Demokratikus beszélgetés és közös javaslatalkotás a „Gyermekek és diákok hangja” projektnaphoz

1. A program rövid összefoglalása

A program abból indul ki, hogy a gyermekek és a diákok akkor tudják valóban hallatni a hangjukat, ha nem pusztán kérdésekre válaszolnak, hanem egymással is beszélgethetnek, meghallgathatják egymás tapasztalatait, vitatkozhatnak és közösen alakíthatják ki javaslataikat.

A foglalkozás egy demokratikus gyűlés mintájára épül. A résztvevők közösen határozzák meg, hogy számukra milyen a jó iskola, hogyan szeretnének tanulni, milyen legyen az iskolai közösség, és min változtatnának. A munka során mindenki számára biztosított a megszólalás lehetősége, ugyanakkor senkinek nem kell beszélnie, ha nem akar.

A program fontos eleme, hogy a felnőtt nem „kikérdezi” a gyermekeket, és nem értékeli vagy korrigálja a válaszaikat. A felnőtt feladata a biztonságos keretek megteremtése és a beszélgetés segítése. A résztvevők maguk döntik el, mely kérdéseket tartják fontosnak, és a végén közös javaslatokat fogalmaznak meg.

A program eredménye egy rövid, a gyermekek és diákok által létrehozott „Javaslatok a jó iskoláért” című dokumentum lehet.

2. Célcsoport

Elsősorban az általános iskola 5–8. évfolyama és a középiskola 9–13. évfolyama számára ajánlott.

Javasolt csoportlétszám: 8–12 fő egy beszélgetőcsoportban.

Nagyobb létszámú osztály esetén több, egymással párhuzamosan dolgozó csoport alakítható. A végén a csoportok összevethetik egymás eredményeit.

A módszer kisebb módosításokkal fiatalabb gyermekeknél is alkalmazható.

3. Időkeret

2 × 90 perc.

A két alkalom között célszerű rövid szünetet tartani.

A két rész funkciója eltérő:

• az első 90 percben a tapasztalatok és vélemények összegyűjtése és megvitatása történik;
• a második 90 percben a legfontosabb kérdések kiválasztása, a javaslatok megfogalmazása és közös elfogadása.

4. A program céljai

A program célja, hogy a gyermekek és diákok:

• saját tapasztalataikból kiindulva gondolkodjanak arról, milyen iskolában éreznék jól magukat;
• megfogalmazhassák, mi segíti és mi akadályozza őket az iskolában;
• meghallgassák mások eltérő véleményét;
• megtapasztalják, hogy egy közös ügyben nemcsak véleményt lehet mondani, hanem egymással együtt gondolkodva lehet javaslatokat kialakítani;
• megtanulják a demokratikus vita és döntéshozás néhány egyszerű szabályát;
• közösen megfogalmazható és továbbadható javaslatokat hozzanak létre.

A programnak nem célja, hogy a felnőttek által előre meghatározott kérdésekre „helyes” válaszokat kapjanak. A fontos eredmény maga a közös gondolkodás folyamata, valamint az abból megszülető gyermek- és diákjavaslatok.

5. Alapelvek

A gyűlésnek legyen világos célja.

A résztvevők már az elején tudják, hogy miért ülnek össze. Például:

„Ma azt szeretnénk közösen átgondolni, milyen lenne számunkra egy olyan iskola, ahol jó tanulni és együtt élni.”

Mindenki kapjon lehetőséget a megszólalásra.

A beszélgetés nem a leghangosabbak versenye. A résztvevők körben ülnek, és a megszólalás lehetősége körbe jár. Aki nem akar hozzászólni, passzolhat.

A felnőtt nem uralja a beszélgetést.

A pedagógus vagy facilitátor nem mondja meg, mi a jó válasz, nem vitatkozik a gyermekekkel, és nem próbálja a beszélgetést a számára kívánatos eredmény felé terelni.

A különböző vélemények megengedettek.

Nem kell mindenkinek ugyanazt gondolnia. A cél nem az egyetértés kikényszerítése, hanem annak megértése, hogy különböző tapasztalatok és szempontok léteznek.

A beszélgetésnek legyen látható eredménye.

A fontos gondolatokat a csoport rögzíti, majd ezekből közös javaslatokat alakít ki.

6. Az első 90 perc – Mit jelent számunkra a jó iskola?

1. Megérkezés és a szabályok közös kialakítása – 10 perc

A résztvevők körben ülnek.

A facilitátor ismerteti a program célját, majd a csoporttal közösen néhány egyszerű szabályt alakítanak ki.

