|
„Amióta abbahagytam az oktatást, és áttértem a gyerekpszichológiára, a legkülönfélébb gyerekekkel foglalkoztam - piromániásokkal (gyújtogatókkal), tolvajokkal, hazudozókkal, ágyba vizelőkkel, kezelhetetlen gyerekekkel. Éveken át intenzíven dolgoztam gyerekekkel, és mégis arra jutottam, hogy aránylag keveset tudok az élet mozgató erőiről. Ugyanakkor azt is biztonsággal merem állítani, hogy-egy normál szülő, aki csak a sajátgyerekét neveli, még nálam is jóval kevesebbet tud. Azért bátorkodom a szülőkhöz szólni, mert úgy vélem, hogy egy gyerek az esetek nagy százalékában akkor lesz problémás, ha otthon rosszul bánnak vele. Mi lenne a pszichológia feladata? Azt gondolom, elsősorban a gyógyítás. Mégis, milyen gyógyítás? - kérdezhetnénk. Jómagam zokon venném, ha valaki ki akarna kúrálni a narancs és a fekete színek iránti vonzódásomból, vagy a dohány zárból, vagy az alkalmankénti sörivás élvezetéből- Ha egy gyereknek jólesik ütnie a dobot, egy tanárnak sincs hozzá joga, hogy kigyógyítsa ebből. Egyedül a boldogtalanságot szabad és kell orvosolni. A nehéz gyerek boldogtalan. Örök harcban áll saját magával, ebből kifolyólag a világgal is."
Ezt írja most végre -negyvennégy év után - magyarul is megjelent könyvében Alexander Sutherland Neill, aki a múlt század húszas éveinek elején alapítatta meg iskoláját, amelyik 1924 óta; többszöri költözés után dél-angliai Leiston falucskában működik. Summerhill néven vált ez az iskola, világhírűvé, és a Summerhill vezetőjeként vált Neill a pedagógia egyik klasszikusává. Kezdetben nehéz, problematikus gyerekeket fogadott gyógyításra - az indulásévében négyet, majd ötöt- de hamarosan nagy és jól működő teleppé vált ez a bentlakásos intézmény, ahová gyermekeiknek elfogadást és szabadságot kereső szülők egyre nagyobb számban adták be-gyerekeiket.
Mert Summerhill talán ezzel a két szóval lehet legtömörebben jellemezni: elfogadás és szabadság.
Neill nem hiszi, hogy a gonoszság- velünk születik. „Ahhoz túl sok utálatos gyereket láttam már átváltozni jóvá, amint megkapják a kellőszabadságot és elfogadást a felnőttektől.”
,,Valamelyik tanár Néróról mesélt az osztályának arról, hogy hogyan ölte meg az anyját, és hogyan hegedült, miközben Róma égett. - No, gyerekek, azok után, amit megtudtatok Nérói-ól, mit gondoltok, jó ember volt vagy rossz? Billy? -Tanító kisasszony kérem, engem sosem bántott. -A mai világban Billy filozófiája uralkodik. Árvizek és főkirengések Indiában vagy Kínában? Lapozzunk, hogy megtudjuk, hogyan szerepedt a Sheffeld United (kedvenc futballcsapatunk) szombaton…. Nem hunyhatod be a szemed. Harcolj a világ bajai ellen, de ne az erkölcsi tanítás, vagy a büntetés kábítószerével, hanem természetes eszközökkel - az elfogadással, kedvességgel, toleranciával::. Nem' szívesen mondom ki a szeretet szót, mert már szinte szitokszónak minősül...”
Neill szerint ,,az oktatási rendszernek olyan gyerekeket kellene nevelnie, akik szuverén egyéniségek és közösségi emberek is egyben. Az önkormányzati forrna minden kétséget kizáróan ezt eredményezi".
Neill iskolájában nem kötelező bemenni az órákra. Azok gyerekek, akik már óvodába is idejártak; minden órára bemennek, és sírnak, ha betegségük, ágyba kényszeríti őket; mert akkor „hiányozni fogok Roger földrajzórájáról!". A máshonnan jött gyerekek egy ideig nem járnak órákra (minél szigorúbb iskolákból jöttek, annál hosszabb ideig, de aztán ők is beszoknak, és megelevenedő érdeklődéssel vesznek részt a közös tevékenységben).
Az elmúlt nyolcvan év fényesen igazolta Neill nevelési módszereit. Akár kétkezi munkások, akár, egyetemi tanárok lettek a Summerhillből kikerült gyerekek, nagyszerűen megállták helyüket az életben.
Neill alapvető különbséget lát az erkölcsös ember és az erkölcsöt mások számára oktató - másokat kioktató -, másoktól megkövetelő ember között. Neill „vallásos", de nem egyházi nem felekezeti értelemben (ellenkezőlég,: úgy látja, hogy az egyházak képmutató szigorukkal elterelnek Istentől). „Istent szeret, aki szeret mindent, kicsit és nagyot" - idézi Neill' Coleridge-ot, aki a Rege á vén tengerészről című költeményében fogalmazza meg ,az új vallást" (Szabó Lőrinc fordítása:)
Neill iskolájában mind az értelmi, -mind az érzelmi erőket - és a cselekvéses, praktikus készségeket - fejlesztik, vagy inkább hagyják művészi tevékenységekben és műhelyekben kibontakozni. Fontosnak látják a mai szakadék áthidalását az értelem és az érzelmek között. Mint minden reform és alternatív pedagógia, Neill summerhilli pedagógiája is, a gyermek lelki igényeihez és képességeihez igazítja a nevelést, és tudja, hogy helytelen a gyermektől olyasmit elvárni, amit - egy korai életkorban - még csak színlelni tudna. Neill pontosan tudja, hogy a kierőszakolt fegyelem és a büntetés félelmet vált ki, és a félelem gyűlöletet szül. (Azóta már, kutatásokból s tudjuk; hogy a „szigorú erkölcsben" nevelt, többnyire az apa által vert gyerekek, hogyan lesznek a politikai világban a gyűlölet apostolai, legyen szó akár a nemzeti szocializmus vezetőhól vagy a terroristákról.) És azt is tudja Neill, hogy a szabadság soha nem egyenlő a felelőtlenséggel, mert a szó valódi értelmében vett szabadság a másik ugyanolyan szabadságának tiszteletén alapszik. Mindennek alkalmazásához pedig az őszinteség vezethet el minket. (A Summerhill című könyvet a kétezeregy kiadó adta ki, Barta Judit fordításában.)
megjelent: Vekerdy Tamás: A pszichológus ujra válaszol - Szanoma Budapest kiadó 2005. 92-94.old
|