|
A tanterv Summerhillben egyike azoknak a dolgoknak, amik formalizáltabbak lettek az elmúlt években. 2000-ben két tanár szerepét megváltoztattuk, és ők tantervi tanácsadói szerepet is betöltenek. Ezt azért tettük, hogy jobban ellenőrizzük és segítsük az osztályteremben folyó munkát. Célunk nem az volt, hogy a tanárok megváltoztassák azt, hogy hogyan tanítanak, vagy hogy valami új tanítási módot igyekezzenek bevezetni, hanem az, hogy segítséget adjunk ahhoz a nehéz munkához, amit a tanítás Summerhillben jelent a tradicionális iskolához képest. Mit teszel akkor, ha hirtelen szembe találod magad azzal, hogy a tanulók dönthetnek arról, hogy látogatják-e az órádat, vagy sem. Hogyan tervezed az óráidat ilyen helyzetben és mi lesz az időbeosztással?
Minden tanár, aki Summerhillben tanít, egyszer konfrontálódik azzal, hogy a gyerekek nem jelennek meg az órán. Nagyszerű lenne, ha minden tanár konfrontálódna egyszer ezzel az életben. Bizonyosan elgondolkodtatná őket azzal kapcsolatban, hogy mit tanítanak és hogyan igyekeznek előadni azt! Summerhillben egy tapasztalt tanárnak lenni valami egészen mást jelent, mint a tradicionális iskolában. Néhányan közülük úgy találják, hogy ők a jóval kényszerítőbb rendszerben népszerűek voltak, addig Summerhillben szigorúnak számítanak. Summerhill megköveteli, hogy újraértékeld, amit csinálsz.
A legtöbb tanár megtalálja a maga útját ezekkel a problémákkal kapcsolatban. Eleinte átélnek egy időszakot, amikor nem tudják biztosan azt, hogy miért nem jönnek az órákra a gyerekek. Elkerülhetetlen, hogy ne gondolják azt, hogy valamit rosszul csinálnak, vagy, hogy a gyerekek nem szeretik őket. Később rájönnek, hogy az órák kerülésének ezer más oka is lehet: süt a nap, valamit meg kell javítani a biciklin, vagy tovább akarják építeni a rejtekhelyet az erdőben – a távolmaradásnak csak nagyon ritkán az az oka, hogy egy gyerek nem szereti a tanárt. Ahhoz is hozzá kell szokniuk, hogy nem a szerint értékelik őket, hogy hány gyerek jelenik meg az órájukon. Ez nagymértékben különbözik a többi iskolától. Ott, ha ez történne, akkor eljönne egy időpont, amikor valakinek a szemére hánynák, hogy az óráján nincs senki. Valójában nincsen összefüggés a között, hogy valaki jól tanít és valakinek az óráján tele van a tanterem. Még azon se mérnek téged, mint tanárt, hogy hány tanulód tett le vizsgákat, és azok milyen eredményesek voltak.
Mi Summerhillben nem látjuk ugy, hogy egy jobb vizsgaeredmény a siker jelzése lenne. Egy német kislány 13 éves korában matematikából letette a GCSE vizsgát (érettséginek felel meg, ha jól tudom). Az embereket ez csodálatra késztette, de nem volt egy óriási dolog.
Néha egy új tanár a dolgokat rossz úton közelíti meg, és megkérdezi a gyerekeket, hogy miért hiányoztak az óráról, és ezt olyan módon teszi, hogy az számonkérőnek tűnik, vagy más módon nyomást gyakorol a gyerekekre. Természetesen, ha egy gyerek ebben valami elfogadhatatlant talál, akkor mindezt a gyűlés elé hozhatja. Egy tanár így gyűlés elé került, mert túlzottan főnökösödött, és kapott egy fél órás büntetést, hogy ez alatt tisztítsa meg a gyomoktól a kinti sakktáblát. Azt mondta, hogy ez a legjobb dolog volt, ami vele történhetett, mert elgondolkodott arról, hogy mi is a szerepe az osztályban.
Emlékszem egy Summerhill-i fiúra, aki azt mondta, hogy nem szereti a művészeti tanárt, mert a irritálja öt, de mivel egy valóban jó tanár volt, soha nem hiányzott egyetlen órájáról. Ez egy tipikus gyereki reakció, ha valaki nem szeret egy tanárt. (?)
Egészében a tanáraink hagyományos módon tanítanak. A summerhilli gyerekek hajlanak arra, hogy egy konzervatív banda legyenek, ha az iskolai órákról van szó. Szeretnek leülni, és a tananyagot „feltálalva” megkapni. Alkalmanként előfordul, hogy voltak olyan tanárok, akik modernebb módszereket szerettek volna kipróbálni, de a gyerekek úgy gondolták, hogy ezek bolondos dolgok, és azt kérték, hogy „normálisan” tanítsák őket. Ha egyszer úgy döntsz, hogy bemész órára, akkor kész vagy arra, hogy tanuljál, és nem kell, hogy cukorba csomagolják a tananyagot.
Jelenleg az alábbi tárgyakat kínáljuk fel, a tanterv részeként: angol, matematika, tudományok, földrajz, történelem, famegmunkálás, angol, mint második nyelv, kínai, német, japán, spanyol, zene (beleértve zongora, dob, gitár, ének, trombone?, trombita, zene technológia és zenei mérnökség), tánc (beleértve scratching és break dance), dráma és főzés.
A summerhilli tananyag azonban sokkal szélesebb, mint amit ez a lista takar.
