|
Miért írom mindezt? Egykori gimnáziumi magyartanárnőmmel való utolsó találkozáskor vagy két éve szó esett Misiről és az úszás tanulásról. Tanárnőm véleménye az volt, hogy az úszást csak úgy lehet megtanulni, ha úszómesterhez fordulunk, aki ennek a dolognak a szakértője. Nekem más volt a véleményen, és azt gondoltam, hogy "szakértő" nélkül is boldogulni fogunk. John Holt második könyvének a How Children Learn-nek a sporttal foglalkozó fejezete dolgozott az agyamban, ahol Holt leírja, hogy milyen apró lépések sorozatán át tanulnak meg dolgokat a gyerekek. Egyik példájában leírja, hogy a gyerek újra és újra szülőjéhez visszatérve, ott feltankolva veszi a bátorságot arra, hogy úszni tanuljon. Nincs szükség itt szakértőre, csak türelemre. Szerencsére az úszni tudás kapcsán több szülőnek van nagyobb türelme, mint az iskolai tantárgyak esetén, holott ott ugyanez lenne a helyzet. De legyen itt elég az általános filozófiából, és hagy meséljem el Misi esetében a kis lépéseket, ahogyan együtt megtanultunk úszni.
Misi ha 3 évvel ezelőtt kérdezi tőlem valaki azt mondtam volna, hogy ügyetlen gyerek. Nem tudott fára mászni, és ebben magamat láttam, aki az általános iskolában kötél és rúdmászásból mindig csak kettest kaptam. Misit ezért majdnem az ügyetlenek kategóriájába soroltam. Mindez azonban csak addig tartott, míg valamikor 6-7 éves kora körül meg nem szerette a focit. Órákig képes volt velem egy zsebkendőnyi területen labdát rúgni, és ahogy hét éves korában az iskolába került, a torna óra rögtön a kedvencévé vált, olyannyira, hogy azokon a napokon, amikor reggel tornaórájuk van, Misi magától kel fel és noszogat minket, hogy induljunk mimnél korábban. Más napokon ilyen nincs.
Más labdával kapcsolatos sportok is érdeklik, és meglepően jó bennük, mint a tollaslabda és a ping-pong. Ezekkel kapcsolatban legalább azt tudom, hogy nekem is kedvenc sportjaim közé tartoztak, ahol, ha nem is jó, de elfogadható módon játszom magam is. Persze úszni is tudok.
Misi mamája is jó volt fiatal korában sportból, de szenvedett a kényszerektől. Jó volt síelésből, de ma nem akar síelni, mert élénken él emlékezetében a hideg.
Na ennyi kitérő után tényleg vissza az úszáshoz. Misi félt a víztől. Hajat mosni nem szeretett, ha víz ment még a szeme közelébe is, rögtön törülköző után kapott. A ma szokásos úszó szárnyakat sem szerette, mert ekkor is könnyen a fejéhez került a víz. Az úszószárnyakkal szemben az általam preferált úszógumi a kedvére volt, mert az biztonságot adott neki a vízben és távol tartotta fejét a víztől. Az úszógumit így ketten átvertük a mamán, aki az úszószárnyakat a nagyobb biztonság miatt előnyben részesítette volna. Így teltek évek, amikor elég keveset jártunk uszodába, mert Katharina könnyen szedett össze fertőzéseket. Nálunk pedig a természetes vizekben csak nagyon rövid ideig lehet fürdeni. Így Misi bár 6 éves korában már járt a tengernél, ott sem tett nagy lépéseket. Egyrészt a tenger akkor hideg volt és egy hétig olyan nagy volt a hullámzás, hogy nem lehetett bemenni. Azokon a napokon, amikor fürödtünk, Misi úszógumiban hozzánk kapaszkodott.
Nagy meglepetésemre idén Katharina beleegyezett abba, hogy újra Krétára menjünk, és ráadásul Augusztusban, amikor a tenger már valóban meleg.
Ami még a Krétai utat megelőzi, az az idei nyáron a helyi tóban történt közös nagy úszásaink. Misivel 200-300 méter úsztunk közösen. Ö az úszógumival, én mellette. Gyerekkorom kedvenc vízi időtöltését is megmutattam neki, amit nagyon élvezett: halacskáztunk. Nem tudom mennyire ismert játék ez, aminek lényege, hogy egymás kezét fogva, körben a vízben állva, az egyik körben állót a többiek áthúzzák a kör egy másik pontján. Ez a játék amelyben sokszor kerül valaki víz alá Misi kedvence volt és Krétán is szívesen játszotta. Ugyancsak Kréta előtt szeretett spiccelni. Ugyan azt nem szerette, ha öt spiccelik, de élvezte a spriccelés játékosságát.
Vissza most a Kréta előtti utolsó estére: Otthon a fürdőkádban Misi először víz alá bukott. A dolog az ö ötlete volt. Becsukta száját, szemét és lebukott a vízbe. Ekkorra természetesen foglalkoztatta már az úszás megtanulásának gondolata. A vele egykorúak közül sokan tudnak úszni. Így érkeztünk Krétára. A két hétig tartó nyaralás alatt Misi elvesztette víziszonya maradványait. Fontos állomás volt, hogy én is elvittem búvár szemüvegemet. Misinél is ott volt az úszó szemüvege, amely azonban csak szemeit fedte el. Kipróbálva a maga szemüvegét és látva engem, irigykedve mondta, hogy neki is olyan szemüvegre lenne szüksége, ahol benne van az orra. Gondolkodás nélkül vettünk neki egy fejére passzoló, kis búvárszemüveget. Így úszógumival felszerelkezve, búvárkodott Misi a tengerben. Néha az úszószemüveghez tartozó légző-csövet is felszerelte és így nézegetett a víz alá. A két hét végére nem bánta, ha feje felett átcsapott egy hullám. Úszógumi nélkül azonban még mindig csak állt a vízben, igazán nem merte magát elengedni. Amire közösen rájöttünk az az, hogy az úszótempók, amiket ismert, külön-külön a láb és a kéztempó, azt össze kell kapcsolnia, és egy időben kell a kézzel és a lábban dolgoznia. Az úszást a repüléshez hasonlítottuk, ahol a repülő, bár nehezebb, mint a levegő, mégis felemelkedik. Ugyanígy gondoltuk az úszásnál is, ahol a lábak és a kezek mozgás felhajtja az embert, aki egyébként elsüllyedne. Egyetlen mozzanatra nem fordítottunk elég figyelmet, ez pedig az volt, hogy a vízben, ha az ember a fejét is a víz alá húzza, akkor szinte lebeg a vízben. Ezt nem gondoltuk át eléggé, erre Misi vezetett rá engem tegnap az uszodában. Gondoltam, hogy a nyugodt uszodai vízben valamikor megtörténik az áttörés (a mennyiségi változások minőségbe csapnak át), de nem gondoltam, hogy ilyen hamar: tegnap egy kb. 70 cm-es vízben, Misi kérte a búvárszemüvegét, és lebukott. Meglátott egy az uszoda alján lévő gyöngyöt és közben észrevétlenül a lába elhagyta a talajt. Felbukott, leállt és azt mondta nekem: lebegek. Erre azt mondtam, ha ez így van, akkor úszótempókat is csinálhat. Több se kellett Misinek, bedugta a fejét a vízbe, és tempózni kezdett. És rögtön tudott úszni. Nem tud még levegőt venni, de az úszást így is élvezi. Tud búvárkodni, el tudja lökni magát a faltól, és tud úszni. Úszómester nélkül.
2008 szeptember
|