough. We need a better theory of social reform and better social reforms, beginning with the reform of our educational system and ending with the reform of all our poor social institutions and organizations.
 “Nem úgy tanulunk olvasni és írni, lovagolni vagy úszni, hogy elmondják nekünk, hogyan tegyük ezeket, hanem úgy, hogy gyakoroljuk ezeket a készségeket. Ezért csak akkor tanuljuk meg a közös kormányzást a nagyobb emberi közösségekkel kapcsolatosan, ha azt kis egységekben már korábban gyakoroljuk.”

John Stuart Mill,
(1963), Essays on Politics and Culture. (New York), 186. old.)

We do not learn to read or write, to ride or swim, by being merely told how to do it, but by doing it, so it is only by practising popular government on a limited scale, that the people learn how to exercise it on a larger.

A tanár, aki osztályát a büntetésektől való félelemmel kormányozza, a gyereket ellentmondásos viszonyba taszítja a társadalommal. Taníthatja a gyerekeket pontosságra az aritmetikán keresztül, a gondolatok kifejezésére az olvasáson keresztül, de nem taníthat neki társadalmi felelősségtudatot a történelem tanításával, azt akarván bizonyítani, hogy a köztársaság jobb, mint az önkényuralom, ha az osztályteremben nem köztársaság van, hanem önkényuralom.

Homer Lane

Az állandó félelem a tesztektöl, a hibázástól, a büntetéstöl, a szeretet elvesztésétöl csökkenti felfogó és emlékezö képességüket, és arra vezet, hogy nem a tananyaggal foglalkoznak, hanem strategiákat alakitanak ki arra, hogy hogyan hitessék el a tanárokkal azt, hogy tudják azokat a dolgokat, amit valójában nem tudnak.

John Holt: How Children Learn

The anxiety children feel at constantly being tested, their fear of failure, punishment, and disgrace, severely reduces their ability both to perceive and to remember, and drives them away from the material being studied into strategies for fooling teachers into thinking they know what they really don't know. (John Holt: How Children Learn)

Ha minden gyerek szabadon lenne nevelve, mint Summerhillben, akkor nem lenne beteg a társadalom, nem lennének agresszív, neurotikus felnőttek. Summerhill nekem egy sziget egy életellenes környezetben, amelyik megpróbálja bizonyítani, hogy az élet jobb lenne, ha az emberek szabadok lennének, hogy kevesebb gyűlölet lenne, ha az emberek szabadabbak lennének, hogy kevesebb erőszak lenne, ha az emberek szabadok lennének. Gyerekek, akik szabadságban nőnek fel, nem lesznek kizsákmányolók, és nem hagyják magukat kizsákmányolni.

Nem tűrnék azt, hogy mások manipulálják őket. Az ok, amiért Angliában a munkások nem sztrájkolnak azért, hogy több beleszólásuk legyen saját ügyeikbe (munkahelyeiken, lakóhelyükön) az, hogy arra lettek nevelve, hogy alárendeljék magukat, hogy az alsó társadalmi osztályban maradjanak, hogy parancsokat hajtsanak végre. A gyerekek, akik hozzászoktak kicsi koruktól ahhoz, hogy egy közvetlen demokráciában részt vegyenek (nem egy látszólagos közvetett demokráciában!) nem úgy nőnek fel, hogy közömbösök, elidegenedettek lesznek, nem vetik magukat vakon tekintélyeknek, és nem esnek a gyűlölet és az öngyűlölet öleléseibe. Közösségeik vezetésében részt vennének, a helyett, hogy arra várnának, hogy fentről kormányozzák őket. Nem tűrnék, hogy a társadalom saját tagjait úgy büntesse, mint azt ma a büntetőtörvénykönyv előírja. A börtönök fokozatosan a Little Commonwealthez lennének hasonlóak. Ennek a kezdete nagyon nehéz lenne: mert az első generációban, sőt még a másodikban is előjönnének nyomortanyáink gyümölcsei. Végül is azonban a tekintély elleni gyűlölet elcsitulna. Ez a gyűlölet nem más, mint életellenes gyűlölet, a fiatalok elleni gyűlölet, félelem a változástól, gyűlölet a lázadókkal szemben, holott az nem más, mint természetes reakció egy elnyomó neveléssel szemben. Az emberek, akik szabadágban nőnek fel, nem lesznek erőszakos szélsőségesek. Aki ezt teszi az csupán a gyűlöletet éli ki, amit gyerekként nem nyilváníthatott ki. Ez egy értelmetlen gyűlölet, végeredményben az Ödipusz komplexus, gyűlölet az apával szemben, aki megtestesíti a tekintélyt.

