|
A tekintélyellenes szónak, ahogy én azt értem, nincs köze a politikához. Summerhill-t akkor nevezhetjük tekintélyellenesnek, ha a tekintélyen azt értjük, hogy a felnöttek uralkodnak a gyerekek felett. A gyakorlatban nekünk van saját tekintélyünk: az iskolagyülés.
Már régen feladtam azt a hitemet, hogy a politikán keresztül reformokat lehetne elérni. Az orsz forradalom egy politikai forradalom volt, ami a kezdetekkor a szabadságot jelentette az iskolákban, és szabadságot a szerelmi életben. De ma aki egy kommunista oszágban egyéni szabadságot lát, annak baj van a szemével.
A politika Angliában, ahogyan az Egyesült Államokban is nem tesz semmit azért, hogy a nevelés intézménye megváltozzon. Az ellenkezöjét teszi. Ugy programozza a gyerekeket, hogy azok az uralkodó hatalmakat, a gazadsági vezetöket kövessék.
Nem arról van szó, hogy a kommunizmus vagy a kapitalizmus között válaszhatunk, hanem arról, hogy az igazi szabadság, a természetes fejlödés mellett állunk, vagy az indoktrináció oldalán. Summerhill erröl szól! Tiltakozom az ellen, hogy az iskolámat kommunistának, szocialistának vagy konzervativnak nevezzék, vagy bármi egyébnek, ami valakinek eszébe jut.
Tanitványaink közül még senki nem lett politikus. Talán azért mert ehhez a dologhoz túlzottan becsületesek. Egy politikusnak majdhogynem lehetetlen öszintének lennie.
Egy angol miniszterelnök lehet személyesen a vietnámi háborút az emberiség elleni büntettnek tarthatja, de politikai, gazdasági és katonai szempontok miatt támogatnia kell az Egyesült Államokat. Ha én egy parlamenti képviselö lennék egy választókerületben, ahol a többség katolikus vagy baptista, nehéz lenne nekem egy törvényjavaslat mellett szavaznom, amely legalizálni akarná a terhességmegszakítást vagy a homoszexualitást.
A világ nagy emberei Beethoven, Freud, Einstein, Shekaspeare nem politikailag voltak aktivak hanem kreativitásukkal tüntek ki.
Politikai áramlatok uralkodnak és eltünnek. De a nagy gondolatok, nagy müvészi alkotások hallhatatlanok, mint ahogyan hallhatatlan a szabadság, a szeretet, az együttérzés, az egyenesség. Ezért ezek a dolgok állnak a nevelés középpontjában Summerhillben.
Egy beteg világban a politika is beteg. A leginkább azokat vonzza ez a tevékenység, akik maguknak önigazolást keresnek ebben, a hatalomra törekednek, és csak hatalmi kategóriákban gondolkodnak. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének közölük olyanok, akik pályájukat azzal az öszinte kivánsággal kezdték, hogy megjavítják az embereket.
Azok a férfiak az angol parlamentben, akik a rabszolgakereskedelmet eltörölték, vagy véget vetettek a gyerekmunkának, a halálbüntetésnek bizonyosan öszinte jótevök voltak. De a többség ma is életellenes politikus.
Nem Summerhill nem akar ezzel a politikai sakkjátszmában részt venni, és én azt szeretném, hogy a ZEIT olvasói tudják ezt.
Kapcsolódó oldalak:
|