Fóti-Péter.hu

Bevezető

2008-ban a Tani-Tani c. alternatív pedagógia lap oldalain leírtam, hogy miért gondolom azt, hogy az iskolarendszer radikális reformra szorul.( http://www.foti-peter.hu/radikalis-reform.pdf ) Írásomra a cikkel egy füzetben megjelent egy válasz is Vajda Zsuzsanna tollából. ( http://www.foti-peter.hu/vajda_valasz.pdf ) A folyóirat következő számában lehetőséget kaptam a viszontválaszra is. ( http://www.foti-peter.hu/foti_miert.pdf ) Most ebben a cikkben azt szeretném elmondani, hogy ma 2010 elején mit tennék hozzá akkori mondandómhoz:

Az iskolák (és persze a szülök) feladata az, hogy a gyerekek tanulását bátorítsák és támogassák. A következőkben érveket szeretnék felhozni arra, hogy az iskolákban ma általánosan követett órarendre alapozott tanítás milyen problémákkal küzd, és miért gondolom azt, hogy ettől a modelltől el kellene térni.

 Az agykutatás új eredményei

A modern agykutatás egyik fontos eredménye annak megállapítása, hogy az emberi agy az emberi élet egész folyamán tanulóképes marad. Korábban a tudomány azt tartotta, hogy az agy fejlődése az élet egy bizonyos szakaszában lezárul. Igaz, hogy az agy tanulási képessége (plaszticititása) a fiatal korban különösen jellemző, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a gyerekek különösen gyorsan tanulnak. Ez a tanulási képesség növekvő korral csökken, de soha nem megy egészen veszendőbe!

Ugyan igaz az, hogy míg fiatal korban nagyon gyorsan tanulunk, azonban az életkorral együtt egy másik előny kompenzálja a tanulás sebességének lassulását! Az agy ekkor egyre jobban korábbi ismeretekre épít, és korábbi tapasztalataira, korábban megoldott problémáira emlékezve képes az újonnan felmerült problémákat gyorsabban besorolni, és megoldani.

Mindebből az is következik, hogy nem kell minden tudást minden ismeretet a fiatal korban „bevinni” az agyba. Az az állandó félelem, hogy a gyerekek nem tanulnak eleget nem számol azzal, hogy az ember egész életében képes új dolgokat tanulni.

Az emberi agy különben sincs arra kitalálva, hogy tudáselemeket, eseményeket tároljon. „Az agy elsősorban egy szűrőrendszer, nem annyira egy tároló! Képes ugyan tárolni is, de elsődleges funkciója az, hogy megvéd minket az információ túláradástól” (Huhn, Gabbert 2006)

Az emberi agy információk áradatából szabályokat generál. Egy kis gyerek nem úgy tanulja meg a nyelv szabályait, hogy azokat bemagolja. Az agy sokkal inkább újabb és újabb szabályokat generál az információáradatból és a korábban megállapított szabályokból. A tapasztalatokból való tanulást nem lehet helyettesíteni „tudás” tölcsérezésével. Mindezekből következik, hogy a gyerekek számára az önálló közvetlen ismeretszerzés elengedhetetlen fejlődésükhöz.

 Minek van jelentősége

Az agykutatás másik megállapítása az, hogy hosszútávon csak az marad meg, amit a tanuló maga fontosnak, jelentősnek tart. „Csak amit az ember maga jelentősnek tart, csak amire kíváncsi marad meg hosszú távon! Kívülről kezdeményezett tanulási folyamatok legfeljebb a rövid távú emlékezetet érik el.” (Huhn, Gabbert 2006) Annak kiválasztása, hogy minek van jelentősége kizárólag a tanuló hatásköre lehet: „A legtöbb esetben elegendő megbíznunk a fiatal emberben, hogy ö tudja a legjobban, hogy mi az, amire a különböző fejlődési szakaszokban szüksége van, és a saját értékelő mechanizmusai képesek a kritikus választásra.” (Singer 2002)

Ezek az eredmények alátámasztják annak fontosságát, hogy a gyerekek maguk válasszák meg a tevékenységet, amivel foglalkozni szeretnének.