A.S. Neill : A gyerek felszabadítása / 1968 - tanulmány részlet

A felülről fegyelmezett gyerek a felnőttekkel szembeni gyűlöletét úgy fogja kifejezni, hogy bosszantja a szüleit, és valójában számos gyermeki rosszalkodás annak jele, hogy a gyerekkel rosszul bánnak. ... Ha otthon a gyűlölet légköre uralkodik, akkor a gyerek nem fog semmit elfogadni, vagy minden szándék az ellenkezőjébe fordul, és a gyerek rombolni fog, őszintétlen lesz. A világ neurózisa ott kezdődik, ahol a szülő fegyelmezni akar. Megpróbálom a szülőkkel megérteni, hogy rajtuk múlik az emberiség jövője. Ha folytatják gyerekeik életerejének rombolását önkényes tekintélyük erőszakolásával, akkor csak a bűnözés, a háború, a nyomorúság fog folytatódni. Ha folytatják, akkor el fogják veszteni a gyerekeik szeretetét, mert senki nem szereti azt, akitől fél. A gyerekek bölcsek: a szeretetre szeretettel, a gyűlöletre gyűlölettel reagálnak. A szeretetre úgy, hogy ha az valódi akkor képesek lesznek az önfegyelemre a családban

A.S. Neill

Ha egyszer elkezded keresni a szabadságot, akkor vesztettél. El tudod képzelni, hogy megtalálod? Hej, itt a szabadság, Itt van nézd! Minden, amit látni lehet, az az, hogy az emberek dolgokat csinálnak. Amit mi gondolunk az az, hogy nem kényszerítünk senkit semmire, sem eröszakkal, sem rábeszéléssel. Az eröszakot, a testi fenyítést elutasitjuk. Rábeszélés az az, amit a tanárképzökön tanítanak: növelni a figyelmi idöszakat, egészen 45 percre, amit a csengö azután szétrombol. Motiváció, és igy tovább. De a kényszer hiánya sem látható. Ami látható az az, ha a dolgok rendben mennek, azok cselekedetek, mindenfélék, különösen olyanok reméljük, amelyek harmonizálják az energiákat, a belsö eröket, az édes értelmet. A szabadság igazi alapköve nem a zöld füvön szaladgáló vidám ember, hanem az elsö osztályú munka. Ez lassan emelkedik ki, különösen abban az értelemben, ahogy én itt értem. De mégis ez az alap. Stilus, sok tartalom, sok értelem. Mindez nem megvalósítható emberek dirigálásával, vagy a szabadságot dicsérö életstilussal, amely csak egy stilus, de nem élet, hanem dolgok végzésével, különösen azokkal, amelyet az ember teljes szivvel csinál.

George Dennison

Democracy was the basic principle of my school … Democracy defines each child as a unique individual who belongs, not to the State, or even to his parents, but first of all to himself.… Beacon Hill School set out to educate boys and girls to grow up into harmonious adults at peace with themselves and others and so able to work creatively as individuals and, by mutual help, in the community at large.

Dora Russel
Az iskolám alapelve a demokrácia volt...A demokrácia ugy határozza meg minden gyereket, mint egyedi ,minden mástól különbözö lényt, amely nem az állam, söt még csak nem is szüleihez tartozik, hanem csak önmagához. ...A Beacon Hill iskolát olyan gyerekek nevelésére alapítottuk, akik amikor felnönek harmonikus felnöttek lesznek békében élve magukkal és másokkal és iyg képesek lesznek kreativan dolgozni, egyénileg és egymást kölcsönösen segitve a közösségben szélesebb értelemben.

Az igazi társadalmi változás azzal kezdődik, hogy az emberek megváltoztatják a saját életüket, nem csupán politikai elveiket, vagy pártjukat.

(John Holt: Life worth living p.226)

Én magamat soha nem képzeltem kizárólag vagy elsősorban „tanárnak”. Ami elsősorban érdekel az az emberi növekedés és a tanulás, de csak mint a társadalmi élet része. Legmélyebb érdeklődésemet talán így lehetne leírni:“Hogyan tudunk mi felnőttek egy kedvesebb, emberibb, értékőrző, fenntartható, békés, igazságos stb. közösséget, hazát, világot létrehozni, és hogyan tudjuk mindezt úgy csinálni, hogy ebbe a munkába a gyerekek is bekapcsolódhassanak, hogy hogyan tudnánk lebontani azt a sok korlátot, amit amit mi magunk építettünk a gyerekek és a felnőttek közé.“ Ha nem ezekről a kérdésekről, hanem pusztán arról gondolkodunk, hogy mit akarunk csinálni oktatás címszó alatt akkor nem fogunk tudni sokat tenni annak érdekében, hogy a gyerekek teljes, intelligens, érzékeny, találékony, hozzáértő emberek legyenek. Ez nem az a régifajta gondolkodás, hogy először a társadalmat kell megváltoztatni, majd azután jöhet az oktatás jobbá tétele. Amit fontosnak tartok az az, hogy a gyerekek állandóan és szabadon együttműködhessenek olyan felnőttekkel akik egy jobb társadalomért dolgoznak. Ha a felnőttekben nincs meg ez az igény, akkor ez nem lesz meg a gyerekekben sem. A mi missziónk nem lehetnek csupán a „gyerekek”.

(John Holt: Life worth living p.232)

kapcsolatfelvétel: peter.foti@runbox.com

Péter Fóti ©2009.
Látogatók száma 2008 május 15. óta:
Egy kis látogató statisztika