Kritikai áttekintést összefoglaló helyett!
„A mai diákok inkább az összefoglalókat kedvelik, mint a kritikai áttekintéseket” – Egy történeti látlelet az oktatásról és a tudásfogyasztásról
Ez a mondat sokkal több, mint pedagógiai panasz. Valójában hosszú történeti folyamatok eredményét ragadja meg. A diákok preferenciája nem a „fiatalok megromlásának” jele, hanem annak a kultúrának a visszfénye, amelyben maguk a felnőttek is élnek és tanulnak.
A tudás történelmi átalakulása: a kézikönyvek korától a „gyors tudás” koráig
A 19. század végén és a 20. század elején még természetes volt, hogy az értelmiségi olvasó a tudományos viták mélyére ás. A nagy kritikai áttekintések – legyen szó történelemről, pedagógiáról, vagy filozófiáról – a műveltség alapjai voltak. Az olvasó „képbe akart kerülni”, és ehhez türelemre, figyelemre, és komoly előismeretekre volt szükség.
A 20. század közepén azonban valami megváltozott. A tömeges oktatás, az egyre gyorsuló kommunikáció és a vizsgarendszerek térnyerése fokozatosan háttérbe szorították a lassú, elmélyült megismerést. A kézikönyveket felváltotta a „rövidített változat”, majd a „kulcsszavak”, a „tételsorok”, az „érettségi felkészítők”.
A 21. század pedig tovább erősítette ezt a tendenciát: a digitális környezetben mindenki gyors válaszokat keres. A felnőttek is. A nagy történeti szintézisek helyett egyre többen blogbejegyzésekből, kivonatokból, videók összefoglalóiból tájékozódnak.
Ha a felnőttek is összefoglalókat olvasnak…
Ezért teljesen jogos az a felismerés, hogy ha a felnőttek maguk is az összefoglalókat fogyasztják, akkor ne lepődjenek meg, ha a tanulók is ezt teszik. A gyerekek ugyanis soha nem azt teszik, amit a felnőttek prédikálnak — hanem azt, amit a felnőttek gyakorolnak.
Amikor egy egyetemi oktató maga sem olvas el egy eredeti tanulmányt, csak a „review article” összegzését; amikor a pedagógusok konferenciára készülve csak a diasor tartalmát nézik át; amikor a politikusok rövid háttéranyagokból informálódnak — akkor egy olyan kultúrát erősítenek, amely az elmélyülést luxusnak tartja.
A diákok tehát nem „letértek” valamilyen helyes útról. Inkább egy mintát követnek, amelyet mi, felnőttek építettünk fel.
A kritikai áttekintés mint a gondolkodás történelmi eszköze
A kritikai irodalom olvasása egykor a modernitás egyik nagy vívmánya volt: ez tette lehetővé, hogy a tudomány közössége képes legyen önellenőrzésre, fejlődésre, új irányok kijelölésére. A „critical survey” a gondolkodás egyik kulcsintézménye volt: segített megmutatni, hogy a tudás nem kész termék, hanem vitákból születő folyamat.
Ahogy azonban a tudás „fogyasztási cikké” vált, ez a műfaj egyre inkább háttérbe szorult, és vele együtt háttérbe szorult a reflexív, autonóm gondolkodás is.
Vissza kell adnunk az elmélyülés tekintélyét
Ha valóban azt szeretnénk, hogy a tanulók újra kedvet kapjanak a kritikai áttekintésekhez, akkor először magunknak kell visszatérnünk hozzájuk. Újra értéket kell adnunk az elmélyülésnek, a lassúságnak, az érvek ütköztetésének, a több szempontú olvasásnak.
Mert a diákok viselkedése a mi tükrünk. És a tükör most azt mutatja: egy olyan korban élünk, ahol mindannyian egyre türelmetlenebbek vagyunk a gondolkodással szemben.
Kapcsolódó oldalak:
- Fóti Péter: Képzés a kiképzésen túl
- Fóti Péter: A magyar oktatás demokratikus megújítása