 Önmeghatározás

Két amerikai kutató Ryan és Deci egy elméletet dolgozott ki, amelyik azt állítja, hogy minden embernek van három veleszületett alapszükséglete: 

• Önállóság (Autonómia)
• Hozzáértés (Kompetencia)
• Társas kapcsolatok

 E szerint az elmélet szerint az ember vele született hajlamai szerint igyekszik más emberekkel társas kapcsolatokat létesíteni, ezek között az emberek között hatékonyan működni (kompetensnek lenni), és önállónak és kezdeményezőnek lenni.

Mindebből számomra a szerzők következtetése elfogadható: „Az olyan tanulási motiváció, amely nem számol ezekkel az alapigényekkel, és például kívülről igyekszik azt az egyénre ráerőltetni, akadályozza a tanulást és egyben akadályozza az egyén fejlődését is” A tanulás akkor igazán hatékony és akkor járul hozzá az egyén fejlődéséhez, ha az belülről motivált.”

 Kapcsolatok és önállóság

A fentiekben már említettem, hogy az emberi agy fejődése nem zárul le a születéssel, és az agy fejlődése úgy folyik tovább, hogy az egyén igyekszik környezetéhez alkalmazkodni. Mindezeket a folyamatokat szokás tanulásnak nevezni. Ez a tanulás több irányba történhet a környezet minősége szerint. Ha a környezet biztonságot ad és nem generál félelmet az egyénben, és hagyja az egyént önmagán túlnőni, önállóvá válni, akkor egyén ennek megfelelően tanul, és olyan emberré válik, aki másoknak is meg tudja adni ugyanezeket a fejődési feltételeket, vagy ezek hiányában az egyéni fejlődés csupán az életfolyamatok egyszerű lefolytatására redukálódik, és az agy fejlődése is gátlás alá kerül. Ezek az emberek azután maguk képtelenek másoknak megfelelő biztonságot adó környezetet biztosítani, önmaguk körül félelmet keltenek, és képtelenek elviselni a többi ember önállósági törekvéseit.

Visszatérve az első esethez, ha a gyerek igényei az emberi kapcsolatokra, a biztonságra, a félelemmentes környezetre kielégítést nyernek, akkor a felnövekvő gyerekek egy pozitív önképet alakítanak ki magukról. Mindez megmutatkozik abban is, hogy az ilyen emberek figyelmesek, tudnak koncentrálni, motiváltak, kíváncsiak, képesek valamiért lelkesedni. Képesek felelősséget vállalni, és képesek magukat mások helyébe képzelni, mások érzéseit átélni (empátia). Mindezt nevezhetjük szociális kompetenciának. Végezetül az ilyen emberek képesek tetteik következményeit tervezni és felmérni, képesek impulzusaikat ellenőrizni, és ha kell megfékezni. Képesek az élet bonyolult problémáit megoldani.

Ha ezek a képességek kielégítetlenek maradnak, akkor a felnövekvő emberben egy hiányérzet keletkezik, amit a szervezet kompenzálni igyekszik, mohósággal, birtoklási vággyal, irigységgel, gyűlölettel, féltékenységgel. Az élet bonyolult szituációiban ezek az emberek nem tudják, hogy hogy reagáljanak, félelmek ragadják őket magukkal, és az agy ősi irányító központjai veszik át irányításukat, és így gyakran képtelenek a problémákat megoldani.  (Hüther 2006)

Mindezekből érthető, hogy miért állítják a demokratikus iskolák koncepciójuk középpontjába az egyéni és közösségi önmeghatározást. Mindezek mint itt igyekeztem vázolni biztosítják a gyerekek (és a felnőttek) optimális fejlődését.

 Az érzelmek szerepe

A tanulás közbeni aktuális érzelmi állapot nagyban befolyásolja azt, hogy az ember a megtanultakat hol tárolja el. Ha az érzelmi állapot pozitív akkor a tények a Hippokampusban tárolódnak, míg a negatív érzelmek közben tanult dolgok a limbikus rendszer mediális lebenyében (Mandula-lebeny). Ez a két különböző tárlóhely nagyban befolyásolja azt, hogy miként tudunk a későbbiekben a tárolt tényekkel rendelkezni. A Hippokampusban tárol tények hosszútávon visszahívhatók. A mandula-lebenyben tárolt dolgok előhívása egyidejűleg egy stressz reakciót is kivált, ami előkészíti az embert a támadásra vagy menekülésre. Minden a mandula-lebenyben tárolt információ előhívja a félelmet, ami annak tárolásakor fennállt. Ezért az ilyen tudás értéke kétséges. Mindezért mondhatjuk, hogy a hossztávú tanuláshoz egy pozitív emocionális környezet szükséges.

