|
Szemben a középkorral világunkat ma nem az egyházak irányítják. Két egymásnak ellentmondó elvet követünk. Az egyik a verseny elve, a másik a demokrácia elve. A kettő valójában összeegyeztethetetlen. Az összeegyeztetés csak úgy lehetséges, hogy a két elv közül az egyiket - esetünkben a demokratikus elvet - degradáljuk, hatókörét minimalizáljuk.[1]
Ezt azonban nyíltan nem lehet kimondani. Valójában azonban a verseny ideológiája a domináns elv, a domináns ideológia, és a demokrácia elve másodlagos. Erre bizonyíték az is, hogy a politikát a politikai pártok versenye uralja, és míg azt mondjuk, hogy a pártok a demokrácia kellékei, ugyanakkor semmilyen norma nincs arra, hogy az egyes pártokon belül kötelező lenne bármiféle demokratikus játékszabályokat betartani. (Egy érdekes eset volt ezzel szemben, hogy az USA növekedése idején az új tagállamok felvételének kritériuma az volt, hogy azok belső berendezkedésükben elfogadjanak bizonyos demokratikus minimumot garantáló alkotmányt).
Egyáltalán illetlenség arról még beszélni is, hogy a demokrácia elve háttérbe van szorítva.[2] Ez a háttérbe szorítás különösen szembeötlő azonban a fiatal generációval, a gyerekekkel kapcsolatban. Amíg azt hirdetjük a nyilvános szószékekről, hogy a gyerekeket a demokráciára készítjük fel, addig azokban az intézményekben, ahol a gyerekek idejük nagy részét töltik, nem érvényesülnek a demokrácia elemi elvei sem.[3] Ezért amikor én a demokratikus iskola eszméjét propagálom arra törekszem, hogy elmagyarázzam, hogy a társadalom a mai helyzettel szemben elsődlegesnek kellene tartsa a demokratikus elvet és ehhez képest másodlagosnak a verseny elvét. Mindennek messzemenő következményei lennének az iskolában, amit a ma Magyarországon határain kívül létező demokratikus iskolákban tanulmányozhatunk. A demokratikus iskolában a demokratikus elv principiuma megkövetelné, hogy a demokratikus döntések köre tág legyen a mai minimális elv helyett.
Mindez másképpen is megfogalmazható: A demokrácia elve, a maga teljességében, ahogy ezt Thomas Jefferson számos alkalommal megfogalmazta, magában foglalja azt az elvet, hogy a társadalom decentralizált, hogy a széles tömegek részt vesznek önmaguk kormányzásában. Ugyanez megint másként fogalmazva azt jelenti, hogy a társadalomban a hatalom megosztott, nem kevesek kezében koncentrált. Mindenkinek joga van saját életének meghatározásában szerepet játszani. (Mindez nem jelent anarchiát![4]). A hatalom megosztás csupán más megfogalmazása a decentralizációnak.
Valójában azonban világunk rettenetes mértékben centralizált! Ez a centralizáció számos módon megnyilvánul a felnőttek és a gyerekek mindennapi életében. A centralizáció uralma alól csak ritka időszakok azok, amikor decentralizációs folyamatok megerősödtek, és tagadhatatlan szerepet játszottak a történelemben. Ilyen időszakok volt az antik athéni demokrácia, az angol-amerikai fejlődés a XVIII. és XIX. század elsö felében, majd legutóbb az 1960-as években.
Mindezek az időszakok felnagyítva mutatják, azt ami egyébként a társadalomban történik. A demokratikus elv követői szemben állnak azokkal, akik a verseny elvét tartják elsődlegesének, és akik a demokráciát csupán a verseny szolgálóleányának szeretnék degradálni, és vele hatalmukat igazolni.
Mi is a baj a verseny elvével? A verseny elve megenged olyan viselkedéseket, amelyek ellentétesek a demokratikus berendezkedéssel, a decentralizáció elvével, az emberi méltóság tiszteletben tartásával, az emberi egyenlőség céljával. A verseny elve megengedi, hogy a versenyben lévő cégek úgy versenyezzenek egymással, hogy a versenyző cégeken belül az emberek között semmiféle demokratikusnak nevezhető viszony ne álljon fenn. A demokrácia a cégek belső világában tabu. Ennek megfelelően tabu a demokrácia az iskolán és a családon belül. Mindezeken a helyeken egy kisebbség tartja kezében a döntéseket, és a többiek feje felett születnek azok a döntések, amelyek a többség életét irányítják. A mai társadalom a verseny ideológiájának nevében megengedi, hogy a kapitalista, vagy annak megbízottja, a tanár, a családapa a többiek érdekeinek, kívánságainak, igényeinek figyelembe vétele nélkül dönthessen számos kérdésben.
A demokrácia elve ezzel ellentétes, és azt mondja, hogy a társadalomban minél több helyen partneri viszonyoknak kell uralkodnia. A partneri viszonyok megkövetelik a decentralizációt. Amíg a verseny elve összeegyeztethető a dominanciára való törekvéssel az emberi viszonyokban, addig a partneri viszonyok a demokratikus elvvel szimpatizálnak. A gyakorlatban ez azt jelent, hogy egy demokratikus közösség nem tűri el, hogy egy tagja a többieket bántsa, kihasználja, kizsákmányolja.
Ez megmutatkozik a demokratikus iskolák belső életében is. Ezekben a közösségi iskolákban működnek fórumok, ahol a közösséget érintő kérdések megbeszélésre kerülnek, és a közösség normarendszerének része az, hogy az un. „bullying” ellen fellép. Mindez akkor lehetséges, ha az iskola felnőtt közössége a demokratikus elvet tartja központi fontosságúnak, és a „bully” magatartást elitéli. Aki ettől nem tud hosszú távon megszabadulni, attól a közösség megválik.
2010 április 14.
További irásaim a témával kapcsolatban:
[1] A demokráciát, amelyben a demokrácia elve elsödleges nevezhetjük közösségi, mig ahol másodlagos privát demokráciának.
[2] E helyett a demokráciát leszükitik csupán a választás aktusára elfeledkezve arról, hogy a demokráciában a részvétel ennél sokkal többet jelent: nevezetesen a közvetlen részvételt a személyes közösségekben. Részvételt a közösség döntéshozásában és annak igazságszolgáltatásában.
[3] A mai törvények szerint az iskolában soha nem ül egy tanácskozáson tanár és diák együtt, ahol bármiféle döntés születhetne egy többségi szavazás nyomán.
[4] Nem hirdetem, hogy nincs szükség államra, de azt igen, hogy nincs szükség a mai mindent beszövö, túlburjánzott államra, nem hirdetem azt, hogy mindenki mindenbe közvetlenül beleszólhat, de azt igen, hogy mindenkinek szava kell legyen abban, ami csupán saját személyes közösségét érinti a családba, az iskolában, a munkahelyen. Fontosnak tartom a képviseleti intézményeket, de azt gondolom, hogy túlzottan sok hatalmat ragadtak magukhoz, és ezért hatalmukat csökkenteni kellene.
|