Summerhill szabadságot ad a tanároknak is. Hiszünk abban, hogy a gyerekek felnőnek a nélkül, hogy a felnőttek túlzottan beavatkoznának életükbe. Ugyanezt tesszük a tanárokkal is, akikben hiszünk, és nem alkalmazunk semmilyen ellenőrző eszközt, amit a normális iskolák alkalmaznak, hogy azzal kövessék, hogy mit csinálnak a tanárok. A tanárok eléggé kreatívok, ha egyszer hozzászoktak az itteni rendszerhez. Például Leonard Turton a második osztályban varázslást tanított, mert ez volt az, amit a gyerekek szerettek volna. Egy másik tanár órákat adott az elefántokkal kapcsolatban, mert erre kérték a gyerekek. Volt egy másik tanárunk, aki tudományokat tanított, és akit érdekelt a demokrácia és állampolgárság. Összehozott egy bizottságot „Külügyek” névvel, akikkel az iskolán kívül szervezett beszélgetésekre ment, részt vett oktatásügyi és gyerekjogi konferenciákon, és végül elhagyta az iskolát és ezekre az érdeklődésekre alapította későbbi karrierjét. Summerhill megadta neki a szabadságot kísérletezni, amit egy iskola, amelynek merevebb a tanrendje nem engedett volna meg.
|
The curriculum at Summerhill is one of the things that has become more formalized over the last few years. In 2000 we changed the role of two teachers at Summerhill to include being curriculum advisers. This was mainly to help supervise and assist teachers and also to keep an eye on what was happening in the classrooms. It was not in any way designed to change the way teachers are teaching or to structure the teaching to a particular design, but more to offer assistance in a job that we recognize is a very difficult one for the average teacher who has taught in the mainstream. How do you manage when suddenly your pupils have a choice about whether they attend your classes or not? What happens to lesson planning and timetables?
Every teacher who comes to Summerhill has to face the reality of children sometimes not turning up for a lesson. I think it would be wonderful if all teachers had to face this reality. It would certainly make them think about what they teach and how they present it! There are some important points about being an experienced Summerhill teacher, as opposed to just an experienced teacher. Some of them find that whereas they were used to being the nice bloke in a more repressive system, suddenly when they get to Summerhill they seem to be 'Mr Strict'. Summerhill demands that you reevaluate what you are doing.
Most teachers find their own way of dealing with these issues. To start with, they have to work through a time of insecurity about why the children are not coming. Inevitably teachers feel that they are not doing something right or that the kids don't like them. But they need to find their way through that and realize that there are many reasons why the pupils may not be coming - the sun is shining, there is something that needs to be fixed on their bike, they have a den in the woods - it is only very rarely because the kids don't like the teacher. They also have to get used to the idea that they are not judged by the school on the number of attendances they have. This is hugely different from other schools. I suppose that there comes a point when you would have to say to someone who had no attendance, 'What's the problem?' But there is no straightforward correlation between doing a good job and having a full classroom. Neither are you measured as a teacher on the number of examination students you have nor the grades they get in the examinations.
lt is certainly the case that at Summerhill we do not see `higher' levels or results as being the indicators of success. When a girl from Germany got her GCSE maths at the age of 13 people were vaguely impressed, but it was not a big thing.
Sometimes a new teacher will approach things in the wrong way, maybe ask the children why they missed their lesson in a challenging manner or appear to be putting pressure on them. Of course if a pupil found that something a teacher said was unacceptable then that teacher would justifiably be brought up in the Meeting. One teacher was brought up for being too bossy in class and received a half-hour work fine, weeding the outdoor chessboard in the grounds. He said it was the best thing that could have happened as it really made him think about his role in the classroom.
I remember a Summerhill boy telling me that he didn't like the art teacher at all and found him irritating, but he was a really good teacher so he never missed a lesson. This would be a fairly typical reaction of a child who did not like a teacher.
On the whole, our teachers teach in a fairly conventional way. The Summerhill kids tend to be a conservative bunch when it comes to classes. They like to sit down and have the subject dished up to them. Occasionally we have had teachers who wanted to try new contemporary ways of teaching, but the response was usually that the children thought it silly and just wanted to be taught 'normally'. If you choose to go to class you are usually ready to learn and don't need the work to be sugar-coated to make it palatable.
At the present time the formal subjects on offer in the Summerhill curriculum are English, maths, sciences, geography, history, woodwork, art, English as an additional language, Chinese, German, Japanese, Spanish, music (including piano, drums, guitar, singing, trombone, trumpet, music technology and sound engineering), dancing (including scratching and breakdancing), drama, and cookery.
But the Summerhill curriculum is much more than the list of subjects on offer.
Summerhill gives freedom to teachers too. We put a lot of faith in children to grow up without much interference from adults. We also put a lot of faith in the teachers we employ because we do not use any of the instruments of control that schools normally employ to keep a track on what their teachers are doing. Teachers are pretty creative with their teaching time once they have got used to this. For instance, Leonard Turton in Class 2 has been teaching a class in magic because that is what his children wanted. Another teacher offered lessons on elephants because the children had asked for them. We had another teacher, a science teacher actually, who was interested in democracy and citizenship. He developed the 'External Affairs' committee that went out and gave talks, and he took part in education and children's rights conferences, finally going on to leave the school and make a career out of those interests. Summerhill gave him the freedom to experiment in ways that a school with a more rigid curricular framework would not have allowed.
|