John Holt: Ki tanít kit az iskolában?

Évek óta sikertelenül próbálkozom, hogy John Holt első könyvét a How Children Fail-t újra kiadják magyarul. Pontosabban szólva, hogy a teljes könyv megjelenjen. Az 1991 magyar fordítás, amely az „Iskolai Kudarcok“ címmel jelent meg, csupán a könyv eredeti 1964-es kiadásának fordítása volt. Holt a könyvet 1983-ban majdnem 20 év tapasztalatával gazdagodva kiegészítette, és igy annak terjedelme majd 50%-al megnőtt. A kiegészítéseket még 2013-ban több barátommal együtt lefordítottam, de eddig nem sikerült ehhez kiadót találni. Talán sok kiadót elriaszt, hogy Holt eredeti jegyzetei az 1950-es évek végéről származnak. Vagy egyáltalán mást jelent ma könyvkiadónak lenni. Nem tudom. Álljon itt most csupán egyetlen kis részlet a kiegészítésből, amely bemutatja, hogy milyen mélyen látta Holt az iskola, a tanítás problémáit, és hogyan igyekezett új utat mutatni:

“Ez adhat kulcsot ahhoz, hogy mit kellene a felnőtteknek csinálniuk, mikor egyedül dolgoznak egy iskolai tanteremben. Ez az, amit magam egyre inkább tettem három évvel később, akkori ötödikeseimmel és, amit James Herndon is leír a „How to Survive in Your Native Land” c. könyvében. A tanár első dolga, hogy előkészít egy teret fizikailag, intellektuálisan és érzelmileg, ahol a gyerekeknek esélye van arra, hogy egy érdekes életet éljenek. Akkor a tanár nagy feladata, hogy megnézze, mit csinálnak a gyerekek abban a térben. G.B. Shaw Cézár és Kleopátra című drámájában a királynő azt parancsolja szolgáinak, hogy Cézár kérése szerint, tanítványaiknak hagyják kimondani, mit szeretnének. Amikor a szolgák megkérdezik mi az oka ennek, akkor így felel: „Hogy megtanuld tőlük, hogy micsodák ők”. Pontosan. Amit meg kell tanulnunk a gyerekeinktől, az az, hogy milyenek ők, és ennek nem az a módja, hogy olvasunk azokból az aktákból, amelyet meg vannak töltve ál-pszichológia diagnózisokkal, és hosszú listákkal arról, hogy mi a baj velük, hanem gondolati, véleménynyilvánítási és cselekvési szabadságot adunk nekik, amennyit csak az iskola megenged, és megnézzük, hogy mit is csinálnak.

Ha mi csak azt figyeljük, hogy vajon a gyerekek hajlandóak-e azt csinálni, amit mi mondunk nekik vagy sem, akkor valószínűleg nem fogjuk róluk a legérdekesebb és legfontosabb dolgokat megtudni. Ez az oka annak, hogy olyan sok tanár még sok tanítással eltöltött év után is olyan keveset tud a gyerekek természetéről. Az emberek, akik gyerekeiket otthon tanítják, azért végzik jól a munkájukat, mert van idejük és igényük arra, hogy megismerjék őket, megismerjék érdeklődésüket, azokat a jeleket, ahogyan érzelmeiket kifejezik. A tanárok csak akkor lesznek képesek megismerni gyereket az iskolában, ha felhagynak a tradicionális tanári dolgok művelésével: főnök, rendőr, bíró, mert csak ekkor lesznek képesek eleget tanulni arról, hogy hogyan segíthetnek nekik.

Amikor én minden nagyobb terv nélkül, elkezdtem a gyerekeknek megengedni, hogy egyre több időben egymással dolgozhassanak és beszélgethessenek, akkor kezdtem el eleget tanulni tőlük, élményeikről, érdeklődésükről és elképzeléseikről, ahhoz, hogy látni kezdtem azt, hogy hogyan tehetnem az osztálytermet egy olyan hellyé, amelyik számukra hasznos. Először nekik kellett engem tanítaniuk, ahhoz, hogy én tanítani tudjam őket.

Amikor egy beszélgetésben, amit egymás között folytattak, megtudtam, hogy az egyik tanítványom szereti a lovakat, akkor voltam képes segíteni neki olvasási problémája megoldásában, azzal, hogy egy lótenyésztési újságot tettem le melle. Szerette az újságot, ahogy gondoltam és az a vagy, hogy elolvassa az újságban levő történeteket olyan erőssé tette őt, hogy képes volt „olvasási problémáját“ legyőzni, amely abból fakadt, hogy félt attól, hogy valóban nem tud megtanulni olvasni, és szégyellte magát, hogy ez majd kiderül.”

Kapcsolódó oldalak:

(Visited 115 times, 1 visits today)

Megosztás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Share on print
Print

További bejegyzések:

hallgatni

Meghallgatni a gyerekeket

Thomas Gordon módszeréröl röviden Thomas Gordont lenyűgözte a felnőttek és a gyerekek közötti kommunikáció. Gyermeknevelési helyzetekben vagy egy osztályteremben mit mondanak a felnőttek a gyerekeknek?

Kapcsolat

Ha érdekeltek a honlapon megjelent eddigi írások, fordítások és szeretnél értesítést kapni ha valami újonnan került ki, akkor itt kérhetsz értesítést!