Bemutatkozom

Mindenek előtt néhány sarokszám: Budapesten születtem, 1956-ban. 1974 és 1978…. között végeztem egyetemi tanulmányaimat. Eredeti végzettségem villamosmérnök volt, ehhez szereztem még egy történészi diplomát is. Így bepillantást szereztem , mind a humán, mind a természettudományok világába. 1990-ben megházasodtam, azóta osztrák feleségemmel Bécsben élünk. 1999-ben gyermekünk született, Mihály. Ausztriában sokféle munkahelyen sokféle munkát végeztem, 2020-ban mentem nyugdíjba.

Magyarországon az utolsó munkahelyem az OPI Iskolakutatási Osztálya volt, amit Mihály Ottó vezetett. Az OPI-ban eltöltött három éven folyamán egy nyomonkövetési vizsgálatot végeztem három pécsi általános iskolában.

Eltartott egy ideig, amíg sikerült levetkőznöm azt a dogmatikus marxizmust, amit fiatal koromban az iskolában ránk erőltették. Az első lökést ehhez Lukács György és Antonio Gramsci írásai adták. Érdekes módon a marxizmus egyfajta predesztinációt képviselt, előre látni vélvén a történelem lefolyását, hasonlóan a kálvinizmus predesztinációs elképzeléseihez. Ezt a megközelítést már fiatalon, közvetlenül az egyetem befejezése után elvetettem.

bemutatkozom

Szellemi fejlődésem során a következő lépést az jelentette, hogy megismerkedtem Thomas Gordon kommunikációs tréningjeivel, amelyek megmutatták, hogy milyen fontos az emberek közötti kapcsolat jellege, és milyen sokat lehet ezen a téren változni és változtatni, javítva kapcsolatainkat otthon, az iskolában, és a munkahelyen is.

A Gordon módszer tanáraként azonban be kellett látnom, hogy nem mindenki vevő a változásra. Van valami, amit az életutunk során – legtöbbször az elején – elveszthetünk, és olyan ember lesz belőlünk, aki csak a maga ügyeivel törődik, nem lesz képes másokat megérteni, másokkal együtt érezni.

Fiunk születése után, már Ausztriában élve újra elkezdtem pedagógiai kutatásaimat. Olvasmányélményeim közül a legnagyobb hatást a skót Alexander Sutherland Neill (1883-1973) gyakorolta rám; hosszú éveken át meghatározta írásaimat. Az általa létrehozott Summerhill iskola híve voltam, amelynek minden vonatkozását helyeseltem.

2009-ben nézeteimet és tapasztalataimat egy a Saxum kiadónál megjelent könyvben foglaltam össze. A könyv címadó tanulmánya “Útmutató rebellis tanároknak” címet viselte, és arról szólt, hogy mit is tehet az a tanár az iskolában, aki a hagyományos iskola tanítási és szervezeti módszereit olyan módszerekkel szeretné helyettesíteni, amelyek jobban igazodnak a gyerekek érdeklődéséhez. Ez az írás azt is tárgyalta,hogyan működhet sikeresen egy iskolában egy olyan közös, tanár-diák önkormányzat, amelynek a hatásköre az iskolai társas élet számos területére terjed ki.

A könyvem megjelenése óta eltelt több, mint 10 évben sokat változtak nézeteim. Ma már nem osztom mindenben A.S. Neill nézeteit. Neill számos követőjének írásait olvasva lassan eltávolodtam magától Neill-től is, és ma már nem hiszek abban, hogy csak Summerhill mintájára lehet jó iskolát csinálni. Neill kimondottan azt a nézetet képviselte, hogy az iskola tanárainak tanítási nézetei, elképzelései nem fontosak. Ma azt gondolom, hogy a tanítási filozófia a tanári lét fontos eleme, és nagyon nem mindegy, hogy egy tanár mit gondol arról, hogy milyen módszerek alkalmasak arra, hogy minél több diák legyen képes bekapcsolódni a tanulás folyamatába.

Mindezzel együtt az iskolai önkormányzat vonatkozásában Neill töretlen híve maradtam, és azt gondolom, hogy az önkormányzat léte és milyensége egy fontos eleme annak, amit én a jó iskola alatt el tudok képzelni.

Így tudnám ma összefoglalni egyetlen mondatban az iskoláról és a tanulásról kialakított nézeteimet: “A tanár feladata a nyitott oktatás filozófiája, és a demokratikus önigazgatás elveit használva, egy együttműködő, egyes gyerekek leszakadását meggátló osztálylégkört hozzon létre, ahol mindenki önállóan tud dolgozni, beleértve a közreműködést az önkormányzatban és a tanulás tervezését.”

Természetesen már Neill előtt sem csupán az iskoláról voltak gondolataim. Foglalkoztatott a történelem, és foglalkoztattak az emberiség előtt álló problémák is. Így születtek írásaim ezekben a szélesebb témákban is.

Visszakanyarodva még az iskolára, az utóbbi három évben igen sokat írtam egy Magyarországon jórészt ismeretlen pedagógiai irányzatról, amit angolul “Open Education”, németül “Offene Unterricht”-nek neveznek. Magyarul ezt az irányzatot “nyitott, aktiv tanulásnak” fordítom a legszívesebben és ennek tartalmáról sok szó fog esni itt a honlapomon.

2011-ben néhány barátommal megalapítottuk a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesületet. Az egyesület számos aktivitása közül kiemelkedtek a 2018-ban és 2019-ben az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának Társadalomtudományi Tanszékével közösen megrendezett konferenciáink a demokratikus nevelésről.

2021. október 31. Guntramsdorf, Ausztria

(Visited 91 times, 1 visits today)