Fóti-Péter.hu

Hogyan tanítok?

Ez egy különös dolog, amit szeretnék elmondani: valamikor amikor még a fiam nem volt iskolás, sokat gondolkodtam, hogy miként is tanítsam, akkor és majd. Erre az idöre esett, hogy sok John Holtot olvastam, aki leginkább arra mutatott rá, hogy az ember nyujtson a gyereknek ajánlatot, de ha a gyerek ezt elutasitja, akkor hagyja annyiban a dolgot, mert ez azt jelenti, hogy a gyereknek az érdeklödését az ajánlat nem keltette fel. Hosszú évekkel elöbb ugyanezt tanultam Trencsényi Lacitól a szabadidös dolgokkal kapcsolatban - úgy hivják - kezdeményezés. Nem kérdezed a gyereket, hogy "van kedved legóból építeni?", hanem ha neked kedved van, elkezdessz csinálni valamit, és a gyerekek, - már aki csatlakoznak hozzád.

Nem gondoltam, hogy hosszú évek mulva ez lesz minden tanítással - tanulással kapcsolatban a filozófiám. Ez a filozófia megnyugtató. Nem aggodom, hogy valamivel elmaradok, mert tudom, hogy a gyerek bár nincs kedve hozzá, pontosan megjegyezte, hogy mire tettem ajánlatot, és lehet, hogy hetek mulva ö áll majd elö az én javaslatommal. (Ezer példa van rá!)

Ez a fajta világlátásom tudom nem gyakori. Majd mindenki fél, hogyha nem gyakorlunk nyomást a gyerekre, akkor elmarad. Néhány napja Misi iskolájában Farsang volt, és a gyerekek vihettek magukkal játékot, és egész nap játszhattak. Misinek tetszett a dolog, és másnap iskolába menve, beszélgettünk. Mondtam neki (rebellis szülöként), hogy kár, hogy ma nem vihetnek játékokat. Nem mondta Misi, akkor nem tanulnánk! Na ezen én akadtam ki, nem is tudtam szólni, csak jóval késöbb mondtam neki, hogy rengeteg ideje van még, és nem kell aggódnia, hogy a játék miatt elvesztene valami behozhatatlant. Amikor ezt elmondtam egy idövel késöbb, akkor Misi azt válaszolta: Hülyeség volt amit mondtam (Márhogy nem tanulnának).

Visszetérve a fö vonalra: Ezért van az, hogy nem tudnék egy normális iskolában tanítani, mert értelmetlennek látom a kényszert. Emlékszem amikor ezt a mondatot már a könyvemben is leirtam, azután sok gondolkodás után kijavítottam arra, hogy "nagyon megnézném azt az iskolát, ahova elmennék tanítani". Nekem a tanításba nem fér bele az a mondat, hogy most vegyétek elö a könyvet, most figyeljetek, most irjátok le stb.

Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy mindenkinek igy kellene gondolkodnia, csupán magamról mondtam valamit. Az igazi tanítás/tanulás a beszélgetés, a játék, az önkormányzat (amelynek ülésein a részvétel önkéntes) közben folyik szakadatlan.

Ime egy lista azokról az emberekröl, akiktöl mindezt tanultam:

  • A.S. Neill
  • Zoe-Jane Playdon
  • John Holt
  • Riane Eisler
  • George Dennison
  • Anne Baring
  • James Herndon
  • Bertrand Russel
  • Ronald Swartz

kapcsolatfelvétel: peter.foti@runbox.com

Péter Fóti ©2009.
Látogatók száma 2008 május 15. óta:
Egy kis látogató statisztika