Például:

• mindenki sorra kerülhet;
• nem kötelező megszólalni;
• nem nevetjük ki a másikat;
• nem kell egyetértenünk;
• először próbáljuk megérteni, mit mond a másik;
• nem beszélünk egyszerre;
• a személyek helyett a gondolatokról beszélünk.

Fontos, hogy a szabályok ne pusztán pedagógusi utasításként jelenjenek meg. A résztvevők maguk is javasolhatnak szabályokat.

2. Első kör: milyen az én jó iskolám? – 20 perc

A facilitátor felteszi a kérdést:

„Milyen lenne az az iskola, ahová szívesen járnál?”

A beszélgetés körben halad. Mindenki mondhat néhány gondolatot, de passzolhat is.

A facilitátor nem kommentálja az egyes válaszokat. A fontos gondolatokat látható módon rögzíti.

3. Második kör: mi akadályozza, hogy ilyen legyen az iskola? – 20 perc

Újabb kör következik:

„Mi az, ami ma az iskolában megakadályozza, hogy úgy érezzük magunkat, ahogy szeretnénk?”

Itt megjelenhetnek például a tanulással, a tanárokkal, az osztályközösséggel, a szabályokkal, a szünetekkel vagy az iskola légkörével kapcsolatos tapasztalatok.

A facilitátor feladata nem az, hogy megvédje az iskolát vagy a pedagógusokat, hanem hogy segítse a gondolatok pontosabb megfogalmazását.

4. Kiscsoportos feldolgozás – 25 perc

A résztvevők 3–4 fős csoportokban dolgoznak.

Feladatuk:

Válasszatok ki három olyan dolgot, amin szerintetek a legtöbbet kellene változtatni ahhoz, hogy jobb legyen az iskola!

A csoportok röviden megindokolják választásaikat.

5. Közös összegzés – 15 perc

A csoportok bemutatják javaslataikat. Az azonos vagy hasonló javaslatokat össze lehet vonni.

A foglalkozás végére létrejön egy közös lista:

„Ezeket tartjuk a legfontosabb kérdéseknek.”

7. A második 90 perc – A véleménytől a javaslatig

1. Visszatekintés – 10 perc

A csoport áttekinti az előző alkalom eredményeit.

A facilitátor kérdése:

„Ezek közül melyek azok a kérdések, amelyek szerintetek a legfontosabbak?”

A csoport közösen kiválaszt 3–5 témát.

2. Közös gondolkodás a megoldásokról – 30 perc

A résztvevők kisebb csoportokban dolgoznak.

Minden csoport egy kérdést választ, és megpróbálja megfogalmazni:

• Mi a probléma?
• Miért fontos nekünk?
• Mit szeretnénk helyette?
• Mit lehetne konkrétan megváltoztatni?
• Ki tudna ebben változást elérni?

A hangsúly azon van, hogy az általános kívánságokból lehetőleg konkrét javaslatok szülessenek.

Például:

„Legyen jobb a tanítás.”

helyett:

„Legyen rendszeresen lehetőségünk arra, hogy mi válasszuk ki, milyen témában és milyen módon szeretnénk dolgozni.”

3. A javaslatok bemutatása és megvitatása – 30 perc

A csoportok bemutatják javaslataikat.

A többiek kérdezhetnek, kiegészíthetik vagy vitathatják azokat.

A facilitátor itt is arra ügyel, hogy ne ő mondja ki, melyik javaslat a jó. A feladata a vita mederben tartása és annak biztosítása, hogy mindenki megszólalhasson.

4. A közös dokumentum elkészítése – 15 perc

A csoport elkészíti saját dokumentumát:

Javaslatok a jó iskoláért

A dokumentumban 3–5 olyan javaslat szerepel, amelyet a csoport a legfontosabbnak tart.

Minden javaslat mellett röviden megfogalmazható:

• mit szeretnénk;
• miért fontos ez nekünk;
• milyen változást várunk tőle.

A dokumentumot a gyermekek és diákok fogalmazzák meg. A pedagógus csak technikai segítséget nyújt.

5. Zárókör – 5 perc

Minden résztvevő válaszolhat egy rövid kérdésre:

„Mi volt számodra a legfontosabb gondolat a mai beszélgetésben?”

Itt is lehet passzolni.

8. A facilitátor szerepe

A program egyik legfontosabb eleme a felnőtt szerepének megváltozása.

A pedagógus nem tanárként vezeti a foglalkozást, hanem facilitátorként segíti a közös gondolkodást.

