Keresés
Close this search box.

Simon Mária: Útmutató rebellis tanároknak (gyerekeknek és szülőknek)

image_pdfimage_print

Recenzió

Szitok vagy áldás a reform, alternativitás említése a magyar oktatásügyben, pontosabban a magyar pedagógiában? A válasz nem könnyű erre a felvetésre, mert a válaszoló világfelfogásától, elveitől függ, hogy milyen asszociációi vannak, amikor meghallja ezeket a szavakat. Az tény, hogy ma a reformpedagógia nagyjainak nem egy követője van Magyarországon is, és iskolák is működnek reformpedagógiai elveken. Vitathatatlan tény az, hogy 1989 után a pedagógia képviselői is fellélegeztek, és a porosz rendszer alternatívájaként jelentek meg új iskolák. Az alternatív iskolák nagy része valamelyik reformpedagógiai irányzatot képviseli, vagy annak alapján alakította ki saját koncepcióját. Alexander Sutherland Neill és az általa 1921-ben alapított summerhilli iskola neve, nem úgy, mint Nyugaton, ismeretlen volt.

Fóti Péter — a „Summerhill”- rendszer ismerője, értője és rendíthetetlen híve — most egy rendkívül izgalmas kis tanulmánykötetet adott ki: Útmutató rebellis tanároknak címmel. A kötet Neill 2004-ben magyarul — 44 év késéssel — megjelent sikerkönyve után ezt a hiányt igyekszik pótolni, és közelebb hozni a magyar olvasóhoz ezt az izgalmas, ma már semmiképp sem kísérletinek nevezhető iskolát.

A kötet zsebben elfér, metrón olvasható, könnyen kezelhető , gyakran érdemes forgatni. Jó lenne, ha nemcsak rebellis tanárok tennék ezt. Kezdő tanároknak kötelező olvasmány, elsősorban maga az Útmutató című tanulmány. Talán ez a kötet szíve-lelke. A napi iskolai élet szervezéséhez nyújtott Fóti-féle útmutató kulcsszavai, gondolatai a következők: nyitott osztály, a kérdések nyílt megvitatása, a gyerekek találhatnak megoldást, spontaneitás, rutinok, szabályok demokratikus fejlesztése, mindenki ad és kap, a tanár közvetítő, szabad tanítási mód, kreatív rendetlenség, közösen kialakított tananyag, a gyerekek joga arra, hogy beszélhessenek, önértékelés, gyereket látni tanulók helyett, nem kényszeríteni a tanulásra, tisztelni a gyerekek érdeklődését, bizalmi kapcsolat a tanár és gyerek között.

A szerző Roxfort vagy Summerhill című tanulmányában rendkívül alaposan hasonlít össze két bentlakásos iskolát. Alapvető különbségeket lát a két iskola között. A Harry Potter által látogatott iskola nem csak az író találmánya, modellje az angol hagyományos több száz éve létező iskola. Summerhill a modern kor terméke. Fóti Péter összehasonlítja a szabályokat, az óralátogatás kérdését, a tanári kart, az önkormányzatiságot, a gyerekek egymás közötti konfliktusának kezelését.

A szabályokat a tradicionális Roxfortban a tanárok hozzák. Summerhillben a tanárok és gyerekek közös ülésén, vita után közösen döntenek. Ezt azért is fontosnak tartja, mert Roxfortban nem értik a gyerekek a rájuk kényszerített szabályokat, Summerhillben ez nem is kérdés, hiszen lehetőségük volt megérteni a vita során, és csak azután szavaztak. Ezek után a szabályok nem betartását is másképp lehet kezelni. A summerhilli iskolában a szabályok mindenkire vonatkoznak. Roxfortban a tanárok nem tartoznak bele a szabályok rendszerébe, azaz törvény felettiek.

Az óralátogatás kérdése szorosan összefügg azzal, hogy milyen embereszményt fogad el az iskola. Roxfortban a „tudást” tartják az ember legfontosabb jellemzőjének, és így a gyerekek agyába „tölteni” kívánnak. Ehhez „rend” kell, mert ennek a főszereplője a tanár, aki a „tudás” tudója, szerepe kizárólagos. Summerhillben „a gyerek a szocializálódásra készen születő, aktív lény, aki fogantatása pillanatától kezdve érdeklődik az őt körülvevő világ iránt…” Arról igyekszik meggyőzni a szerző az olvasót , hogy nem kell a gyerekeket tanulásra kényszeríteni, a gyerekek tanulni akarnak, a gyerekekben van érdeklődés és képesek arra, hogy eldöntsék, hogy mire van szükségük. Nem kell kötelezővé tenni az óralátogatást, Summerhill is ezt bizonyítja. A tanári testület, vagy ahogy Fóti meghatározza, tanári kollégium tagjai csak olyan tanárok lehetnek Neill iskolájában, akik a szabadságra igent mondanak minden szempontból.

