Fóti-Péter.hu

Bevezetö

 Nagy öröm is ért a napokban: felkértek, hogy müködjek közre a Waldorf tanárképzés jövö összel induló esti kurzusán, és beszéljek Summerhillröl. Ugyan erre csak jövöre fog sor kerülni, ha minden igaz, de már most tervezem, hogy mit mondok. Amikor erröl hirt adtam barátaimnak (a demokratikus iskolák levelezö lista tagjainak), akkor egyikük ezt válaszolta:

"Örömmel és meglepetten olvasom, hogy az esti Waldorf képzés eladója leszel! Nagyon kváncsi leszek, mit hoztok össze ti ketten: te és a Waldorf... ugyanis mióta hozzájuk járok (Solymárra, a lev. képzésre), azóta vagyok a dem.isk. levlistán is, és folyton azon feszengek, hogy jön össze ez a kettö. Nem sokra jutottam. Úgy látom, hogy a "Szabad Waldorf Iskola" nagyon sokat tud a gyerekekröl, módszereik is nagyon jók, de a demokráciát sehol se találom benne."

A kapcsolat úgy kezdödött, hogy Szalafön, ahova 7 évig nyaralni jártunk nem messze tölünk van egy nemrég épitett faház (persze Waldorfos stilusban), akinek tulajdonosa egy budapest környéki Waldorf tanár. Az évek alatt nyáron néha beszélgettünk, és legutóbb kölcsönadtam nekik a Summerhill filmet, amit azután meg is beszéltünk. Ugy látszik ez volt az az impulzus, ami oda vezetett, hogy meghivtak Summerhillröl beszélni.

Szerintem Waldorf sokféle van, ahogyan sokféle Summerhill is van! Tény és való, hogy a Waldorf alapjában nem a demokráciára esküszik, sokkal inkább a tanár személyisége, a szellemiség, a müvészetek azok amik elöször eszébe jutnak az embernek, ha a Waldorfra gondol. Mindez következik Rudolf Steinerböl, és mindazokból, akik követik öt.

 Vekerdy Tamás a Waldorf iskolákról és Summerhillröl

 Ide idézem egy 2005 év végei emlékemet. Ekkor Budapesten jártam a Nyugati téri Alexandra könyváruházban, ahol Vekerdy Tamás a magyarul megjelent Neill könyv megjelenése után beszélt Summerhillröl. Többek között ezt mondta:

„A fő különbség az az, hogy Waldorf az egy iskola, ahova reggel egy gyerek bemegy, és délben vagy délután hazamegy, míg Summerhill az egy telep, ahol együtt élnek a gyerekek, és az egész napjukat éjszakáikat együtt töltik, nem mennek haza, Summerhill bentlakásos, és Summerhill sokkal szabadabb, a Waldorf kereteknél is. Természetesen a Waldorf is megpróbálja, műhellyel, művészi munkával, kézművességgel körberakni a gyereket, abban az értelemben a gyerek kibontakozása szabad, hogy nincs arra kényszerítve, hogy matematikából kell jól felelnie, különben ö rossz gyerek, mert ö lehet remek táncos, nagyszerű faragó, és ez el van ismerve, és matematikából olyan amilyen, és az sincs osztályozva, és nincs kudarccal sújtva, szöveges értékelés van. A Waldorfban tehát egy csomó dolog megvan, de mégis ez egy kötöttebb iskola. Az, hogy a szabadságra nevelés iskolájának vallja magát az igaz, és erre törekszik, abban az értelemben, hogy azt gondolja, hogy az a jó, ha minden gyerek azzá lesz aki, aki kibontakoztatja az induvidualitasát, nem pedig én faragom majd olyanra, amilyennek én elképzelem, hogy lennie kell. Ez egy fontos mozzanat, amiben minden alternatív vagy reformpedagógia egyetért többé kevésbé, és ez azonos mondjuk a Summerhill gondolattal is. Ezen túl rengeteg eltérés van. Én lelkes híve vagyok Summerhillnek, miközben gyerekeim Waldorf iskolába jártak illetve a legkisebb még jár is. Én a Waldorf iskolát is nagyon jónak tartom, de különbségek vannak. Ez nem akadályoz meg abban, hogy Summerhillt csodáljam.”

 Summerhillben a tanulók döntenek arról, hogy mit akarnak tanulni, az alternativ iskolában, bár nagyobb a szabadság, mint a szabadsagtól teljesen megfosztott tömegiskolában, mégis az alternativ iskolákban a tanárok azok, akik vezetik a gyereket, még ha közben többé-kevésbé figyelembe veszik azt, hogy milyen is az a gyerek. Ezért van az, hogy a Waldorfban bár nincs osztályzás, de van szöveges értékelés. Lehet, hogy százszor jobb, mint az osztályzat, de summerhillben nincs osztályzás, mert summerhill, ha akarom egy osztályok nélküli társadalmatcéloz, mig az osztályzás, mint neve is mutatja, egy osztálytársadalom kelléke. Ezért tüske Summerhill. Mert létezik, mert nem csupán szép szavak, hanem létezö valóság, mert szavakban lehet mindent mondani és igérni. Amit a Waldorfban igernek, az Summerhillben valóság.