A tanulást, mindannyian tudjuk érzelmek kísérik: Jó esetben ez azt jelenti, hogy ezek az érzelmek pozitívak. Egy visszacsatolt folyamat indulhat be, amit a kíváncsiság, a kihívásokkal való megbirkózás igénye táplál, és amely így igénybe véve az ember saját és a környezet erőforrásait sikerre vezet, és ez a tanuló további örömének forrása lesz. Ha tanulás így folyik, akkor nem beszélhetünk sem túl- sem alulterhelésről.

Sajnos, és ez iskoláinkban gyakran előfordul vannak negatív folyamatok is, amelyek ujra és újra negatív emóciókat váltanak ki a tanulóból: Ekkor a tanuló a kívülről ráerőszakolt tananyagot tehernek érzi, igyekszik kibújni a tanulás alól, és végül nem is sikerül neki elsajátítani azt amit elvárnak tőle. Ez azután az önbecsülés rovására megy és ujabb negativ érzelmeket vált ki. Sokan nem veszik észre ezeket a folyamatokat, és ezért nem tudják kiszabadítani a tanulókat a tanulás ezen negatív ördögi köréből.

Ezért írta George Dennison, hogy a tanulás nem „az értelem nem az érzelmektől függetlenül működik, az érzelmek szerepet játszanak a gondolkodásban, ez utóbbi pedig az érzelmi életben”

 Befejezés

 Írásommal arra szerettem volna rámutatni, hogy döntő jelentősége lenne annak, hogy az iskolákban a gyerekek egy félelmektől, veszélyektől mentes iskolai környezetben élhessenek, hogy nagy beleszólásuk legyen abba, hogy mit tanuljanak. Csak ekkor érhetjük el azt, hogy az iskola társadalmunk életében egy valódi regenerativ faktor legyen, és ne a társadalmi különbségek fenntárója és tragédiák okozója. Ahogyan ezt Dennison fogalmazta:

 Az iskola eszméje – ha nem is a mai bürokratikus formában - az egyike a leghatalmasabb társadalmi felfedezéseknek, amivel rendelkezünk. Az iskola legmélyebb szükségletünkön alapul, és motivációt ad, amelyet nem tudunk letagadni, még ha akarnánk se. A tanítás a felnőttek kevés természetes funkciójának egyike. Nem adhatjuk fel, ha a gyerekekkel szemben állunk. Ez az igényünket a fiatalok, akik öröklik világunkat – elfogadják. Elképzeléseiket saját egyéniségükről, büszkeségüket, igényeiket jogaikra abból építik fel, amit mi kínálunk nekik, sőt ebből képezik ideáljaikat is. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezek a dolgok olyan erőtlenek lennének, hogy mi a képzést erőszakra kellene alapozzuk, ennek minden káros következményével.

Felhasznált irodalom:

George Dennison: The Lives of Children 1969

Deci, E. & Ryan, R.: Die Selbstbestimmungstheorie der Motivation und ihre Bedeutung für die Pädagogik. Zeitschrift für Pädagogik, 39, 223-238, 1993.

Singer, Wolf: Der Beobachter im Gehirn. Essays zur Hirnforschung. Frankfurt/Main 2002.

Huhn, Gerhard: Kreativität und Schule. Risiken derzeitiger Lehrpläne für die freie Entfaltung der Kinder. Verfassungswidrigkeit staatlicher Regelungen von Bildungszielen und Unterrichtsinhalten vor dem Hintergrund neuerer Erkenntnisse der Gehirnforschung. Berlin 1990.

Hüther, Gerald: Bedienungsanleitung für ein menschliches Gehirn, Göttingen 2006.

 További irodalom:

 Gentischer Zsuzsa: Az elveszett boldogság nyomában, avagy Miért boldogabbak az indiánok? ( http://www.foti-peter.hu/gentischer.html )

Fóti Péter: 15 perc a helyzet kiuttalanságáról (http://www.foti-peter.hu/foti_15perc.html )

Fóti Péter: Az iskolai demokrácia alternatívái (A magyar iskola és az un. demokratikus iskolák tapasztalatainak összehasonlítása) (http://www.foti-peter.hu/foti-isk-dem-alt.html )