Bevezető
Évek óta sikertelenül próbálkozom, hogy John Holt első könyvét a How Children Fail-t újra kiadják magyarul. Pontosabban szólva, hogy a teljes könyv megjelenjen. Az 1991 magyar fordítás, amely az „Iskolai Kudarcok“ címmel jelent meg, csupán a könyv eredeti 1964-es kiadásának fordítása volt. Holt a könyvet 1983-ban majdnem 20 év tapasztalatával gazdagodva kiegészítette, és igy annak terjedelme majd 50%-al megnőtt.
A kiegészítéseket még 2013-ban több barátommal együtt lefordítottam, de eddig nem sikerült ehhez kiadót találni. Talán sok kiadót elriaszt, hogy Holt eredeti jegyzetei az 1950-es évek végéről származnak. Vagy egyáltalán mást jelent ma könyvkiadónak lenni. Nem tudom. Álljon itt most csupán egyetlen kis részlet a kiegészítésből, amely bemutatja, hogy milyen mélyen látta Holt az iskola, a tanítás problémáit, és hogyan igyekezett új utat mutatni:
Utóirat: A könyv 2023 szeptemberében – teljes terjedelemben megjelent magyarul! A rövid részlet utáni első kapcsolódó oldalon meg is vásárolható!
Ki tanít kit az iskolában?
“Ez adhat kulcsot ahhoz, hogy mit kellene a felnőtteknek csinálniuk, mikor egyedül dolgoznak egy iskolai tanteremben. Ez az, amit magam egyre inkább tettem három évvel később, az akkori ötödikeseimmel és, amit James Herndon is leír a „How to Survive in Your Native Land” c. könyvében. A tanár első dolga, hogy előkészíti a teret fizikailag, intellektuálisan és érzelmileg arra, hogy a gyerekeknek esélye legyen ott egy érdekes életet megélni. Aztán a tanár nagy feladata az, hogy megnézze, mit csinálnak a gyerekek abban a térben. G.B. Shaw Cézár és Kleopátra című drámájában a királynő azt parancsolja szolgáinak, hogy Cézár kérése szerint, tanítványaiknak hagyják kimondani, mit szeretnének.
Amikor a szolgák megkérdezik, mi az oka ennek, akkor így felel: „Hogy megtanuld tőlük, hogy micsodák is ők”. Pontosan. Amit meg kell tanulnunk a gyerekeinktől, az az, hogy milyenek ők valójában. Ennek pedig nem az a módja, hogy ál-pszichológia diagnózisokkal teli aktákat bújunk, és hosszú listákat arról, hogy mi is a baj a gyerekekkel, hanem az iskola kereteinek megfelelően gondolati, véleménynyilvánítási és cselekvési szabadságot adva nekik megnézzük, hogy mit is csinálnak ők maguk.
Ha mi csak azt figyeljük, hogy vajon a gyerekek hajlandóak-e utasításainknak megfelelően cselekedni, akkor valószínűleg nem fogjuk róluk a legérdekesebb és legfontosabb dolgokat megtudni. Ez az oka annak, hogy számos tanár sok-sok tanítással eltöltött év után sem tud igazán sokat a gyerekek természetéről. Az emberek, akik gyerekeiket otthon tanítják, azért végzik jól a munkájukat, mert van idejük és igényük arra, hogy megismerjék gyermekeiket, megismerjék érdeklődésüket, azokat a jeleket, ahogyan érzelmeiket kifejezik. A tanárok csak akkor lesznek képesek megismerni a gyereket az iskolában, ha felhagynak a tradicionális tanári dolgok művelésével: főnök, rendőr, bíró, mert csak ekkor lesznek képesek eleget tanulni arról, hogy hogyan segíthetnek a gyerekeknek.
Amikor minden komolyabb terv nélkül elkezdtem a gyerekeknek megengedni, hogy többet dolgozhassanak és beszélgethessenek egymással, akkor kezdtem el igazából tanulni tőlük, élményeikről, érdeklődésükről és elképzeléseikről. Így tudtam az osztálytermet egy olyan hellyé tenni, amelyik számukra tényleg hasznos. Először nekik kellett engem tanítaniuk ahhoz, hogy aztán én tudjam tanítani őket. Amikor a gyerekek között zajló beszélgetésből megtudtam, hogy az egyik tanítványom szereti a lovakat, világossá vált, hogy olvasási problémája megoldásában azzal tudok segíteni, ha egy lótenyésztési újságot teszek elé. Szerette az újságot, és a vágy, hogy elolvassa az abban levő történeteket olyan erőssé tette őt, hogy képes volt „olvasási problémáját“ legyőzni, amely abból fakadt, hogy félt a kudarctól, és szégyellte magát, hogy ez majd kiderül.”
Kapcsolódó oldalak:
- Juhász Vera: John Holt Túlélés vagy tanulás c. könyvének magyar kiadásához
- John Holt: Túlélés vagy tanulás / Oriold Kiadó 2023
- Fóti Péter: Meghallgatni a gyerekeket
- Frank Smith: A tanulás két elmélete