 Summerhill és Waldorf összehasonlítása

 Ma azt mondanám, hogy a Waldorf mozgalom tulajdonképpen nem sokat tud mondani egy jobb társadalomról. Neill igyekezett ezt megtenni, bár leginkább tiltakozott. Amikor Thomas Jefferson nyomán felvázolom a demokrácia egy lehetséges decentralizálását, ami az iskolaügyet illeti, akkor talán többet teszek, minthogy csak a negativumokat sorolom.

Nekem a nagy különbség nem abban van, hogy Summerhill bentlakásos iskola, vagy másképp internátus. A gyerekek különben is csak 33 héten át vannak az év 52 hetéböl az iskolában, de a szabad iskolákon belül Summerhill kivétel! Ez egyfajta kényszer is volt, mert Neill máshogy nem tudná összeszedni azt a 60-80 gyereket, ami az iskola müködéséhez - tisztán anyagilag szükséges. Kevés olyan ember van, aki hisz Summerhillben, és meg is tudja fizetni.

Szerintem a nagy különbség a Waldorf és Summerhill között ott van, amit Blanka mond, hiszen ö hallgatja a Waldorfos továbbképzést. Mindez benne van abban a hosszú idézetben is, amit tegnap küldtem: egy Waldorfos tanár kicsit másképp néz a gyerekre, és ebböl következöen másképp is viselkedik. Egy Waldorfos tanár nem lát problémát abban, hogy a gyerekeket osztályokba sorolják, és beültetik a padokba, és megmondják neki, hogy mit rajzoljon, milyen szines krétával, és milyen szinü legyen a virág, és megmutatják neki, hogy hogyan kell mozogni az euritmia órán. Persze Steiner egy csomó jó dolgot javasolt, mint az epochális tanítást, ami sokkal jobb, mint a tradicionális órarend, a maga heti két óra biológiájával.

 Mit hoz a jövő?

 Bizonyosan megvan Steiner filozófiájának is a maga története, de én ezt nem ismerem. Most is csak levettem a polcomról Henning Köhler: Rossz gyerekek pedig nincsenek c. kötetét, ami évek óta ott van a polcomon, és rögtön a negyedik lapon találkozom Neill-el:

"Az antipedagógiai kisérlet (a legjobb nevelés a nem nevelés) már rég éppugy alkalmatlannak bizonyult, mint a szigorú pedagógiai módszerek ujboli alkalmazása. Az ortodox baloldal belebukott népnevelési offenzivájába......Igaz a ugyan, hogy atekintélyelvüséget ellenzö baloldal a gyermeket helyezte a középpontba (a társadalmi szükségletek fedezésére szolgáló emberi alapanyag helyett) amit nem lehet eléggé dicsérni, de a gyakorlatban nem jutottak túl a konvencionális formák közötti müködésen. Szabadságra (önrendelkezésre) irányuló koncepciójuknak nem volt filozófiai-embertani vagy akár spirituális alapja - igy történhetett meg, hogy a szabadságra nevelést félreértették, és a gyerektöl elvárták, hogy partnerük legyen, feleösséget vállalva saját nevelésében. Tették ezt a gyermeknek abban a fejlödési korszakában, amikor még a felnöttet utánozza - ami a pedagógiai önkény ujabb változata volt. Alexander S. Neill gondolatait a szabadságra nevelésröl rosszul értelmezték, és ahogyan ö maga panszolja, a gyermek programszerü elhanyagolására buzdítottak. De még az autentikus Summerhill iskolából is hiányzott egy következetes a materialista emberképen túlmutató alapozás, amely nélkül a nevelés óhatatlanul csorbát szenved."

Szerintem itt is megfogalmazódnak a döntő különbségek! Szerintem a Waldorfosok nem ismerik nem értik eléggé Summerhill-t, ahogyan Neill követöi nem értik egészen Steiner gondoltavilágát (magamat is beleértve). Azt gondolom, hogy a Waldorfosok nem látják, hogy mindaz, amit itt Köhler megfogalmaz nem egészen állja meg a helyét. A gyerek sohasem csupán utánoz! Mindig ujraalkotja a világot! A Waldorfosok nem látják, hogy a gyerek egy bizonyos fokig felelösséget tud vállalni a saját nevelésében, hogy dönteni tud! Nem mindenben, de sok kérdésben. Nem látják, hogy ez jót tesz neki. Minden a fokozatok kérdése! A kérdés nem az, hogy mikor lehet 100% felelösséget adni neki, hanem az, hogy mikor mennyi feleösséget lehet naki adni. Ebben mondja Neill, hogy sokkal korábban lehet neki feleösséget adni például abban, hogy mit szeretne tanulni, hogyan szeretne élni.

Mindezek miatt a különbségek miatt azután a Waldorf iskolában ugyanugy csak egy árnyékszerü önkormányzat van, hiszen csak a tanárok tudják igazán, hogy mit kell csinálnia a gyereknek, és ezt a tudásukat évek hosszú során alakították ki, és ezt a gyerek nem érti, de alá kell vetnie magát. Majd ha felnött lesz, akkor ö maga is tudni fogja, hogy ez helyes volt, és ö maga is alá fogja vetni a saját gyerekét, mert ez a gyerek érdeke.