Ez azt jelenti, hogy:

• nem értékeli a hozzászólásokat;
• nem javítja ki a gyermekek véleményét;
• nem védi automatikusan az iskola jelenlegi működését;
• nem beszél többet, mint amennyire feltétlenül szükséges;
• figyel arra, hogy a hangosabb résztvevők ne uralják a beszélgetést;
• segíti a csendesebb gyermekeket a megszólalásban, de nem kényszeríti őket;
• kérdésekkel segíti a pontosítást;
• gondoskodik arról, hogy a fontos gondolatok rögzítésre kerüljenek.

A demokratikus gyűlés egyik alapelve éppen az, hogy a vezetőnek nem a figyelem középpontjában kell állnia. A jól működő vezető olyan, mint egy karmester: a közös munkát segíti, nem ő maga akarja előadni a művet. (Demokratikus Nevelés)

9. A vélemények dokumentálása

A program során a gyermekek gondolatai több szinten jelennek meg.

1. Egyéni gondolatok

A résztvevők egyénileg is készíthetnek rövid feljegyzéseket, rajzokat vagy kulcsszavakat.

2. Kiscsoportos eredmények

A csoportok plakáton vagy digitális dokumentumban rögzítik a legfontosabb gondolataikat.

3. Közös javaslatcsomag

A teljes csoport elkészíti a „Javaslatok a jó iskoláért” című dokumentumot.

Ez lehet például:

• egyoldalas írásos összefoglaló;
• plakát;
• digitális dokumentum;
• prezentáció;
• ezek kombinációja.

A dokumentumot a résztvevők közösen hagyják jóvá.

10. A program eredménye

A program legfontosabb eredménye nem egy „szép” produktum, hanem az, hogy a gyermekek és diákok megtapasztalják: a véleményüknek helye van, meghallgathatják egymást, és közösen képesek javaslatokat kialakítani.

A végső dokumentum ezért nem kérdőíves adatfelvétel eredménye, hanem egy közösség közös gondolkodásának dokumentuma.

Ez különösen fontos a „Gyermekek és diákok hangja” projektnap szempontjából. A minisztériumi felhívás maga is azt várja, hogy a programok ne pusztán válaszokat gyűjtsenek, hanem valódi párbeszédet teremtsenek, és a gyermekek véleménye konkrét, dokumentálható formában jelenjen meg. (https://kormany.hu)

11. Szükséges eszközök

• nagyobb méretű papírlapok vagy flipchart;
• filctollak;
• öntapadós jegyzetlapok;
• írólapok és tollak;
• szükség esetén számítógép vagy tablet;
• a közös javaslatok rögzítésére alkalmas digitális felület.

Különleges eszközökre nincs szükség.

12. A módszer továbbfejlesztési lehetőségei

A program különösen jól alkalmazható akkor, ha az iskola nem tekinti lezártnak a projektet a javaslatok elkészítésével.

A következő lépés lehet annak közös megvizsgálása:

„Mi az, amin mi magunk tudunk változtatni?”

és

„Mi az, amihez mások – például az iskola vezetése, a pedagógusok, a fenntartó vagy a döntéshozók – segítségére van szükségünk?”

Így a gyermekek hangja nem pusztán egy egyszeri projektnap része marad, hanem kiindulóponttá válhat az iskola életében történő valódi változásokhoz.

13. Rövid szakmai indoklás

A program a gyermekek és diákok részvételét nem véleménykérésként, hanem demokratikus közös cselekvésként értelmezi.

A demokratikus részvételhez ugyanis nem elég azt megkérdezni, hogy „Mit gondolsz?”. Arra is szükség van, hogy a résztvevők megtanulják egymást meghallgatni, különböző véleményeket összevetni, közös problémákat felismerni és megoldási javaslatokat kialakítani.

A demokratikus gyűlés szabályai ebben egyszerű, gyermekek számára is megtanulható keretet adnak. A kis létszámú csoport, a körben történő megszólalás, a passzolás lehetősége, a beszélgetés világos célja és a facilitáló vezető mind azt szolgálja, hogy ne csupán a leggyorsabb és leghangosabb gyermekek véleménye jelenjen meg. A módszer egyik lényeges felismerése, hogy a demokratikus részvételhez a megszólalás lehetőségét ténylegesen meg kell teremteni. (Demokratikus Nevelés)

Ezért a program nem egy újabb „véleménygyűjtő” módszert kíván adni az iskoláknak, hanem egy egyszerűen alkalmazható eljárást arra, hogyan lehet a gyermekekből és diákokból egy adott kérdésben valóban gondolkodó és egymással együttműködő közösséget létrehozni.