A legyek ura vagy Summerhill című tanulmányból Neill gyermek és világfelfogása válik világossá az olvasó számára. Neill felkészült egy William Goldinggal lefolytatandó vitára, amit Golding nem vállalt, mint ahogy megtudjuk a szerzőtől. Ennek a dolgozatnak külön értéke az, hogy közli Neill elemzését a A legyek uráról, aki amellett érvel, hogy a summerhilli gyerekek sose fognak barbárrá válni, mert képesek önmagukat irányítani. „A legyek ura igazi üzenete nem az, hogy a gyerekek a felnőttek ellenőrzése nélkül barbárok, hanem az, hogy a felnőttek ellenőrzése barbárrá teszi őket.”

Rendkívül aktuális az erőszak és a gyerekek problémakör. Erőszakos könyvek, erőszakos gyerekek? című írásában a szerző Neill két gyerekkönyvével foglalkozik, és ennek kapcsán az eredendő bűn és a gyerekek, a rossz, gonosz és a gyerekek problémakört járja körül. Az erőszakos könyvek nem kell, hogy erőszakot szüljenek. Nincs a két dolog között szerves összefüggés. A megfelelő szeretetteljes környezetben élő gyerek sose lesz kegyetlen. A neill-i recept: egy gyerek szabad gyerekközösségben éljen, és annyit játsszon, amennyit akar–„…amikor a gyereket teljesen békén kell hagyni. Ilyen például a tanulás. Nem kell molesztálni, arra kényszeríteni, hogy olyan dolgokat tanuljon, amelyek nem érdeklik. Ugyanakkor a közösségben való élet megkövetel bizonyos alkalmazkodást. Ezt az alkalmazkodást azonban nem direkt kényszerrel kell megvalósítani, hanem a demokratikus önkormányzás segítségével.”.

A szerző a befejező A hiányzó láncszem című írásban az iskola történetének bemutatása mellett rávilágít arra, hogy a Summerhillt követő demokratikus iskolákban megváltozik a tanárok feladata, ők is a közösség tagjai, akikre nézve a közösség döntései kötelezőek, akkor is, ha nem mindig értenek azokkal egyet. Nem a hierarchia a meghatározó. A kommunikáció nem alá- és fölérendeltek között, hanem egyenrangúak között történik. Ez egy új kommunikációs kultúra — írja Fóti Péter — szimmetrikus kommunikáció.

Fóti Péter könyve szellemileg izgalmas, jó olvasmány. Hasznos lenne, ha a sokan olvasnák, vitatkoznának róla, és lassan a ma rebellis tanárok, gyerekek és szülők képviselnék a normalitást.

A könyv PDF formátumban megvásárolhati itt.

Megjelent: Élet és Irodalom LIII. évfolyam 31. szám, 2009. július 31.

image_pdfimage_print
(Visited 84 times, 1 visits today)

Megosztás:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email
Print

További bejegyzések:

pedagógia

Azt tanulok amit szeretnék….

Angol nyelvü felirattal egy izgalmas pedagógia témájú film, egy elsö pillanatban szokatlan tanítási módszerröl. Érdemes többször is megnézni és a videó utáni ajánlott irodalomból tovább

A demokrácia ideálja

Az iskolarendszer zsákutcája és a kiút

Mi a probléma az iskolarendszerrel? Egy társadalom, amely meg szeretne felelni a demokrácia ideáljának meg kell követelje magától azt is, hogy iskolarendszere, és így iskolái

kapcsolat

Biztonságos kapcsolatok

Bevezető Egészséges kapcsolatok fontosak ahhoz, hogy az emberek tevékenyek és termékenyek legyenek. Az egészséges kapcsolatok egyben biztonságot adnak az azokban résztvevőknek. Másként szólva egy egészséges

Kapcsolat

Ha érdekeltek a honlapon megjelent eddigi írások, fordítások és szeretnél értesítést kapni ha valami újonnan került ki, akkor itt kérhetsz értesítést!