|
7 évesen kerültem Summerhillbe és 16 évesen jöttem el, 9 ott eltöltött év után. Ami azt illeti, rengeteg dolog van Summerhillben vagy a demokratikus oktatásban, ami kivételessé tette az életemet. Úgy gondolom, mindenekelőtt boldog gyerekkort adott Summerhill nagy szabadságával. Választhattam, mit teszek, és tehettem, amit csak akartam, amikor csak akartam, ahol csak akartam. Nem kényszerítettek semmire és mégis rengeteget tettem. Szaladgáltam, játszottam, nagyobb gyerekek karján lógtam, fára másztam. Végül aztán kinőttem ezekből a tevékenységekből, elkezdtem órákra járni, kötelezettségeket vállalni a közösségen belül és ezeket merő érdeklődésből és örömmel tettem. Amíg Summerhillben voltam, mindent természetesnek vettem, amit tettem.
A gyűlésen elnöklés, az órákra nem járás vagy egy tanár megkeresése, hogy tanítson nekem történelmet csak a mindennapi élet része volt. Természetesen, mindig határozottan tudtam, mit akarok és hogyan álljak hozzá, kizárólag saját szakállamra. Nagyobb gyerekként komoly felelősséget vállaltam a közösségben (elnököltem, kisebb és nagyobb nézeteltérésekben segítettem a problémát megoldani, különböző események rendezésében vettem részt…) és egyre magabiztosabbá váltam.
Mivel Summerhill benntlakásos iskola, így a közösségi élet zártabb. A diákok és tanárok mintha egy család tagjai lennének, nem csak iskolai ismerősök. A barátokkal való együttélés az egyéniségek konfliktusait is előidézheti, de úgy érzem, mindez része az élet leckéjének, amit meg kellett tanulnom, hogy együtt tudjak dolgozni és élni másokkal. Fantasztikus kapcsolatunk volt az oktatókkal. A tanárok inkább barátok vagy családtagok voltak, így könnyebben közelíthettünk feléjük. És mivel ez egy kis iskola, úgy éreztem, tényleg személyreszabottan, az igényeknek megfelelően alakítják az órákat vagy az egyéb kinti foglalkozásokat. Mivel egyenlőek voltunk és semmiféle egyértelmű formális határ nem létezett tanár és diák között, baráti bizalomban volt részünk és bármiről beszélhettünk egymással. Én csodálatosnak tartottam a tanárokkal való beszélgetéseket, mert a Summerhill előtti élettapasztalataikról hallhattam. Néhányukkal még most is tartom a kapcsolatot, pedig már majdnem 2 éve eljöttem Summerhillből.
Felelősséget, az egyéni döntések meghozatalához szükséges magabiztosságot, a másokkal való együttélés és dolgozás képességét tanultam meg Summerhillben. Ezeknek a leckéknek az értéke az egy éves londoni létem során különösképpen nyilvánvalóvá vált mind az állami oktatásban megéltek, mind a különböző emberekkel egy lakáson belüli életem során. Úgy érzem, hogy az átállás a summerhilli függetlenségből a londoni életbe elég zökkenőmentes volt, mert erre a Summerhillben eltöltött idő jól felkészített. Az év végére ugyanolyan képesítéssel rendelkezem majd, mint bármelyik 18 éves Angliában, egyetemre fogok járni a vizsgákra nem készülő summerhilli élet ellenére. Summerhill nem csak a gyerekkori felfedezésre adott lehetőséget, de egy jó – szinte családi – baráti alapot adott, a függetlenség és önellátó-képesség érzését, ami velem marad egész életemre.
Kapcsolódó oldalak:
|