Sok sok évvel ezelött egy bécsi Waldorf iskolában töltöttem el két napot, és láttam a szünetben, hogy hogyan kinozzák a gyerekek egymást, láttam az egyforma rajzokat, láttam jó és rossz órákat. Nem vonzott a dolog. Ez igy is maradt, mindazonáltal Vekerdyt nagyon szeretem, mert azt emeli ki a Waldorfból ami szimpatikus nekem.

Tényleg nem az a fontos, hogy a különbségeinket hangsúlyozzuk, de elhallgatni se kell öket. Neill-nél fontos, hogy az önkormányzat egy önszabályozó rendszer, amely hatékonyan fékezi a gyerekek közötti eröszak minden formáját. A Summerhill-i iskola egy inspirativ környezet, amelyben a gyerekek szerintem fejlödnek, azzal foglalkoznak, ami érdekli öket, késöbb azzal, ami lehetövé teszi azt, hogy olyan foglalkozások müvelöi lehessenek, ami megfelel belsö igényeiknek. Erre van mód, nem lesznek lelkileg kinyuvasztva (bocsánat a kifejezésért). Persze a Waldorfban kevésbé lesznek kinyuvasztva, de szerintem még ott is vannak olyan dolgok, amik oda vezethetnek.

Valahol a Waldorfban nem jelenik meg az iskolaközösség, mint fontos elem. Ezt a közösséget, ennek müködését jól mutatja be a film: ha akarom az iskolaközösség, amelyik rogers eszméit is megvalósitja: elfogadja a gyereket, és ezzel teremti meg azt a termékeny talajt ahol a változások megindulhatnak. Elfogadja, hogy az életben van frusztráció, hogy agresszióinkat néha máson éljük ki (néha egy lakkosdobozon, amit a tüzbe vetünk Muddy, néha az iskolába látogató inspektor nön (gyerekek) stb. stb. Ezeket a frusztrációkat érti a közösség, nem megy el mellettük szó nélkül, jelzi az utat, de nem kényszerit öszintétlen, majd megjavulok kijelentésekre, hanem vár stb. stb. Ezt a dinamikát nem olvastam sehol a Waldorfnál, de talán ez volt a pont, ahol ez a Waldorfos tanár ugy döntött érdemes lesz a leendö Waldorf tanároknak többet tudni Summerhillröl, Neillröl, Holtról stb.

"Sajnálatos, talán tragikus, hogy a hatvanas-hetvenes években a tekintélyellenes mozgalom „gyerekboltjai", illetve a szociális hármas tagozódásért és a Waldorf-pedagógiáért küzdő körök között ritkán vagy egyáltalán nem volt párbeszéd. Az A. S. Neillt kedvelő lelkes gyermek­barátok az antropozófiában megtalálhatták volna azt a szellemi alapot, amely hiányzott nekik - hiszen kétségtelenül Rudolf Steiner volt a XX. századnak az a gondolkodójá, aki a szabadság és a méltóság fogalmát embertanilag alátámasztotta, s ezáltal az etikai posztulátumok relati­vitásából kiemelte -, az antropozófusoknak pedig jót tett volna az új, konvencióktól mentes áramlat, a kísérletező öröm, az elavulttal szembeni gyanakvás - egyszóval mindaz, ami áthatotta a tekintély­ellenes gondolkodást. A találkozástól való félelmek túlzóak voltak, és a két áramlat, amelyben a szándékok alapján sok közös volt, elment egymás mellett. Véleményem szerint ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyik még fiatal, friss - mozgalom eltűnt a színről, a másik - tapasztalatokkal rendelkező - pedig polgáriasító tendenciájából ki­indulva nem talált vissza a szabad társadalom reformjainak fonásához. A társadalmi tévutak és az oktatás kapcsolatáról ismét parázs vita alakul majd ki, talán elkeseredett veszekedés is lesz belőle. Ennek már láthatók az előjelei, és remélhető, hogy a Waldorf-mozgalom ez alkalommal előítéletektől mentesen más olyan autonóm szándékok mellé áll majd, amelyeknek ugyancsak fontos, hogy a pedagógia kizárólag a gyermek lényének és szükségleteinek feleljen meg - s ne a politika igényeit és a gazdasági emberanyag-szükségletet elégítse ki."

Mindezekhez persze azért annyi hozzátennivaló van, hogy a párbeszédet nem ugy képzelem, ahogyan a római pápa képzeli a zsidókkal, vagy a többi keresztény egyházzal, azaz nem azon az alapon, hogy a beszélgetök elismerik a pápa elsöbbségét, mert attól kezdve az nem párbeszéd! De Kohler mondanivalójával különben egyetértek, talán még hozzátéve, hogy a demokratikus/sazabd iskolák, ha el is tüntek, talán a nem távolí jövöben ujra hallatnak majd magukról!

Guntramsdorf, 2010 április